A növények a fotoszintézis során hasznosítani tudják a szén-dioxidot, majd oxigént engednek ki helyette. Ez a folyamat tette lehetővé, hogy a Földet milliárd és milliárd különféle élőlény tudta benépesíteni és kialakulhatott ez a rendkívül változatos életközösség. Habár az életben maradásunkhoz valóban nélkülözhetetlen az oxigén, arról viszont hajlamosak vagyunk megfeledkezni, hogy az egészségünk megőrzéséhez szén-dioxidra is szükségünk van.
A légzés nem csupán a szervezet oxigénnel való ellátásáért felelős, ahogyan az evés is jóval több annál, mint hogy megtöltjük a gyomrot étellel és elűzzük az éhséget. A légzés minősége alapvetően befolyásolja az egészségünket, az életminőségünket, sőt még az élettartamunkat is. A helyes mechanizmus elsajátításával megelőzhető számos civilizációs betegség kialakulása, illetve visszafordíthatók akár a súlyos, krónikus állapotok is.
Úgy tűnhet azonban, hogy a légzés eléggé automatikusan zajlik és kevés beleszólásunk van az irányításába. Igaz, legtöbbször így is van, ugyanis rengeteg figyelmet igényelne, ha egész nap tudatosan szeretnénk venni minden csepp levegőt. Mégis elmondható róla, hogy alkalmazkodóképes, és sajnos a rossz szokásainkhoz is képes hozzászokni, és ezzel csak tovább romlik a szervezetünk helyzete.
Mitől romlik el a légzés?
A légzés egyáltalán nem zajlik magától értetődően egészségesen mindenkinél. Hogyan és mitől válik kórossá? Íme, a leggyakoribb okok:
Stresszhelyzetben sok hirtelen változás következik be: elakad a légzésünk, vagy túl hevesen, zihálva próbálunk az éltető levegőhöz jutni, a legrosszabb eset pedig az, amikor szájon keresztül lélegzünk. Ilyenkor méreganyagok kerülnek a kilélegzendő levegőnkbe, ezért ilyenkor különösen ajánlott egy normál orron keresztüli belégzés után néhányszor erősen kifújni a levegőt a szánkon át. Ez még a jobbik helyzet, mert a krónikus állapotok, mint például a szorongás, észrevétlenül teszi tartósan felületessé a légzést.
A nagy mennyiségű étel elfogyasztása túlterheli az emésztőrendszert, és akadályozza a rekeszizom, illetve a tüdő szabad mozgását. Ezek hatására könnyen állandósulhat a felszínes, mellkasi légzés. A szoros ruházat pedig tovább bonyolítja a helyzetet. Emlékezzünk arra a japán bölcsességre, miszerint helyesebb csak 80%-ig megtölteni a gyomrot.
Görnyedt testtartásban képtelenség rendesen lélegezni, mert a rekeszizom mozgása korlátozódik, ezért elmarad a tüdő teljes átszellőztetése.
A nyitott szájjal történő levegővétel kifejezetten ártalmas a testnek, a száj -mint tudjuk- más célra lett tervezve. És most elsősorban nem a beszédre gondolok. Ezért ez a rossz szokás nemcsak a fertőzésekkel szemben tesz minket sokkal kiszolgáltatottabbakká, hanem bizonyosan túllégzéshez is vezet. Amikor csökken a vér szén-dioxid-tartalma, felborul a szervezet sav-bázis egyensúlya, csökken a sejtek oxigénnel való ellátottsága, romlik a fogazat állapota, csakhogy néhány következményt említsek.
Az évezred egyik legjelentősebb felfedezése
Dr. Konstantin Buteyko már orvostanhallgatóként felfigyelt arra, hogy a betegek másképpen lélegeznek, mint az egészségesek. Feltűnt neki, hogy a lesúlyosabb állapotban levő emberek lélegeztek a legtöbbet. Mondhatnánk fordítva is, vagyis akik többet lélegeztek, súlyosabb állapotban voltak. Ő fedezte fel, hogy a tartós túllégzés betegségek kialakulásához vezet, illetve hogy a következményei leghamarabb és leginkább az ember „gyenge pontjain” mutatkoznak meg.
Tehát az élet, és a jó egészség fenntartásához a szén-dioxid megfelelő mennyiségű jelenléte hasonlóan fontos számunkra, mint az oxigén. Ha valamilyen légzési hiba miatt nagylelkűen pazaroljuk, megbetegszünk, egy szint alatt pedig menthetetlen állapotba kerülünk.
