Politikai viták és bizalmatlanság
A gazdasági kérdések mellett politikai feszültségek is övezik az új rendszert. Több civil szervezet attól tart, hogy a természetkreditek elterelhetik a figyelmet a közpénzből történő természetvédelem szükségességéről, sőt akár ürügyként szolgálhatnak annak csökkentésére.
Sabien Leemans, a WWF biodiverzitási programvezetője szerint „a jól szabályozott *természetpiacok hozzájárulhatnak a finanszírozási hiány csökkentéséhez”, de „ez nem helyettesítheti a közpénzek növelését”.
Még élesebben fogalmazott Thomas Freisinger, az EuroNature Alapítvány képviselője: szerinte a Bizottság „füstfüggönyt” próbál húzni, hogy elfedje, milyen kedvezőtlen kilátásokkal tárgyalnak a következő EU-s költségvetés természetvédelmi vonatkozásairól.
Ám épp ezek a szereplők – például állami bankok és biztosítótársaságok – hiányoztak a Bizottság által április végén szervezett brüsszeli magas szintű egyeztetésről.
„A Bizottság nem tudja, merre tart” – fogalmazott Freisinger. „Egy gyorsan bevezethető, olcsó és egyszerű rendszert szeretne, de ez nem felel meg a tudományos realitásnak.”
*természetpiac: A „nature market” kifejezés magyarul leginkább „természetpiac”-ként fordítható, és olyan gazdasági rendszert jelent, ahol a természeti erőforrásoknak – például az ökoszisztéma-szolgáltatásoknak, biodiverzitásnak, szénmegkötésnek, víztisztításnak stb. – pénzbeli értéket tulajdonítanak, és azokat piaci alapokon lehet adni-venni vagy kereskedni velük.
