A kávé eredetére vonatkozó legendák közül a legismertebb az etiópiai kecskepásztor, Kaldi története. A monda szerint Kaldi a Kr. u. 9. században (bár egyes források későbbi időpontot jelölnek meg) arra lett figyelmes, hogy a kecskéi, miután egy bizonyos piros bogyós cserje termését fogyasztották, rendkívül élénkek, sőt, éjjel sem tudnak aludni. Kíváncsiságtól hajtva maga is megkóstolta a bogyókat, és megtapasztalta azok stimuláló hatását. Ezt a bogyót azonosították később a Coffea növénnyel.

Kaldi megosztotta felfedezését egy helyi kolostor szerzeteseivel. A kezdeti reakció vegyes volt; egyes források szerint a szerzetesek pogánynak bélyegezték, és a tűzbe dobták a bogyókat. Ekkor azonban terjedni kezdett az a jellegzetes, kellemes illat, amit a pörkölődés váltott ki, így meggondolták magukat. Végül rájöttek, hogy a pörkölt szemeket forró vízbe áztatva egy sötét, ébren tartó italt kapnak – így megszületett a kávé.

A kávékultúra kibontakozása

Etiópiából a kávé a Jemenben található arab félszigetre „vándorolt át”, valószínűleg a jemeni kereskedők révén. Itt, a 15. század környékén, komoly és szisztematikus termesztés indult el, és a szufi misztikusok hamar felismerték a kávéban rejlő lehetőséget: segített nekik ébren maradni az éjszakai imák és meditációk során. Az arab világban „qahwa” néven vált ismertté, ami eredetileg bort jelentett, majd az élénkítő, szeszes italok helyettesítőjeként ragadt rá a kávéra.

Hódítása a világban

Az arabok hosszú ideig féltve őrizték a kávébab termesztésének titkát, és megtiltották a termékeny magok kivitelét. A hollandoknak sikerült kijátszaniuk ezt a tilalmat a 17. század végén. Ők voltak azok, akik elsőként terjesztették el a kávé termesztését Ázsiában, különösen az indonéz szigeteken (például Jáva).

A kávé a 17. században érkezett meg Európába Velencén keresztül. Bár kezdetben a „keserű találmány” vagy az „ördög itala” néven is emlegették, VII. Kelemen pápa állítólag megkóstolta, és olyan kiválónak találta, hogy „keresztény áldással” látta el. Ezt követően villámgyorsan terjedt el egész Európában. A 18. század elején a hollandok és a franciák a gyarmataikra vitték a kávécserjét, így a trópusi éghajlatú Brazília és más dél-amerikai országok váltak a kávé világhatalmaivá. A kávéházak Londonban és Párizsban is a művészek, értelmiségiek és üzletemberek találkozóhelyei lettek, elősegítve a felvilágosodás eszméinek terjedését.

A kávé élettani hatásai: előnyök mellett hátrányok

A kávé népszerűségét elsősorban a benne található koffeinnek köszönheti, amely egy természetes stimuláns. A koffein a központi idegrendszerre hatva blokkolja az adenozin nevű neurotranszmittert, amely álmosságot okoz, ezáltal növeli az éberséget, javítja a koncentrációt, a hangulatot és a fizikai teljesítményt. Fogyasztásának  fő oka tehát, hogy hatékonyan csökkenti a fáradtságot és növeli a reakcióidőt. A kávé tele van antioxidánsokkal, például hidroxifahéjsavakkal és polifenolokkal, amelyek segítenek a szervezetnek a szabad gyökök elleni védekezésben. Mérsékelt fogyasztása összefüggésbe hozható a 2-es típusú cukorbetegség, a Parkinson-kór és az Alzheimer-kór alacsonyabb kockázatával, valamint a májvédő hatással.

A túl nagy mennyiségű koffein idegességet, szorongást és alvászavarokat okozhat, különösen az érzékeny egyéneknél. Növelheti a gyomorsavtermelést, ami egyeseknél gyomorégést vagy emésztési zavarokat okozhat. A rendszeres fogyasztókban fizikai függőség alakul ki. Elvonása fejfájást, fáradtságot és ingerlékenységet okozhat.

A kávé egy rendkívül komplex ital, melynek története a távoli etióp domboktól a modern nagyvárosi kávézókig ível. Mérsékelt fogyasztása a legtöbb ember számára biztonságos és élvezetes, szellemi és társadalmi stimulánsként szolgálva, amely hozzájárult a kultúra és a kereskedelem fejlődéséhez az egész világon.