A HUN-REN Agrártudományi Kutatóközpont mezőgazdasági intézetében előbb Fodor Nándor intézetigazgató a drónok használatának lehetőségeiről tartott előadást, és a távérzékelés egyéb részleteire is kitért. Ennek a módszernek akkor van jelentősége, amikor kevésnek tartjuk, amit a szakember lát, és többre, részletesebbre vagyunk kíváncsiak.

Ez különösen a betegségek időbeni felismerését segíti. A technológiával rengeteg adathoz juthatunk hozzá, s valódi küzdelem kell ahhoz, hogy abból a szakma számára információ váljék.

Szűkül a területe

A martonvásáriak kukoricanemesítéséről, annak körülményeiről Spitkó Tamás tudományos osztályvezető tájékoztatott. Visszatekintéséből kiderült, hogy az ezredfordulón közel 1,2 millió hektáron ter­mesztettünk szemes kukoricát, erre az évre ez 830 ezer hektárra zsugorodott. Ezzel együtt szinte zuhant a silókukoricára és a hibridkukorica-vetőmag előállítására szánt termőterület, az utóbbi ma nem több 15 ezer hektárnál. A növény területvesztésében egyszerre több ok is közrejátszott, benne az aszállyal a klímaváltozással, az öntözhetőségünk kritikán aluli mértékével, valamint a toxinok állandó jelenlétével, mert ilyen körülmények között csak szenved a kukorica. Mindeközben a felvásárlási árak inkább mérséklődtek, a költségek pedig ugrásszerűen növekedtek, különösen az energia drágult várakozáson felül.

Előfordult már, hogy csupán 750 ezer hektár kukoricát sikerült elvetnünk, s az a hektáronkénti 5-6 tonnás átlagtermés mellett csak arra volt jó, hogy a saját igényünket kielégítsük vele. Mert egyszerre igényli a kukoricát az ipar, az élelmiszeripar és az állattenyésztés. A nemesítő szakember azt a nem túl fényes jövőt vázolta fel, hogy eljuthatunk abba a helyzetbe, amikor Magyarország kukoricából már nem lesz önellátó. Pedig akadt olyan év, amikor az EU-ban a harmadik legnagyobb kukorica­exportőrök voltunk.

Új nemesítési célok

Lehet, hogy tartós importra kell berendezkednünk? Annyi bizonyos, hogy egyelőre rövidtávon a kukoricát nem lehet más növényekkel helyettesíteni. A megoldás a vízgazdálkodás rendszerének rendbetételével kell, hogy kezdődjön. Nem új keletű dolog lenne ez, már működött az 1970-es években, s aztán eljutottunk a mai nyomorig. A különféle eszközhasználatok helyett okosabb dolog a vízmegtartó talajművelésre fókuszálnunk. A nemesítés, így benne Martonvásár is, ma 20-25 tonnás hektáronkénti terméspotenciálú fajtákat tud ajánlani, ám ebből mindössze 5 tonna a valós gyakorlati eredmény nálunk. Tehát nem a hibridek képességével, hanem az általunk alkalmazott technológiával és a körülményekkel van baj, s ez az 5 tonna azt mutatja, hogy mindenféle nemesítői munka nélkül is tudnánk előrelépni.