Mi történhet az után, hogy az Európai Bizottságon átment a Mercosur-megállapodás, vagyis az Európai Unió és a Mercosur országok (Brazília, Argentína, Uruguay, Paraguay) közötti szabadkereskedelmi egyezmény?
Ezt a megállapodást az Európai Parlamentnek is el kell fogadnia és a nemzeti parlamenteknek is ratifikálnia kell. Arra számítunk, hogy az Európai Parlament nem lesz olyan egységes, mint amilyenek a kormányfők voltak. Amikor beszélgetünk, bármi megtörténhet, és annak az ellenkezője is.
Viszont ha a Bizottság elnöke aláírja a megállapodást, akkor teljesen mindegy, hogy az Európai Parlament, illetve a tagállamok ratifikálják-e valaha is ezt a megállapodást, azt azonnal el lehet kezdeni alkalmazni.
Több tagállam, így Magyarország is arra készül, hogy megtámadja a megállapodást, de az arra születendő ítélet inkább elvi állásfoglalás lesz, mint egy joghatást kiváltó döntés. Ha Ursula von der Leyen aláírja a megállapodást, azzal megásta az Európai Unió agrár- és élelmiszergazdaságának a sírját.
Miért van szüksége az EU-nak erre az egyezményre?
A megállapodást az motiválja, hogy az európai gépjármű- és vegyipar vagy a gyógyszeripar versenyképessége folyamatosan romlik a magas energiaárak, és az egyre dráguló, a harmadik országokból beszerzett nyersanyagok árának alakulása miatt.
Európa leszakadóban van Amerikától és Kínától, azokon a piacokon nem képes kellő hatékonysággal értékesíteni a gyengébb versenyképessége miatt, ezért keresi magának a piacot, és ugyan a Mercosur-országok nem tudják Kínát vagy Amerikát helyettesíteni, az EU vezetése ebben látja a csodafegyvert.
Mik a legfőbb aggályok?
A Mercosur-országokban nem az EU szigorú szabályai szerint termelnek, ami veszélyezteti fenntartható mezőgazdaságot, az élelmezési és élelmiszerbiztonságot, a klímaváltozással szembeni ellenállóképességet, vagy akár az összehangolt járványügyi védekezési folyamatokat.
A fogyasztók nem fogják megtalálni azokat a klasszikusan megszokott európai vagy hazai élelmiszereket a polcokon A megállapodás a mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek esetében jelenlegi exportpiacainkat veszélyezteti.
A termékkörök közül a mezőgazdaságban Magyarország számára különösen érzékeny a baromfi- és marhahús, valamint az etanol és a méz, de például a megállapodás nyomán esetleg növekvő cukorbehozatal a hazai termelő-kapacitások leépítését eredményezheti, ami importfüggőséghez vezethet ebből az alapvető élelmiszerből.
Összességében, különösen az EU-Ukrajna szabadkereskedelmi megállapodással együttesen, különösen nagy nyomás nehezedhet a magyar mezőgazdaságra és élelmiszeriparra. Említsük meg azt is, hogy eközben Európa ahelyett, hogy saját gazdaságának versenyképességére koncentrálna, 800 milliárd eurót akar folyósítani Ukrajna működésére.
