0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2025. november 2.

Erdészet a Bakony szívében

A Magas-Bakony összefüggő, hegyvonulatokkal és patakokkal határolt erdőtömbjében gazdálkodik a Bakonyerdő Erdészeti és Faipari Zrt. Bakonybéli Erdészete.

A térségben kiemelkedően magas a védett területek aránya, így a természetvédelmi szempontok érvényesülésének egyik fő letéteményese maga az erdészet.

Az erdőtömböt északról a Bécsi-árok–Kőrishegy–Kékhegy vonulata, keletről a Somhegy, délről a Felső-Hajag, míg nyugatról a Vörös János-séd és a Gerence-völgy határolja. Itt van a Bakony három legmagasabb pontja, a 709 méter magas Kőris-hegy, a Kék-hegy (661 m) és a Nagy-Som-hegy (613 m). A jellemzően északkelet–délnyugati irányú, sasbérces hegyhátak közti völgyekben található számos időszakos és állandó vízfolyást a hegység karsztos felépítésnek köszönhetően több bővizű forrás is táplálja.

A táj erdeinek nagy részét bükkösök alkotják, gyakori elegyfaj a gyertyán, mezei, hegyi és korai juhar, kislevelű hárs, magas kőris és a vadgyümölcsök.

Kisebb területet foglalnak el az egykor mesterségesen telepített tölgyesek, illetve a lucfenyvesek, melyek mára szinte teljesen visszaszorultak a hegyégből.

„Az erdészet által kezelt csaknem 7000 hektár erdő mintegy 90 százaléka természetvédelmi oltalom alatt áll, a Magas-bakonyi Tájvédelmi Körzet részét képezi, így a munkákat szoros együttműködésben végezzük a Balaton-felvidéki Nemzeti Park szakembereivel” – mondta el Kovács Attila erdészetigazgató, aki a Bakonyban nőtt fel, és pályája kezdete óta a Bakonyerdő Zrt.-nél dolgozik. 2020-ban került a Bakonybéli Erdészetet élére, jól ismeri a bakonyi erdőket, az erdőgazdálkodás helyi sajátosságait, a térség gazdag történelmi múltját. Aggódva figyeli a bükkösök sorsát, hiszen a klímaváltozás negatív hatásai erősen sújtják a hűvösebb, csapadékos időjárást kedvelő fafajt.

A természethez igazodva

Kovács Attila jól ismeri a bakonyi erdőket, a térségben nőtt fel
Kovács Attila jól ismeri a bakonyi erdőket, a térségben nőtt fel

Erdőgazdálkodásunkat a természeti folyamatokra alapozott erdőkezelés határozza meg. A fahasználatokat vegetációs időn kívül, a lehető legkíméletesebb módszerekkel végezzük. Közel negyed évszázada foglalkozunk a hagyományos, vágásos üzemmódban alkalmazott gyakorlathoz képest finomabb léptékekben haladó erdészeti beavatkozásokkal.

A nagy kiterjedésű, egykorú erdőtömböket megtörve olyan kezeléseket végzünk, melyek fellazítják az egyöntetű állományképet, mozaikos szerkezetű, a korosztályok bővülését előidéző, fafajban és egyéb élőközösségekben gazdagabb, ezáltal ellenállóbb erdőket eredményeznek.

 

Forrás: A Mi Erdőnk

Szaklap, amelyben a cikk megjelent: