Az egyik a hatékony vízgazdálkodás megteremtése érdekében szükséges intézkedésekről tett javaslat a Duna–Tisza közén található Homokhátságon, míg a másik a tavaly augusztusban Csongrád-Bokros térségében pusztító vihar miatt kárt szenvedett gazdák kártalanításáról szólt.
„Hatékony vízgazdálkodásra van szükség”- hangsúlyozta a DK-s Földi Judit, hogy a Homokhátságot sújtó vízhiány mintegy 10 ezer négyzetkilométernyi területet érint. A meglévő csatornák karbantartására, vízvisszatartó rendszerek megépítésére lenne szükség. A Dunából, illetve a Tiszából kellene felvinni a vizet a tározókba. Ehhez a megvalósítási terv elkészült, a szükséges hatósági engedélyekre várnak. A szakember szerint nincs sok időnk, megindult az elsivatagosodás. Egy ilyen program megvalósítása egy-másfél évtizedbe is beletelik, kérdés, mikor indulnak meg a munkák.
Font Sándor elmondta, a téma már sokszor terítékre került, s az elmúlt évek forró és aszályos nyarai csak még jobban ráirányították a figyelmet.
27 éves parlamenti képviselői mandátuma alatt hét tanulmány került az asztalára. Ezek újragondolása 2020-2021-ben indult a szakma bevonásával. Ahhoz, hogy támogathassa, ökológiai szemléletű vízgazdálkodást vár el az unió, nem lehet benne sem mezőgazdasági, sem turisztikai aspektus. Honnan lesz a projektre 1600-1800 milliárd forint? Ahogyan Font Sándor kiemelte, ezért is kell több lépcsőben, kisebb lépésekkel megvalósítani. Ehhez az Agrárminisztérium és az Energiaügyi Minisztérium ezév januárjának végén tárcaközi bizottságot hívott életre, s fontos, hogy mindkét tárca mögött jelentős szakmai háttérintézmények állnak.
Soha ennyire előrehaladott állapotban nem voltak a munkák, a megvalósításban elsősorban a pénzügyi háttér megteremtése gördít akadályt. Éppen ezért több lépcsőben indultak meg a beruházások. Ebben az évben várhatóan befejezik a régóta elkezdett Mórahatalom környékének tiszai víz segítségével a rekonstrukciója. Már csak egy 6,6 kilométeres nyomóvezeték hiányzik, valamint öt darab kombinált zsilip. A teljes programnak alig 10-15 százalékos területe, amit minta projektnek szánnak, de jól fogja mutatni, hogy mire gondoltak a tervezők.
Más területen is újra kell gondolni az eddig bevett gyakorlatokat. Jelenleg a megfelelő szerveket a törvény arra utasítja, hogy ősszel minden zsilipet nyissanak meg, és engedjék ki a csatornákban tárolt vizet a folyókba. Ennek az alapja az volt, hogy tavasszal nagy víz jön, kialakul a belvíz, ami a legnagyobb ellenségünk. A belvíz levezetése ezekbe a csatornákba történt. Általános szabály, hogy a csatornákat ősszel le kell üríteni, hogy fogadni tudja a tavaszi belvíz következtében átszivattyúzott vizet. Miközben 10-15 éve alig van az országban belvíz. Ezért jogszabályi alapon kell megváltoztatni ezt a gyakorlatot.
Ha netalán mégis megjelenik a belvíz, akkor egy ellentételezéses rendszert kell kitalálni arról, hogy a károsult gazdák milyen kárpótlást, kárenyhítést kapjanak. A számok azt mutatják, hogy sokkal nagyobb a kárenyhítési rendszerű fizetési kötelezettség az aszály esetében, mint a belvízproblémáknál. Ennek a munkának az egyik új eleme a Vizet a tájba program.
Az ülés második napirendi programját Varga Ferenc, független képviselő vezette fel. Csongrád-Bokros térségében 2024 augusztusában pusztító vihar csapott le. A pusztító szél fóliasátrakat tört össze, tett használhatatlanná. A mintegy húsz családot érint kár mértéke néhány százezer forinttól néhány millióig terjed, de összességében nem haladja meg a 20 millió forintot. Font Sándor válaszában elmondta,
Az uniós előírások szerint jogszabályellenes a nem a termésben mérhető kárért kifizetni. Ugyanakkor azt is hozzátette, a csekély összegű támogatás (de minimis) terhére kártalanítják a gazdákat.
