Ez a bátor, de kényszerű lépés elengedhetetlen volt a termelési kedv fenntartásához, ám egyenes úton vezetett a fogyasztói árak robbanásához. Ménesi Tamás, a cég szakmai tanácsadója szerint az iparág egy „22-es csapdájába” került, ahol az árak csökkentése a termelői bázist, fenntartásuk pedig a fogyasztói keresletet erodálja. A kérdés ma már az, hogy egy ilyen kettős szorításban meddig lehet talpon maradni, és milyen innovatív vagy állami beavatkozást igénylő stratégiák hozhatnak kiutat egy nemzeti gasztronómiai kincs piacának megmentéséért.

A magyar gasztronómia egyik ikonikus alapanyaga, a juhtúró évtizedek óta stabil szereplője a boltok polcainak és a családok hűtőinek. A kedvelt termékek mögött azonban egy olyan ágazat áll, amely egyszerre küzd a túlélésért és a növekedési lehetőségek kiaknázásáért. A csökkenő termelői kedv, az alapanyaghiány és a piac torzító hatásai mindennapos kihívások elé állítják a feldolgozókat. Ménesi Tamással, a Kisteleki M+M Sajtgyártó Kft. szakmai tanácsadójával, a Juh és Kecske Ágazati Szakmaközi Szervezet elnökségi tagjával beszélgettünk a hazai juhtej-feldolgozás helyzetéről, a nehézségekről és a lehetséges kitörési pontokról.

A piac törékeny egyensúlya az áremelés a túlélésért

A Kisteleki M+M Sajtgyártó Kft. számára az elmúlt évek egyik legfontosabb stratégiai lépése a termelői háttér stabilizálása volt. A tulajdonosok és a cégvezetés felismerte, hogy a tejtermelőket érdekeltté kell tenni a termelés folytatásában, különben az egész ágazat alapja omlik össze. Ennek érdekében drasztikus lépésre szánták el magukat: 2021 óta először 40%-kal, majd további 9%-kal emelték meg a juhtej felvásárlási árát. Ez a lépés elengedhetetlen volt ahhoz, hogy a termelők ne hagyjanak fel a fejéssel a jövedelmezőbbnek tűnő bárányhizlalás kedvéért. Az áremeléssel sikerült elérni azt a piaci árszintet, ami máshol is jellemző, és így a partnereik visszanyerték a termelési kedvüket.

Ennek az éremnek azonban van egy másik oldala is. A felvásárlási árak emelkedése elkerülhetetlenül begyűrűzött a fogyasztói árakba. Egy átlagos példával élve, a korábban 3200-3500 forintos kilogrammonkénti áron kapható juhtúró ára, 4500-5000 forintra emelkedett az áruházláncokban. A magasabb árakra a piac azonnal reagált: a forgalom először 20%-kal, majd további 12%-kal esett vissza. Bár a hazai fogyasztók kitartanak a juhtúró mellett, a vásárlóerő csökkenése miatt kevesebbet tesznek a kosarukba. Jelenleg a piac egyfajta stagnáló egyensúlyi állapotba került: a fogyasztás ezen az alacsonyabb szinten stabilizálódott, de növekedésre nincs reális esély, amíg az árak ilyen magasak. Az árak csökkentése azonban a termelői oldalon okozna ismét súlyos problémákat, így az ágazat egyfajta „22-es csapdájában” van. A helyzetet tovább nehezítették a drasztikusan megemelkedett energiaárak, amelyek szintén hozzájárultak a forgalom csökkenéséhez.