0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 29.

A Kárpát-medence kincsei

Kincset érnek a Kárpát-medence természeti adottságai, az itt termett búza és szőlő - hangsúlyozták a kecskeméti városházán megrendezett Alföldi kenyér, szőlő és bor tanácskozást előadói.

A lassan huszadik évébe lépő rendezvényt a NAIK Szőlészeti és Borászati Kutatóintézet, a szegedi Gabonakutató Nonprofit Kft., a Mathiász János Borrend, a Magyar Növénynemesítők Egyesülete, valamint Kecskemét önkormányzata szervezte.

Kevés olyan ország van a világon, ahol képesek megtermelni a teljes élelmiszer-szükségletet és még exportra is jut belőle – hazánkban mindenki természetesnek veszi ezt a teljesítményt, pedig nem is használjuk ki teljesen a természeti adottságankat – mondta köszöntőjében Gyuricza Csaba, a NAIK főigazgatója. A kutatásnak éppen az a feladata, hogy gyakorlati megoldásokkal segítsen javítani a magyar mezőgazdaság versenyképességét, növelni a kibocsátást. Ehhez precízós gazdálkodás, a klímához alkalmazkodó új technológiák, fajták és új termékek kellenek, amiket nekünk kell kidolgoznunk.

Bevezető előadásában Szépe Ferenc, a Földművelésügyi Minisztérium főosztályvezetője is kiemelte, hogy sajnálatosan kis arányban vetnek magyar búzafajtákat a gazdálkodók, pedig ezek a fajták a hazai adottságokhoz alkalmazkodnak. Stratégiai kérdés, hogy legyen jó hazai nemesítés, és hosszú távú minőségpolitikára van szükség. A nyitott gabonapiacon nem tudjuk befolyásolni az árakat, az azonban bizonyos, hogy a minőségkülönbség egyre jobban fogja befolyásolni az árakat. Ezért is alapvető, hogy Magyarország szigorúan veszi a GMO-mentességet, az élelmiszer-biztonságot és a minőséget. Gabonát a hazai termőterület több mint felén termesztünk, a minőség mellett a fenntarthatóságra is ügyelnünk kell – hangsúlyozta a szakember.

A szőlő-bor ágazatban meghatározták a fejlesztési irányokat 2025-ig, amiben kiemelt szerepet kap a termőterület bővítése és a művelési kötelezettség betartása, hiszen a ma nyilvántartott termőterületből is csupán 45 ezer hektáron terem szőlő. Fontos a biológiai alapok fenntartása, a biodiverzitás megőrzése és az ökológiai gazdálkodás. Akkor lehet fejlődőképes az ágazat, ha a termékpályát úgy szervezik, hogy minden szereplő érdeke érvényesüljön.

A világon mindig aratnak valahol búzát – mondta előadásában Matuz János, összesen 200-250 millió hektáron termesztik és ma 740 millió tonnát takarítanak be belőle. A nemesítésnek és a fejlett agrotechnikának köszönhetően sikerült ennyire növelni a termést az 1961-es 200 millió tonnáról. Chilében például kísérletben elérték a 18 tonnás hektáronkénti termésátlagot, Új-Zélandon pedig nem ritka a 15 tonnás üzemi átlag, öntözött körülmények között.

A nemesítők nemcsak a mennyiség növelésére törekszenek, hanem a beltartalmi összetevőkre is: nálunk a sikértartalom növelése a cél, van, ahol a keményítő- vagy az antociántartalom módosításán dolgoznak. Az USA-ban, Új-Zélandon és Kelet-Afrikában elterjedtek a mélykék vagy bíbor búzafajták is, Szegeden sikerült télálló változatot létrehozni belőlük.

Hajdu Edit a szőlő különféle arcait mutatta be a társulásoktól kezdve a tájformálásban és a művészetben betöltött szerepéig. A Kárpát-medencében a 14. században kezdett terjedni az erjesztett magas kenyér, és a 17. században már napi élelmezési cikk volt – tudtuk meg Grega Edit szlovákiai búzanemesítőtől. A Nagy-Küküllő menti borvidék határtelepülését, Székelykeresztúrt Sándor-Zsigmond Ibolya muzeológus mutatta be, Mészáros Márta néprajzkutató pedig a változatos magyarországi kalácskészítésről beszélt. Az előadások után sokszínű termékbemutató várta a látogatókat.

Forrás: magyarmezogazdasag.hu