Betegségekkel szemben rezisztens, vagy toleráns fajták alkalmazása, vetésforgó, egymást segítő növényfajok egymás mellé ültetése, monokultúra kerülése, bio-levekkel történő permetezés, és a ragadozó rovarok betelepítése is szóba jöhet…
Természetes módszerek az egészséges növényekért
A biológiai növényvédelem a természetes folyamatokra és ökológiai elvekre épít a kártevők és betegségek elleni védekezésben. A vegyszerek helyett a természetes egyensúly fenntartására törekszik, támogatva a hasznos élőlényeket és megelőzve a problémák kialakulását. Ennek érdekében több módszer egyidejű használata lehet a célravezető.
Alapja a vetésforgó, melynek betartása azt jelenti, hogy az adott területen évről évre eltérő növénycsaládokba tartozó kultúrákat termesztünk. Ez megakadályozza a talaj kimerülését és a specifikus kártevők vagy kórokozók elszaporodását.
A rezisztens és toleráns növényfajták alkalmazása az egyik legegyszerűbb és legkevésbé beavatkozó módszer a biotermesztésben. A rezisztens növényfajták genetikailag ellenállóak bizonyos kártevőkkel vagy kórokozókkal szemben, így a kártevők nem tudnak megtelepedni vagy szaporodni rajtuk. A toleráns fajták pedig képesek elviselni egy bizonyos szintű kártevő- vagy betegségfertőzést anélkül, hogy jelentős terméskiesést szenvednének.
A biológiai növényvédő szerek, növényi levek és illóolajok permetezése is gyakran alkalmazott módszer. Ebbe a kategóriába tartoznak a természetes eredetű anyagok, amelyek kártevőriasztó vagy kártevőölő hatással bírnak, de nem mérgezőek az emberre és a környezetre. A biológiai növényvédő szerek általában mikroorganizmusokat (pl. Bacillus thuringiensis baktérium a hernyók ellen) vagy természetes anyagokat (pl. Neem olaj) tartalmaznak, amelyek specifikusan hatnak bizonyos kártevőkre. E módszer előnye a célzott hatás: általában csak a kártevőkre hatnak, a hasznos rovarokra nem. Ezek a készítmények rendszerint alacsony toxicitásúak az emberre és háziállatokra. A szer lebomlik, nem maradnak vissza káros anyagok a környezetben.
A növényi levek és illóolajok használata során pedig különböző növényekből (pl. fokhagyma, csalán, zsurló, levendula) készült kivonatok, főzetek vagy illóolajok hígítva kerülnek a növényekre, amelyek rovarriasztó, gombaölő vagy baktériumellenes tulajdonságokkal rendelkezhetnek.
A társültetés során olyan növényeket ültetünk egymás mellé, amelyek kedvező hatással vannak egymásra. Ez lehet kártevőriasztó, növekedést serkentő vagy a talaj tápanyag-ellátottságát javító hatás. Például a büdöske (bársonyvirág) riasztja a gyökérfonálférgeket, a menta a hangyákat, a kapor és a sárgarépa pedig vonzza a hasznos rovarokat.
A biológiai növényvédelem ezen formáinak kombinálásával egy ellenállóbb, egészségesebb és vegyszermentes kertet hozhatunk létre, ahol a természetes folyamatok egymást támogatják. A biokertészkedés során fontos a rendszeres megfigyelés és a problémák korai felismerése, hogy időben be tudjunk avatkozni a megfelelő környezetbarát módszerekkel.
Rovarok és lárvák: vásároljunk hatlábúdolgozókat!
A biológiai védekezés e formája egyre népszerűbb módszer a kártevők elleni harcban, és nem véletlenül… Ahelyett, hogy vegyszerekkel terhelnénk a környezetünket és az egészségünket, természetes ellenségeket vetünk be a hívatlan vendégek ellen. A piacon számos hasznos rovarfaj érhető el, amelyek célzottan segítenek a kártevők elleni védekezésben.
Levéltetű-fürkész darázs (pl. Aphidius colemani, Aphidius matricariae) a levéltetvek belső parazitái. A nőstény darázs belepetézik a levéltetűbe, a kikelő lárva belülről fogyasztja el a kártevőt, majd mumifikálja azt. Az így elpusztult levéltetű „múmiaként” a növényen marad, jellegzetes barna, felfúvódott formájával. Különösen hatékonyak a különféle levéltetűfajok, például a zöld őszibarack-levéltetű vagy a gyapottetű ellen.
A rovarfogó poloskák (pl. Macrolophus pygmaeus, Orius laevigatus) sokoldalú segítők. A Macrolophus pygmaeus elsősorban az üvegházi molytetű (liszteske) és a takácsatkák ellen hatékony, de aknázómolyokat és levéltetveket is fogyaszt. Az Orius laevigatus a tripszek egyik legfőbb ellensége, de levéltetveket és takácsatkákat is pusztít. Mind a felnőtt egyedek, mind a lárvák aktívan vadásznak a kártevőkre.
A katicabogarak, különösen a lárváik is falánk ragadozók. Elsődleges táplálékaiuk a levéltetvek, de fogyasztanak pajzstetveket és atkákat is. Egyetlen katicabogár lárva élete során több száz levéltetűt is elpusztíthat! Felnőtt katicabogarakat és lárvákat is vásárolhatunk.
A fátyolkák (pl. Chrysoperla carnea – közönséges fátyolka lárvái „levéltetű oroszlánokként” is ismertek rendkívüli étvágyuk miatt. Nemcsak levéltetveket, hanem takácsatkákat, tripszeket, liszteskéket és más apró rovarokat is fogyasztanak. A lárvákat általában tojás formájában vagy fiatal lárvaként forgalmazzák.A ragadozó atkák (pl. Phytoseiulus persimilis, Amblyseius californicus, Amblyseius swirskii) specialistáknak számítanak a takácsatkák elleni harcban. A Phytoseiulus persimilis a piros takácsatka elleni legelterjedtebb védekezőmódszer. Az Amblyseius californicus ellenállóbb a szárazsággal szemben, és szélesebb körű táplálkozási spektrummal rendelkezik, így más atkafajokat is fogyaszt. Az Amblyseius swirskii kiválóan alkalmas tripszek és liszteskék ellen.
A fonálférgek egyes fajai (pl. Steinernema feltiae, Heterorhabditis bacteriophora) mikroszkopikus méretűek, de nagyon hatékonyak. Ezek az eddigiektől eltérően ugyan nem rovarok, hanem férgek, de a biológiai védekezésben játszott szerepük miatt érdemes megemlíteni őket. A Steinernema feltiae a gyászszúnyogok (tőzeglegyek) lárvái ellen hatékonyak, de más, a talajban élő kártevők ellen is bevethetők. A Heterorhabditis bacteriophora a cserebogarak és a pajorok ellen nyújt segítséget. A fonálférgeket a segítő rovaroktól eltérő módszerrel, vízzel elkeverve, majd öntözéssel juttathatjuk ki a talajba.
Hogy ne szökjenek el…
A legtöbb hasznos rovar mind zárt fóliasátorban, mind szabadban alkalmazható, de az alkalmazás módja és a sikerességi ráta nagyon eltérő lehet.
Fóliasátorban és üvegházban a biológiai védekezés hatékonyabb, mivel a zárt környezetben könnyebben ellenőrizhetők a körülmények (hőmérséklet, páratartalom) és a hasznos rovarok elszökésének esélye is minimális. Ezek mellett a kártevők populációja is jobban kontrollálható.
A szabadföldi alkalmazás már többször kihívásokkal teli lehet, mivel a hasznos rovarok elrepülhetnek, és az időjárási viszonyok (erős szél, eső) is befolyásolhatják hatékonyságukat. Rossz esetben megvesszük őket és a szomszéd kertjébe költöznek…
A hasznos rovarok elszökésének megakadályozása kulcsfontosságú a biológiai védekezés sikeréhez. Erre is vannak módszerek… Ilyen a fokozatos kibocsátás: azaz ne engedjük ki az összes rovart egyszerre. Inkább több részletben, pár naponta juttassuk ki őket, hogy folyamatosan biztosítva legyen a jelenlétük. Fóliasátorban a szellőzőnyílások bezárása, vagy finom hálóval való lefedése is segíthet. Szabadban igyekezzünk a növények belsejébe, vagy a levelek alsó részére juttatni a rovarokat, ahol nagyobb eséllyel telepednek meg, ahol táplálékaikat megtalálják.
Biztosítsunk számukra ideális körülményeket. A megfelelő hőmérséklet, páratartalom és a táplálékforrás (maga a kártevő) megléte elengedhetetlen. Ha a környezeti feltételek nem megfelelőek, vagy nincs elegendő kártevő, a hasznos rovarok tovább állhatnak.
Egyes hasznos rovarok, például az Orius fajok, pollennel is táplálkoznak a kártevőkön kívül. Az ilyen táplálékforrás biztosítása segíthet a megtelepedésükben, még alacsonyabb kártevő populáció mellett is.
A biológiai védekezés egy komplex, de rendkívül kifizetődő módszer. Türelemre és megfigyelésre van szükség hozzá, de a végeredmény egy egészségesebb, vegyszermentes kert, tele természettel.
