A klímaváltozás megviseli a nedvességet igénylő fenyőféléket, különösen a lucfenyőt, aminek sekélyen szétterülő gyökérzete van. Az utóbbi évek aszályos és igen forró nyarai nemcsak a szárazság miatt voltak veszélyesek a számukra, hanem a rendkívül fölmelegedett talaj miatt is. Ebben a meleg talajban ugyanis elpusztul a lucfenyő gyökérzetével együtt élő mikorrhizagomba micéliumhálózata, ami pedig sokat segít a fenyő víz- és tápanyag-felvételében. A melegtől és tápanyaghiánytól legyengült fát pedig könnyen megtámadják különböző károsítók, például a sokat emlegetett szúbogarak.
A Pilisi Parkerdő visegrádi füvészkertjében is ez a helyzet, szerencsére a pusztuló fák helyére az erdészek a megváltozott klímát elviselő fajokat találtak. Ilyen a libanoni cédrus, az atlaszcédrus, a szerb lucfenyő, vagy a duglászfenyő.
Fotó: Pixabay/djedj
A libanoni cédrus (Cedrus libani) a Földközi-tenger keleti partvidékéről származik. Lassú növekedésű, több törzsű, szétterülő koronájú fa, 15-20 m magasra nő meg. Laza, mészmentes talajban, napfényben fejlődik legszebben.
Az atlasz cédrus (Cedrus atlantica) Észak-Afrikában, az Atlasz-hegységben őshonos tűlevelű fa. Magashegységek lakója, jól viseli a szárazságot és a hőmérsékleti ingadozásokat. Nagy termetű növény, 30-40 m magasra nő, idős korban laposan szétterülő koronája van. Talajban kevésbé válogat, mint a többi fenyőféle, enyhén savanyú vagy meszes talajban is megél, ha elég jó a vízáteresztő képessége, ugyanis a pangó vizet nem tűri. Fiatal korban kissé fagyérzékeny, védett fekvésbe ültessük. Számos díszváltozata van, kékes vagy sárgás lobszínű, oszlopos vagy csüngő növekedésű formái kaphatók.
A duglászfenyő (Pseudotsuga menziesii) Amerikából származik, télálló, hatalmasra növő tűlevelű, nálunk körülbelül 20 méteres magasságot ér el. Alakja, lombozata hasonlít a lucfenyőhöz, de tűlevelei laposak, hajlékonyak és megdörzsölve kellemes narancsillatot árasztanak. Fonákukon két fehér csík látható. Tápanyagban gazdag, mészmentes talajban fejlődik jól, fiatal korában árnyékot igényel, később viszont túlnövi a kert fáit.
Fotó: Wikimedia Commons
A szerb lucfenyő (Picea omorika) a Drina folyó völgyében őshonos, mutatós kúpos alakja és viszonylag kis helyigénye miatt sokfelé ültetik. Magas, karcsú, kúpos fenyő, lecsüngő hajtásokkal. Tűlevelei szúrósak, fonákukon két fehér csíkkal. Igen gyorsan nő, savanyú és meszes talajon egyaránt, edzett, szárazságtűrő növény, kevés károsítója van. Kisebb kertekbe is ültethetjük.
Ajánljuk még:
