Más fajok (például az ürge és a sün) kényelmes vackaikban, üregeikben végigalusszák a hideg hónapokat és csak tavasszal, a táplálékbőség elérkeztével jönnek elő. Akadnak azonban olyan állatok is, amelyek szorgos gyűjtögetéssel, titkos éléskamrák kialakításával gondoskodnak arról, hogy a hó alatt, a fagyos időszakban is legyen elegendő táplálékuk. Ismerjünk meg néhány olyan állatot, akik ősszel buzgón járják az erdőt, és sajátos módszerekkel és trükkökkel készülnek fel a tél kihívásaira.

A pele éjszakai életmódot folytató rágcsáló kisemlős. Nyár végén és ősszel szorgosan hizlalja magát gyümölcsökkel, bogyókkal, rovarokkal, majd a fészkébe gyűjtött magvakkal is feltölti éléskamráját, és minden ébren töltött idejét evésre fordítja. A pelék téli álmot alszanak, októbertől áprilisig hibernált állapotban vannak, így szükségük van a megfelelő zsírrétegre a túléléshez.

A mókus talán a legismertebb gyűjtögető állatunk. Vörös bundájával és bozontos farkával könnyen felismerhető. Ősszel igazi raktározó lázban ég: makkokat, mogyorót, diót és más magvakat, gombákat gyűjt, majd elrejti őket az avar alá, fatörzsek üregeibe vagy a földbe kapart gödröcskékbe. Télen a hibernációja szakaszos, egy-egy napra megszakad, ilyenkor felkeresi az ősszel készített raktárakat.

Az erdei és a mezei egér is szorgalmas raktározók. Ősszel tölgy- és bükkmakkot, magvakat, bogyókat gyűjtenek, és beteszik a földfelszín alatti raktárakba, faodvakba, kőrakások alá. Ezek az apró rágcsálók a tél folyamán többször előmerészkednek, hogy ellenőrizzék készleteiket. Bár sok ragadozó les rájuk, és kockázatos a raktárak felkeresése, időnkénti falatozás nélkül aligha vészelnék át a hideg hónapokat.

A vakond késő ősszel és télen a fagytól mentes talajrétegben, akár 1 méter mélyen készíti a járatait. Nem alszik téli álmot, ezért járatrendszere egyes pontjain kiszélesedő éléskamrákat képez.

Előfordul, hogy raktárában akár 2 kilogrammnyi gilisztát is összegyűjt. Ez az eleven, ám mozgásképtelen táplálék teszi lehetővé, hogy a vakondok a téli hideg hónapokat is éberen tölthessék.

A madarak között is akadnak igazi gyűjtögetők. A szajkó, más néven mátyásmadár gyümölcséréskor és ősszel is sok növényi táplálékot fogyaszt. Különösen kedveli a tölgymakkot, amiből nagy mennyiséget rejt el az erdő különböző pontjain az avar alá és a talajba, az ínséges téli hónapokra gondolva. Mivel azonban rejtekhelyei egy részére nem tud visszaemlékezni, az azokba rakott magvak közül sok kicsírázik, így szintén fontos segítője az erdő megújulásának. Bár nagyon óvatos és szemfüles madár, ősszel megfigyelhetjük, ahogy a tölgyek alatt keresgél.