Back to top

Kószapocok, az ismeretlen ismerős

Különösen alkonyatkor találkozhatunk kószapocokkal, járjunk erdős, mocsaras területeken vagy akár a vizektől távolabb eső rengetegekben, ahová gyakorta elkószál. A felületes szemlélő patkánynak is nézheti az állatot.

Fotó: Bécsy László
Nálunk a közönséges kószapocok honos, mely az Atlanti-óceántól egészen Mongóliáig, a sarkkörtől Irán magasságáig gyakori állat. Az utóbbi évek genetikai vizsgálatai kiderítették, hogy az Európa magashegységeiben élő kószapockok más fajhoz tartoznak.

Évente mintegy félszáz utód

A közönséges kószapocok testhossza 12-16 centiméter, és farka is majd ekkora, míg testtömege 65-185 gramm között változik. Mivel legtöbbször alkonyatkor és éjszaka mozog, még ma is keveset tudunk viselkedéséről, sőt tudományos kutatásokat sem igen végeztek vele. Egy biztos, Magyarországon állománya állandónak mondható, nem szorul védelemre, sőt egyes helyeken mezőgazdasági kártevőnek számít, hiszen rágásával komoly károkat okozhat a gyümölcsösökben, zöldségeskertekben. Tápláléka leginkább növényi eredetű, különösen gumókon és gyökereken él, emellett olykor-olykor csigákat és ízeltlábúakat is fogyaszt. A házi és vándorpatkánytól legkönnyebben rőtes barna színezete és tömzsibb testfelépítése különbözteti meg.

Gyakran szerepel a ragadozó madarak, a hermelin, a menyét, a vidra s a róka tápláléklistáján, de az sem ritka, hogy kutyák és házimacskák zsákmányolják.

Viszont rendkívül szapora, tavasztól őszig a nőstény ötször is fialhat, s 21 napi vemhesség után akár hét utódot is világra hozhat. Ezek meglehetősen gyorsan fejlődnek, már kéthónapos korukban ivaréretté válnak.

A szaporodási időszak is igen hosszú, általában márciusban megjelennek az első kölykök a fészkekben, és még októberben is születhetnek újak.

Sajátságos járatrendszer

Fotó: Bécsy László
A kószapocok leginkább vizes élőhelyeken fordul elő, különösen ott, ahol magas a partoldal. Onnan nyílnak ovális keresztmetszetű járatai, amelyek jellemzően egy fő és több mellékfolyosóból állnak. A kijárattól általában jól kitaposott ösvény vezet a vízparthoz, mivel a kószapocok szívesen és jól úszik, akár hosszasan a víz alatt.

A kiterjedt járatrendszerből kitermelt földet gyakorta kupacokba hordja, így azt összetéveszthetjük a vakondtúrásokkal.

De ha jobban megfigyeljük, látjuk, hogy a kupac nem közvetlenül kapcsolódik az alagúthoz. A járatrendszer fontos részét képezik a különféle levelekkel, növényi szárakkal gondosan kibélelt üregek, ahol pihennek az állatok, és a nőstények is ott hozzák világra utódaikat.

Ingoványos vidékeken a kószapocok nem mindig a járatrendszerébe építi a fészkét, hanem egyszerűen a sűrű növényzetbe, így kevésbé veszélyeztetheti a pihenő példányokat az esetleges vízbetörés.

Bár a kószapocok nálunk sok helyen előfordul, mégsem ismerjük igazán – a magyar vadon egyik ismeretlen ismerőse.

Forrás: 
A Mi Erdőnk
Ezt a cikkünket és a témában további cikkeket a A Mi Erdőnk 2018/4 számában olvashat.

Népszerű agrárszaklapok

Ezeket olvasta már?

A poszméhekre is veszélyt jelent a varroa

A házi méhek közt is nagy gondot okozó varroa atkáról az Exeteri Egyetem tudósai kimutatták, hogy a vadonélő poszméhekre is veszélyt jelent. Ugyan maga a parazita nem telepszik meg ezeken a szőrös beporzókon, azonban az általa terjesztett vírus továbbterjed.

„Bio-fűnyírók” a brüsszeli reptéren

Belgium egyik legforgalmasabb légi kikötőjének fenntartója úgy döntött, néhány tucat birka segítségével oldja meg a fűnyírást a Zavantem reptér zajvédő zónájában. Ez nemcsak környezetbarát, de a terület biodiverzitásának növekedését is elősegíti.

Dióhéjban a veszélyes állatok tartásáról

A veszélyesnek minősülő állatok tartásának témaköre meglehetősen kényes terület. A ritkán – 5-10 évente – előforduló, valós problémát okozó esetekre a törvényalkotóknak természetesen reagálnia kellett, ám azt is el kell ismerni, hogy a régebben napvilágot látott szabályok némelyike betarthatatlan volt. 2015-ben átdolgozták a veszélyes állatok tartásával foglalkozó törvényt...

A beporzók védelméről tanácskoztak a V4 országok környezetvédelmi vezetői

Magyarország számára kiemelt fontosságú mind a vadon élő beporzó rovarok, mind pedig a mézelő méhek védelme – jelentette ki Balczó Bertalan természetvédelemért felelős helyettes államtitkár a V4 országok környezetvédelmi vezetőinek a biodiverzitás védelméről folytatott megbeszélésen a szlovákiai Tatranska Lomnicaban.

Tömeges halpusztulás a Palicsi-tóban

Vajdaság egyik gyöngyszeme a Palicsi-tó és környéke. Nem csak a helybéliek, de a turisták kedvenc üdülőhelye is. Végre megérkezett a jó idő, a tó látványa viszont most nem vonzza, inkább taszítja az oda látogatókat.

Ausztráliában is nő a darvak száma

A Hortobágyon megfigyelhető daruvonulás, a szürkedarvak tömege óriási élményt jelent sokak számára. Évről évre egyre nagyobb számban érkeznek hozzánk ezek a gyönyörűséges madarak. Sőt, a közelmúltban megfigyelték azt is, hogy újra költenek nálunk. A hathatós környezetvédelmi intézkedéseknek s a természetközeli mezőgazdaságnak köszönhetően a világ más területein is hasonló sikereket érnek el.

Ajándékként se fogadjunk el szent íbiszt!

Az íbiszek a kanalas gémekkel alkotnak egy családot – közeli rokonai egymásnak. E hosszú lábú gázlómadarak meglehetősen hosszú idő óta élnek Földünkön. Ahol jelentősebb számban előfordulnak, gyakorta a helyi mondák, hitvilág fontos szereplői.A XXI. században pedig egyre gyakrabban tartanak íbiszeket nemcsak különféle állatkertekben, hanem magán-madárgyűjteményekben is a Föld számos pontján

Létezik panda foltok nélkül?

A kutatók eddig csak gyanították, hogy él valahol albínó, vagyis teljesen fehér panda. Áprilisban sikerült lencsevégre kapni az első foltok nélküli példányt egy kínai természetvédelmi területen.

A Tisza-tavat is megtisztítják a PET Kupán

Tisza-tavi futammal bővül idén a hagyományos Felső-Tiszai PET Kupa sorozat, így a pénteken induló és kedden záruló vízi rendezvény keretében a csapatok Tiszafüredtől Kisköréig eveznek saját építésű hajóikon, hogy megtisztítsák a folyót és a tavat a felhalmozódott hulladéktól.

Tibeti darvak mentése mesterséges megtermékenyítéssel

A világon az egyik legkevésbé ismert darufaj a Himalájában és Tibet magas fennsíkjain költő tibeti daru. Jellegzetessége a szinte teljesen fekete fej és nyak, ezért gyakran feketenyakú darunak is nevezik. Fogságban való tenyésztése sok kihívással jár. Lényegében egész évben ember nem járta területeken mozog, fészkelőhelye a tengerszint felett 4000 és 5000 méter közötti területeken található.