Az tarka vércse (Falco sparverius) az amerikai kontinensen honos. Még a nagyobb testű tojók is maximum 28 centiméter hosszúak, és legfeljebb 210 gramm súlyúak. Ennek megfelelően kisebb testű zsákmányra vadásznak, mint a rovarok, hüllők, illetve a kis énekes madarak. Utóbbiak pedig igen kedvelik az érő cseresznyét – és itt fonódnak össze a vércsék és termelők érdekei.

A Michigani Állami Egyetem (MSU) kertészeti adjunktusa és az Ökológia, Evolúció és Viselkedés Programjának tagja, Olivia Smith volt a vezető szerzője annak a tanulmánynak, mely nemrégiben jelent meg a Journal of Applied Ecology folyóiratban. Eszerint pedig a vércsék fontos szövetségesei lehetnek a cseresznyetermelőknek az élelmiszerbiztonságban – írja a Phys.org. Smith szerint ugyanis

Többféle módszer létezik, mint a hangágyú, madárijesztők, különböző permetek, hálók, azonban ezek mind igen költségesek és nem garantált az eredmény sem. Statisztikai adatok szerint Michiganben, Washingtonban, Kaliforniában és Oregonban 5-30 százalék közötti veszteség éri a cseresznyeágazatot csak a madarak miatt.

Az elfogyasztott termés mellett azonban más gondot is okoznak: az ürülékükkel is szennyezhetik a termést. Ha emiatt kerülnek patogének a gyümölcsökre, az már élelmiszerbiztonsági rizikót jelent. Azonban itt jönnek képbe a tarka vércsék.

A kutatók a ragadozók számára megfelelő mesterséges odúkat helyeztek ki nyolc michigani cseresznyeültetvényben. Hamar kiderült, hogy a vércsék el is fogadják ezeket és használják az év során költésre. Ezután figyelték, hogy mennyi énekesmadár mozog az ültetvényekben. A felmérés során összesen 28 faj 236 egyedét figyelték meg. A leggyakoribbak a vándorrigó (Turdus migratorius), északi csónakfarú (Quiscalus quiscula), és kanadai cinege (Poecile atricapillus) volt. Emellett veréb és seregélyfélék is voltak.

Kevesebb madár, kevesebb ürülék

Sőt, a faágakon lévő madárürülékek vizsgálatánál is csökkenést tapasztaltak: a ragadozók jelenlétében háromszor kevesebb potyadékot találtak a gyümölcsfákon.

„Természetesen a vércsék is ürítenek” – mondta Catherine Lindell, a tanulmány vezető szerzője, az integrált biológia emeritus docense és az MSU Globális Változások és Földmegfigyelés Központjának tagja.