Ízesít és gyógyít
A mustár a káposztafélék családjába tartozik. Több faja, fajtája is létezik. A mustárnövényre jellemző a gyors növekedés, az élénksárga virágok és a jellegzetes, fűszeres illat. Magjai aprók, gömbölyűek, és ezek tartalmazzák a mustár jellegzetes ízét és gyógyhatásait adó vegyületeket.
A mustárt már az ókori görögök és rómaiak is használták gyógynövényként. Napjainkban is számos jótékony hatását tartják számon. Serkenti az emésztőnedvek termelődését, ezáltal javítja az emésztést és enyhítheti a puffadást. Az izotiocianátoknak köszönhetően képes gátolni bizonyos baktériumok és gombák szaporodását. Külsőleg alkalmazva, borogatásként segíthet enyhíteni az izom- és ízületi fájdalmakat, gyulladásokat (pl. reumás panaszok). Fontos azonban a fokozott óvatosság, mert irritációt okozhat.
R
égen, amikor az élelmiszerekhez mustármagot adtak, nem csupán fűszerként tekintetek rá, hanem tudatosan kihasználták antimikrobiális tulajdonságát, hogy növeljék a készítmény eltarthatóságának idejét. E gyógyhatása nem csak e tulajdonságon alapul, hiszen hatóanyagai sokfélék. Az angol mustár legjelentősebb hatóanyaga a szinalbin, míg a fekete és a szareptai mustár esetében a szinigrin. Ezek egy enzim hatására alakulnak tovább a prevenciós, vagy gyógyhatással bíró vegyületekké. A szinigrin hatóanyaga alkalmas sebgyógyításra, mivel antibakteriális és előmozdítja a seb bezáródását. A bőrbe dörzsölve, vagy borogatás formájában a felületi és a mélyebb rétegekben is fokozza a vérkeringést, csökkenti az ízületi és az izomfájdalmakat, továbbá képes oldani a simaizom görcsöket. A tradicionális kínai gyógyászat köhögés, meghűlés, mellkasi fájdalmak gyógyítására használja, mivel hörgőtágító és köptető hatása is van.
