– A családunk életét két nagyon fontos dolog határozza meg, a sport és a hit. Édesapám vízilabdázott, édesanyám teniszbajnok volt, a húgom aerobik- és társastáncbajnok volt, a fiútestvéreim is vízilabdáztak, én pedig a focit választottam, és azt gondoltam, profi labdarúgó leszek, ez lesz életem hivatása.

Korán el is került a családi háztól, már 14 évesen Debrecenben játszott a Lokiban, úgy tűnt, hogy kezd alakulni a karrierje, de valami apróság mindig messzebb sodorta a végső céltól. Amikor Budapesten élt, többször is csatlakozott édesapjához egy-egy borkóstoló alkalmával, és bár otthon a szőlőtáblák nem vonzották kamaszkorában, a kóstolók légköre már magával ragadta.

A szakmai gyakorlatot Tokajban, Szepsy István birtokán töltötte, azt mondja, ott pecsételődött meg végleg a sorsa, hiszen ott is olyan impulzusokat kapott, ami megerősítette a döntésében. – A hivatás szeretetéhez nagyon hasonlóan álltak hozzá, mint ahogyan a szüleim indítottak el otthonról, és ez mély indok volt, hogy végleg szögre akasszam a futballcipőt.

Ezt követően külföldön is szerzett szakmai tapasztalatokat, Ausztriában és Új-Zélandon, és 2013-ban végleg visszatért a családi birtokra, ahol jelenleg az 50 hektáros ültetvényért felel.

– Nagyon érdekes belegondolni, hogy lassan már a birtok történetének felét együtt írtuk édes apukámmal, és ha már ezt választotta a borászat nevéül, úgy gondolom, a név kötelez.

Az Egri Bikavértől az Áldásig

Lőrincz György borai viszonylag korán sikert arattak, és abban is első volt, hogy a borait magyar fantázianévvel látta el. Azt gondolta, hogy a magyar borfogyasztókat magyar névvel illik megszólítani, a másik gondolata pedig az volt, hogy áthelyezze a hangsúlyt az Egri Bikavér elnevezésről, ami abban az időben nem volt vonzó a vásárlók körében. Ezzel egyébként el tudta érni azt is, hogy megkóstoljanak és vásároljanak Egri Bikavéreket azok a fogyasztók is, akik elfordultak tőle.

A korábbi évben ugyan készült egy nagyon jó St. Andrea Bikavér, azonban nem fogyott a piacon, aminek akkor két okot tulajdonítottak: egyrészt, hogy a St. Andrea nevet még nem ismerik, a másik a bikavér, amit viszont nagyon is ismernek, ekkor született meg az ötlet, hogy lesz egy fantázianév, egy üzenet a pincészettől. Ezután ugyanaz a bor pillanatok alatt gazdára talált.

A St. Andrea filozófiája szerint – amit Lőrincz György több mint húsz évvel ezelőtt megfogalmazott – az a feladatuk, hogy olyan eredeti borokat termeljenek, amelyeket a világon sehol máshol nem tudnak előállítani, mert csak így lehet egy egri borásznak és a borvidéknek felkerülni a világ bortérképére. A boraik döntő többsége Magyarországon fogy el és a magyar embereknek készítik, de érzik azt a kötelességet, hogy ha az adottságait tekintve világszínvonalú borvidéken dolgoznak, akkor azt meg kell mutatni a világnak. Ezért gondolkodnak az egri házasításokban, az Egri Bikavérben és az Egri Csillagban.