Mióta az eszemet tudom, rajongok az állatokért, és egész eddigi életemet végigkísérték különböző kedvencek. Ám legyünk őszinték, még a mesékben sincs élet kisebb-nagyobb betegségek nélkül, így nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, az állatorvosunk fontos szerepet töltött be az életemben. Bizalommal fordultam hozzá, bármiféle kérdés merült fel, s ő igyekezett több évtizedes szakmai tapasztalata és legjobb tudása szerint segíteni.
Az aranydiplomás orosházi állatorvosunk nem más, mint dr. Györgyi János, aki így emlékszik vissza a kezdetekre: „1972-ben az állatorvosi diploma megszerzése után lakóhelyemen, azaz az Orosházi Béke Termelő Szövetkezetben kezdtem dolgozni üzemi állatorvosként.”
Ám doktor úr állattartó telepeken végzett munkája mellett, pályafutása során mindvégig előszeretettel ellátta a környékbeli gazdák, kisgazdaságok megbetegedett állatait is: „Munkám legnagyobb részét tette ki az orosházi magángazdák állatainak ellátása. Igen kiterjedt pacientúrám volt, aminek egy részét még ma is ellátom.”
Az előző néhány gondolatból egyértelműen látszik, hogy rengeteg szakmai tapasztalattal, számtalan érdekes esettel találkozott már praktizálása során. Ennek alapján fogalmazódott meg bennünk az ötlet, miszerint készítünk egy cikksorozatot, melyben ő maga mesél az általa megélt, nem hétköznapi esetekről:
Miután magam is nagy lókedvelő hírében állok, így rendkívül örültem, hogy meghallgathatom és továbbadhatom doktor úr lovas történeteit.
– Az egyik külvárosból kaptam értesítést úgy a nyolcvanas évek második felében. A gazda azt mondta, lova furcsán viselkedik, és nem tudják mire vélni a viselkedésváltozást – kezdi mesélni a doktor úr. – Az istállóban, ahova megérkeztem, több ló is tartózkodott, de az egyik különösen ijedt tekintettel nézett, és elég mereven mozgott. Már ezeket a tüneteket látva felmerült a tetanusz gyanúja.
Még inkább megerősítette ezt a zajokra mutatott fokozott érzékenysége. Még némi takarmányt fogyasztott, és nagyon lassan, kortyolva ivott vizet. Ezek után egyértelmű lett a diagnózis, hogy az állat tetanuszos. A gazda közölte, hogy az állat kilenc hónapos vemhes.
Azonnal elkezdtük a terápiát, kapott intravénásan tetanuszszérumot és izomlazító, görcsoldó injekciókat. A gazda teljesítette a kérésemet, hogy lesötétített helyiségben egyedül helyezze el az állatot. A korábbi kezelést folytatva mintegy tíz nap után megszűntek a tünetek.
Számos eset jutott tudomásomra, melyben tetanusz okozta egy ló halálát. Ez az állatfaj különösen érzékeny erre a betegségre.
Az Állategészségtan könyv a következőképpen számol be a tetanuszról (más néven dermedésről), annak tüneteiről, gyógykezeléséről és a védekezésről.
A kórokozók a bőr és a nyálkahártyák földdel érintkező sérülésein keresztül jutnak a szervezetbe, tehát a tetanusz majdnem kizárólag sebfertőzés alakjában jelentkezik. Csak akkor fejlődhet ki azonban, ha a kórokozók roncsolt, mély sebekbe kerülnek, ahol bőséges lehetőség van oxigénszegény vakzugok, tasakok képződésére, és ahol a sebek széteső szövetrészei a bacilus gyors szaporodásához is kitűnő táptalajt biztosítanak.
E meglehetősen gyakori betegséget a spórás, anaerob Clostridium tetani okozza. A spórák túlnyomórészt azokból a vegetatív tetanuszbacilusokból keletkeznek, amelyek az emlősállatok bélcsatornájában elszaporodva a bélsárral kiürülnek. Ebből következik, hogy a dermedés kórokozójának spórái különösen a föld felszíni rétegeiben gyakoriak, ha az bélsárral, trágyával keveredett.
A betegség lappangási ideje változatos, általában 1-2 hét, kivételes esetekben azonban több hónap is lehet.
