Tóth Csenge 2022-ben végzett a Soproni Egyetem Erdőmérnöki Karán, majd alig egy év Gemenc Zrt.-nél töltött gyakornoki idő után visszakerült arra a területre, ahol gyermekkorát töltötte. A Szombathelyi Erdészeti Zrt. Vasvári Erdészeti Igazgatóságán erdőművelési előadó. Felmér, ültet, ápol. Olyan kollégákkal is együtt dolgozik, akik már kislányként jól ismerték őt. Csenge családjának férfitagjai gyakorlatilag mindannyian erdészek: a nagypapa, annak három fia, a nagymama testvére, az unokabáty. Így pálya-, sőt párválasztása korántsem tekinthető véletlennek. Társa, Bocz Dániel a szintén vasi szentgotthárdi erdészetnél dolgozik, az ő ikertestvére és édesapja pedig ugyancsak erdész.

Hat családi példakép is állt előtted. Emiatt jelentkeztél az erdőmérnöki karra?

– Édesanyám pedagógus, apa erdőmérnök. Mindketten jól ismerik szakmájuk szépségeit és nehézségeit is, talán ez utóbbitól féltve anya azt mondta, csak pedagógus ne legyek, apa meg azt, hogy ne válasszam az erdész hivatást. Még meg kellene csinálnom a mérnöktanárit, akkor erdész- tanár lehetnék – mondja nevetve Csenge –, de egyelőre ez nincs tervben. Nem érzem magamban a pedagógusi vénát. Pici koromtól a mindennapjaim része az erdő: rengeteget kirándultunk, gombásztunk, apa rendszeresen járt vadászni, és a családi összejöveteleken is állandó téma volt a szakma.

Gimnazistaként ezt a barátságos környezetet tapasztalva, a waldenban (erdész egyenruhában) lévő egyetemistákat látva gondolkoztam el azon, hogy mi legyen belőlem. A reáltárgyak és a biológia érdekelt, de orvos nem akartam lenni. Így jött a felismerés: folytatom a családi hagyományt. Tetszett az egyetem, és tetszett az erdőt járók, az ott dolgozók szabadsága is. Ez össze sem hasonlítható a gyári munka kötöttségével. Persze az is hozzátartozik, hogy ha esik, ha fúj, a munkát el kell végezni. Vasváron jártam általános iskolába, majd Zalaegerszegen kéttannyelvű gimnáziumban érettségiztem, ez afféle időhúzás volt, hiszen még nem tudtam a jelentkezéskor, hogy mi akarok lenni. A nyelvtudás viszont mindig jól jön.

Miért féltett édesapád ettől a pályától?

– Nem féltett, egyszerűen úgy gondolta, hogy ez nem női hivatás, pedig a tapasztalat az, hogy egyre több nő választja. Ha a makkos zsákot nem tudom betenni a terepjáróba, akkor a kollégák szívesen segítenek. Nem hiszem, hogy lenne olyan feladat, amit egy női erdésztechnikus, erdőmérnök ne tudna megcsinálni. Sőt a társaságunknál kerületvezető erdésznők is vannak már. Amikor apa látta, hogy mennyire elszánt vagyok, természetesen mellettem állt és mindenben támogatott.

Hogy zajlik nálatok egy családi összejövetel? A beszélgetések során előkerül a szakma?

– Mindig, hiszen azonos az érdeklődési körünk. Ezeket a beszélgetéseket szak- mai tapasztalatcserének is lehet nevezi, és nagyon hasznosak, az én szempontomból főleg, hiszen van köztünk erdész, vadász, erdőművelő és fahasználó, apa (Tóth Gábor) pedig a Vas Vármegyei Kormányhivatal Agrárügyi főosztályának vezetőjeként vonult tavaly nyugdíjba, így ő a hatósági oldalt is pontosan ismeri és képviseli. Apa öccse, a szintén erdőmérnök Balázs jelenleg polgármester, így ő települési szemszögből mondja el meglátásait.