0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2025. december 3.

Egy nulladik generációs tehéntartó és sajtkészítő

Korosa András jersey teheneket tart, és több mint tíz éven keresztül sajtokat készített. A történet érdekessége, hogy most egy olyan sajtkészítővel beszélgetek, aki jelenleg nem gyárt sajtot.

Hogy miért teszem ezt mégis? Azért, mert az ő egyedi története számos tanulságot és sok megfontolásra alkalmas ötletet rejt magában. Saját megfogalmazása szerint ő valójában egy műfalusi. Hogy ez mit jelent, miért hagyott fel a sajtkészítéssel és hol tart ma, mindjárt ki fog derülni.

– Városi srác voltam, aki élte a fiatalok életét Keszthelyen, és mind a mai napig sokan csodálkoznak azon, hogy még mindig kitartok vidéken az állattartás mellett. Ehhez azért az is kellett, hogy az ifjonti hév csökkenjen bennem, ez úgy harmincéves koromra jött el – kezdi történetét Korosa András.

Szállodavezetőként és vezető recepciósként hotelekben dolgozott, és egy idő után érezte, másként képzeli el a vendéglátást, mint a tulajdonosok. Akkoriban Hévízen volt a munkahelye és vidékre vágyott, így esett a választás a közeli, gyönyörű fekvésű Nemesbükre.

– Azt tapasztalom, hogy van egy érdekes folyamat, miszerint a vidéken élők a városba vágynak, és ott ne legyen se kert, se állat, a városiakban pedig van egyféle vidéki romantika, hogy kakasszóra ébredjenek. Na, ez voltam én – amivel rávilágít arra, hogy miért is nevezi magát műfalusinak.

Igaz, az eltelt években bizonyította, hogy nagyon is beilleszkedett a vidéki életformába, teheneket tart és fej, tud sajtot készíteni is. Megjegyzi, amíg idáig elért, elég sok buktatón kellett keresztülmennie, mert ő egy nulladik generációs gazda, aki soha nem tapasztalta meg, hogyan működik egy gazdaság, nem örökölt efféle tudást és nem is ebben képezte magát, így mindent a saját kárán tanult meg.

A futókacsákkal kezdődött

Fotó: Wikimedia Commons

Amikor kiköltözött egy kis családi házba Nemesbükre, a kertben elszaporodtak a spanyolcsigák. Elhatározta, hogy beszerez néhány futókacsát ellenük, és kapott hozzá két tyúkot is. Valójában a pár friss tojás élménye indította el az állattartás útján.

– Az első langyos tojást még szalaggal is átkötöttem, ahogyan ez egy műfalusitól elvárható – mondja nevetve.

A futókacsákat elkezdte szaporítani, keltette a tojásokat, ami egészen jó kiegészítő tevékenységnek bizonyult a szállodai munka mellett. Aztán jöttek a pofonok, a legnagyobb valami ragadozótól származott, amelyik hatvan kacsával végzett.

– Ekkor azt mondtam, olyan állatot akarok, amit nem visz el a róka, nem fojt meg a nyest. Két kecske lépett a baromfik helyébe, de a pályafutásuk két napig tartott. Amikor lelegelték a díszkertet, menniük kellett. Ezután suffolk birkák következtek, közülük az egyiket sajnos sikerült halálra etetnem – sorolja a nehézségeket. Aztán lett 12 darab rackajuh.

Forrás: Kistermelők Lapja

Szaklap, amelyben a cikk megjelent: