A borkultúra fejlődésével párhuzamosan az éttermi borfogyasztás is tudatosabbá válik, mégis sok vendég bizonytalan a választásban. Főleg akkor, ha túl színes a borlap, vagy a kínálatban kevésbé ismert magyar, esetleg külföldi borvidékek tételei is szerepelnek. Készüljünk fel, hogy a bor ne feszültség forrása, hanem az étkezés természetes és örömteli része legyen.

Sokszor zavarba jövünk, hiszen a pincér az étlap átadásával egyidőben az italválasztásra is rákérdez. Ne hagyjuk magunkat csőbe húzni, kérjünk itallapot, vagy válasszunk majd az eldöntött ételnek, hangulatnak megfelelően. Ha színes a borlap, s csak tétova elképzeléseink vannak az azon szereplő tételekről, inkább tisztázzunk magunkban néhány kérdést.

Akarunk-e róla beszélni, vagy inkább hagyjuk, hogy a bor beszéljen? És természetesen ugyanolyan fontos az étel, mit az azt közösen elfogyasztó partner személyisége. Hiszen soha nem szabad a másikat zavarba hozni egy kiemelkedő tétellel, főként, ha nem egy specialistával, borszakértővel ülsz egy asztalhoz. Egy borválasztás mindig személyes döntés, ami egyben megmutatja az egyéniségedet.

Éppen ezért ne engedj a csábításnak, hogy már ismert, megismert fajtákat, borászatokat választasz. Legyen a döntésed egyfajta kalandtúra. Nyugodtan le lehet mondani a biztos tippről, hiszen a bor szépsége éppen a sokszínűségében rejlik. Az új fajta, egy új termelő lehet mindig kellemes meglepetés, nem kell félni a rossz választástól. Erre garanciának egyébként is ott van az étterem, vagy éppen a sommelier. És persze a borász, aki nevét adja a termékéhez. Szóval ki kell lépni a komfortzónából, s új utakat megismerni, ami csak előre vezethet.

A közös felfedezés maradandóvá változtatja ezeket a pillanatokat, amit szívesen hazavisztek. Párbeszéd alakul ki étel, bor és a vendég között.

A hazai borászatok bőven tartogatnak meglepetéseket, melyek megismerése nem csak gasztronómiai élmény, hanem borkultúra is. Borkultúra, amely szerves része az egyetemes és a magyar kultúrának, életünk elválaszthatatlan kísérője.