A jogelőd gazdaság (1990-ig) óriási adósságot halmozott fel. A dolgozók, hogy mentsék, ami menthető, négy kis kft.-be osztották szét a vagyont, hogy a csődeljárás ne vigyen el mindent. Végül mind a négy cég életben maradt, de már csak kettő működik. A kereskedelemmel és 500 hektáron növénytermesztéssel foglalkozó Ete-Agro Kft.-nek 15 tulajdonosa és 5 munkavállalója van – idén búzából 6,5 tonnás termésátlagot értek el.
A gépész és állattenyésztési ágazattal rendelkező, 600 hektáron gazdálkodó és tejtermelő tehenészetében 500 tehenet és szaporulatát tartó Áll-Ért Kft.-nek 39 tulajdonosa és 33 dolgozója van, utóbbiak egy része tulajdonos is.Az állattenyésztő cég azonban munkaerő-problémákkal küzd. Az oka egyrészt a munka nehézsége, másrészt a környező nagyvárosok iparának elszívó hatása. Ahogy azt Szabó József ügyvezető meséli, a munkatársak 80 százaléka 1990 óta náluk dolgozik, de a fennmaradó 20 százaléknál nagy a fluktuáció.
És ahogy az ügyvezető fogalmaz, nincsenek a dolgozóik túlhajtva.
A cég megalakítása óta folyamatosan fejlődik. Hárommillió négyszázezer forint törzstőkével hét magánszemély és a tsz 50-50% tulajdoni aránnyal hozta létre, ma pedig 1,8 milliárd forint a jegyzett tőkéje, vagyis a nyereség visszaforgatásával minden évben megduplázta a tőkéjét. „Évente 100-200 millió forint saját forrást fordítottunk fejlesztésre, most azonban hatalmas lépést teszünk előre. ÁTK-s pályázati forrás segítségével és átmeneti banki hitel, valamint tulajdonosi kölcsön bevonásával közel egymilliárd forint értékű beruházást hajtunk végre a szarvasmarhatelepünkön.
Egy 1600 és két 1800 négyzetméteres termelőistállónk lesz 8 fejőrobottal, 450 tehénnel, és megújul a növendéktartásunk is.”
A tehenészeti telep pár száz méterre van a falutól, egykor ez volt a tsz baromfitelepe. „2000-ben el kellett dönteni, hogy mit fejlesztünk – idézi fel az ügyvezető –, és mi a szarvasmarha mellett döntöttünk, a baromfi- és sertéságazatot pedig fölszámoltuk. 1993-94-ben jó termelésű magyartarka-állománya volt a gazdaságnak, amelyet vörös holsteinnel kezdtünk keresztezni.
A kétezres évek elejétől termékenyítünk feketetarka holstein szaporítóanyaggal. Ma évente 11 600 kg tejet értékesítünk egy tehén után, célunk pedig a 12 ezer kg elérése. A tejárral viszont nem vagyunk elégedettek, mert csak 4%-ot emelkedett, miközben a termelési költségek 20%-kal növekedtek. És azért csak ennyivel, mert a tömegtakarmányt saját magunk termeljük meg.”
2010-ben épült a most működő SAC félautomata fejőház, amelyet a mostani fejlesztések nyomán Lely fejőrobotok váltanak fel. „Én magam nem akartam fejőrobotot – mondja Szabó József –, azonban a fiatalabb kollégák, akik átveszik a helyemet, meg- győztek, hogy erre van szükségünk.”
Az éves fejlesztésekből a tartástechnológia sem maradt ki, sorra bontották le a telepen a régi épületeket és építenek újakat. 2000-ig kötött tartású volt az állomány. Ezt követte 2015-ben egy 200 férőhelyes pihenőbokszos istálló, 2019-ben pedig egy újabb korszerű istálló megépítése. A mostani beruházás keretében ez utóbbit átalakítják a robotos fejéshez, vagyis megtoldották annyival, hogy két fejőrobotot itt is be tudjanak üzemelni.
További írások a Holstein Genetika Hírlevél 2021/1 számából
