A hó megérkeztével hirtelen számos fotófeltöltés érkezett az alábbi madárkáról a Facebook Madárhatározó csoportjába, ami segített megfejteni a mi etetőnket is meglátogató faj kilétét.
Távolról, a hóban, rossz fényviszonyok között kis sötétbarnás-szürkés feketés foltnak láttam az új jövevényt, de közelebbről megvizsgálva előtűnik gazdag mintázata.
Bemutatkozik az erdei szürkebegy
Az erdei szürkebegy (Prunella modularis) életmódja, viselkedése és élőhelyigénye leginkább a vörösbegyhez hasonlítható. Bár Magyarországon ma még kis számban költ, a nyugat-európai tapasztalatok alapján – ahol a települési kertek és parkok egyik gyakori fészkelője – számíthatunk arra, hogy egyre gyakoribb lesz nálunk is. – írták róla 2015-ben.
Jó szem kell hozzá
Az MME az alábbiakat írja róla: rejtett életmódú, terjedőben lévő énekesmadárfajunk.
Főként rovarokkal, pókokkal táplálkozik, de ősztől bogyókat, télen pedig apró magvakat fogyaszt. Rövidtávú vonuló, a telet a mediterráneumban tölti, de enyhe teleken áttelelő példányai is előfordulhatnak. Kora tavasszal érkezik vissza költőhelyére.
A rövid távú vonulás helyett itthon maradó vagy telelni hozzánk érkező madarak az etetőn is feltűnhetnek. Itt egyaránt fogyaszthatják az apró magot, az almát és a cinkegolyót, a mag- és cinkegolyó-törmeléket és az etető itatóján is számíthatunk rájuk. Nálunk leginkább a földön keresgélte a lepotyogó magokat.
Tollazatára a szürke és a barna szín a jellemző, sötétebb foltokkal, de ez télen elég megtévesztő, a hóban csak egy sötét foltnak tűnhet. Rejtőszíneivel szinte láthatatlan a sűrű bokrok között, csak akkor lehet észrevenni, ha kiáll az ágak szélére énekelni: rövid, éles egytagú jelzőhangja messziről elárulja jelenlétét.
Egész Európában honos. Hazánkban a fő fészkelőterületei a folyókat kísérő galériaerdők, a patakparti bozótosok, a hegyvidéki telepített erdei- és lucfenyvesek. Fűszálakból készülő fészkét alacsony helyre építi, melyet állati szőrökkel és gyapjúval tesz kényelmessé.
Magyarországon kisszámban fészkel, állománya 500-1000 párra tehető, telelőterülete inkább az enyhébb mediterrán vidék. Bár egyedszáma csökkenő tendenciát mutat, mivel az elterjedési területe rendkívül nagy, globálisan nem tartozik a fenyegetett fajok közé.
