Back to top

Az összetartozás jele: selmeci egyenruhák

Az egységes megjelenés, mint az egyenruha viselése erősíti a csoportszellemet, a belső összetartást és az önfegyelmet. A legismertebb egyenruha a katonai uniformis, de az állam egyéb hatalmi egységeinek tagjai (rendőrök, vasutasok, tengerészek, légitársaságok) is azt viselnek, rendszerint kék alapszínben.

Hosszú ideig még az iskolákban is kötelező volt az egyenruha, maradványa, a kék iskolaköpeny a közelmúltban ment feledésbe. A selmeci utódintézményekben azonban még mindig büszkén hordják az uniformist.

Erdészhallgatók atillában és waldenben a selmeci akadémia előtt napjainkban
Erdészhallgatók atillában és waldenben a selmeci akadémia előtt napjainkban

Selmecen, az ősi bányavárosban, a bányászok és a bányatisztek évszázadok óta egyenruhát viseltek. Kezdetben a szászországi Érchegységben található Freiberg város bányászközössége által hordott úgynevezett freibergi fekete uniformis vált uralkodóvá, a fekete felöltőhöz fekete csizmanadrág és hosszú szárú csizma tartozott. 1838-tól a selmeci akadémia hallgatóinak is engedélyezték – természetesen a tiszti jelvények nélkül – e bányászöltözék viselését. Formáját a 19. század végéig elsősorban nem előírások, hanem inkább a hagyományok szabták meg, viszont 1892-től a hallgatókat tömörítő Ifjúsági Kör kezdeményezésére egységesítették, abban az időszakban nyerte el mai alakját.

Bányász és kohász uniformisok

Meg kell különböztetnünk a hétköznapi és az ünnepi uniformist.

A hétköznapi, azaz a munkaruha kabátjának neve a gruben (a bányát jelentő német Grube szó alapján).

Selmeci akadémista grubenben
Selmeci akadémista grubenben
Ezt a rövid, derékba szabott, lefelé bővülő zubbonyt fekete posztóból készítették, amelyre hátul hasítékot, a mellrészen egy-egy zsebet varrtak. A rövid állógallér és a kézelő finomabb anyagból készült, és a színe elárulta azt is, hogy mely szakon tanul az akadémista: a fekete a bányászok, a vörös a kohászok színe volt. A gruben vállát függőlegesen három, vízszintesen három vagy öt vattával tömött hurkával vastagították. Ez védte a viselője vállát csilletoláskor vagy éppen a bányavágatokban való bujkáláskor. (De bizonyára hasznát vette az akadémista akkor is, ha éjjel, pi­tyókásan, a selmeci házak falainak vakolatát súrolva dülön­gélt hazafelé.) A viselet elöl egy sorban öt ezüstgombbal gombolódott, hátul a hasíték mentén három-három kisebb ezüstgomb díszítette. A grubenhez csizmanadrágot és csizmát vagy fekete posztónadrágot és fekete cipőt, valamint selmeci sapkát húztak.

Ünnepi alkalmakkor vagy hazautazáskor mégsem illett megjelenni a koszos és foltos grubenben, ezért akkor az úgynevezett aufhauert viselték a bányász- és kohászhallgatók.

Bányász- és erdészhallgató a 20. század elején ünnepi öltözetben
Bányász- és erdészhallgató a 20. század elején ünnepi öltözetben
Ennek a jó minőségű fekete anyagból varrott teljesen zárt kabátnak az állógallérja és paszománya fekete, illetve vörös bársonyból készült. Fokozza az auf ünnepélyességét, hogy elöl 5 aranygombbal záródik, hátul pedig két aranygomb díszíti a hasíték mentén, eredetileg zseb nélküli volt.

A soproni karokon 1951-ben sajnálatos módon betiltották az egyenruha viselését, a hagyományt csak húsz évvel később sikerült feltámasztani. A gruben ma már nem munkaruha, hanem az auffal egyenértékű ünnepi viselet. Előbbit csak a miskolci bányász- és kohászhallgatók hordhatják, az utóbbit a dunaújvárosi hallgatók is.

Erdészviseletek

A bányász- és kohászhallgatók egyenruhájának engedélyezése után 1839-ben a selmeci akadémia felügyeletét ellátó udvari kamara az erdészek részére is engedélyezte az uniformis viselését. Ez azonban lényegesen különbözik az erdészek és erdőtisztek hagyományos zöld ruhájától, talán nem véletlenül inkább a grubenre hasonlít.

A derékba szabott rövid zubbony, a walden (az erdőt jelentő német Wald szóból) a derék alatt lefelé bővült és hátul felhasított volt.

Walden foltokkal
Walden foltokkal
Sajátos ördögbőrszerű őzbarna posztóból készült, viszont válltömés nélkül. Mindkét oldalon ferde szabású zsebei szélét, valamint az állógallért és a kézelőt zöld bársonyból varrták. A már említett betiltás után újra csak 1971-től hordható viselet időközben anyagában, színében és formájában is változott némileg, egyebek között már nem derékba szabott, így lefelé nem bővül. Ma a soproni erdészhallgatók zöld, a faiparosok fekete, 1985-től pedig a székesfehérvári geodéták kék bársonydíszítéssel hordják.

Selmecen az erdész akadémikusok ünnepi öltözéke az atilla volt.

Sötétzöld anyagból arany sujtásokkal varrták, magas állógallérral és a ruha alsó részén ferdén vágott zsebekkel. Zöld lampasszal varrott fekete nadrág illett hozzá, esetenként csizmanadrágot is húztak viselőik. Sopronban ma már csak nagyon ritkán lehet látni atillában díszelgő hallgatót.

A hétköznapi viselet során a gruben és a walden megkopott, helyenként kilyukadt, s mivel az akadémistáknak a ruhajavításra sem volt pénze, selmeci hölgyismerőseikkel varrattak foltot egyenruhájukra.

Ezek előbb megegyeztek a ruha színével, de később a lányok hímző-varró tudásukat fitogtatva versengtek egymással, hogy ki tud színesebb és feltűnőbb foltokat készíteni. A gruben és a walden a tarka külső ellenére vidámabb-komolyabb tartalmat is hord magán. Viselőik a legkomolyabb foltot az eljegyzéssel kapták, egy piros szívbe a Tempus szót hímezték, és ezt a bal oldalon, a szív fölé varrták fel.

Kiegészítők, tartozékok

Az egyenruhához Selmecen hozzátartozott még a hosszúszárú pipa, a bányajáró fokos, a furkósbot, a kard és a farbőr is.

Az utóbbi fél ellipszis alakúra szabott, durva disznóbőrből készült védőöltözék, melyet a bányász a derekára szíjazva a hátsó felén hordott. A vágatokba ugyanis hajdanán egymásra fektetett gerendákon csúsztak le, és hogy védjék a nadrágjukat és az ülepüket, a farbőr végét a lábuk között előre húzták, és arra ültek. Ma a farbőrnek már csak a balekkereszteléskor van szerepe, átugorva rajta a balek új világba érkezik. A tartozékok közül napjainkra csak az úgynevezett sel­meci sapka maradt meg, amely fekete, illetve barna bársonyból készül, felső szélén a szaknak megfelelő színű selyemzsinórral, bal oldalán szakjelvénnyel. Elöl és hátul 3 pár aranygomb található, melyet aranyzsinórozás fog körül. Furcsa, de báli alkalmakkor vagy éppen vasárnaponként a selmeci teraszon korzózva az akadémisták fehér glaszékesztyűt is viseltek, s a lányoknak tetszelegve ott lüktethetett bennük az életérzésüket kifejező pár sor: „Kalaplevéve tisztel / A sok bárgyú filiszter. / Tudós képet vágok / Csalom a világot”.

Képek: Archív fotók és Korda Márton felvételei

 

Forrás: 
A Mi Erdőnk
Ezt a cikkünket és a témában további cikkeket a A Mi Erdőnk 2018/4 számában olvashat.

Népszerű agrárszaklapok

Ezeket olvasta már?

Iskola a homokbuckák között

A találó címet az ásotthalmi iskola egyik kiadványából kölcsönöztem. Ahogyan Andrésiné dr. Ambrus Ildikó, a Bedő Albert Erdészeti Szakgimnázium, Szakközépiskola és Kollégium igazgatónője megjegyezte: akinek belement a homok a cipőjébe, az örökre itt marad.

Gabonák a Bibliából

Jön a nyár, az aratás ideje. Manapság már nem kell naponta aggódnunk azon, hogy vajon milyen lesz az idei búzatermés. Gyakran halljuk az időjárás-jelentésekben, hogy „örülhetünk, hétvégén jó időnk lesz, nem fog esni az eső!”, ami legfeljebb a hétvégi, városi kirándulóknak jó hír. Nem volt azonban ez mindig így, különösen nem a bibliai időkben.

A gazdák véleményét kérik az erdőtelepítésekről

Az Agrárminisztérium, a Nemzeti Agrárkutatási és Innovációs Központ Erdészeti Tudományos Intézete és a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara kérdőíves felmérést végez a gazdálkodók körében az erdőtelepítési és fásítási szándékaik, valamint szempontjaik megismerése céljából.

Szoros kötődés

Erdészéletutak – áll a kötet borítóján, amelyet egy nagykanizsai fogadó egyik asztalánál beszélgetve lapoztam fel cikkünk szereplőinek társaságában. A könyv az elmúlt bő hetven esztendőben Zala megyében tevékenykedett erdőmérnökök munkásságát foglalja össze, köztük a Páll család öt tagjának szakmai életútját.

A Herman, a természetközeli szakmák iskolája

A szombathelyi Herman Ottó Környezetvédelmi és Mezőgazdasági Szakgimnázium, Szakközépiskola és Kollégium a nyugat-dunántúli régió egyik legrangosabb, természetközeli szakmákat oktató, környezetvédő és agrár-szakképző iskolája.

Magyarok tartottak lovasbemutatót a brit királyi család előtt

Hortobágyi csikósok részvételével zajlott le idén a hét évtizedes hagyományokra visszatekintő brit lovasrendezvény, a Royal Windsor Horse Show, amelynek a királyi család windsori birtoka adott otthont.

Hagyomány, érték, minőség

Hrivnák Tünde ruháiban hagyományaink tükröződnek vissza, a díszítő népi hímzések tökéletesen illeszkednek az elegáns szabásvonalakhoz. A divattervező régi magyar értékekből teremt újat a legelismertebb népművészek közreműködésével. Munkáit letisztult anyaghasználat és színösszetétel jellemzi, a tökéletesség, a hit és a tisztelet benne van minden öltésben.

A solymászattól a vadászíjászatig

A hagyományos vadászati eszközök használatával közelebb kerülhet az ember a természethez - mondta Farkas Sándor Csongrádon, a III. Hagyományos vadászati módokat és eszközöket népszerűsítő vadásznap és konferencia megnyitóján.

Prédikálószéki-kilátó

A Visegrádi-hegység egyik legmagasabb pontján, 639 méterrel a tengerszint felett magasodó Prédikálószék előkelő helyet foglal el Magyarország legszebb kilátópontjai között, csúcsáról gyönyörű panoráma tárul a természetjárók elé.

Az agrárerdészeten keresztül növelhető hazánk erdősültsége

"A maga érdemeivel és problémáival az erdészeti ágazat is az agrárium szerves része, és bőven van mondanivalója mind a mezőgazdálkodók, mind az erdőgazdálkodók, a szakirányítók és a szaktanácsadók részére"- hangzott el Mezőfalván, a NAK Szántóföldi Napok és AgrárgépShow-n.