0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 29.

Galambverseny életre-halálra

Akár a galambok Iron Manjének vagy Spartan Racejének is nevezhetnék azt a megmérettetést, ami a Fülöp-szigeteken zajlik. A veszélyes versenyen induló postagalamboknak mindössze 10 százaléka ér célba – a többiek a vad tengerek, ragadozók, perzselő hőség, vagy éppen tolvajok áldozatául esnek.

A Fülöp-szigetek leghosszabb postagalamb versenye a MacArthur: 600 kilométert kell repülniük dacolva az elemekkel. Óriási kihívás ez a madaraknak és gazdáiknak egyaránt.

„Európával és az Amerikai Egyesült Államokkal ellentétben itt rengeteg a ragadozó, és sokan le is lövik a madarakat” – mondta Jaime Lim, a Fülöp-szigetek egyik legismertebb galambásza.

A legnagyobb probléma, hogy virágzik a galambok fekete-kereskedelme is.

A hegyekben halászhálókat állítanak fel, hogy elfogják az értékes versenygalambokat, majd szinte bagóért értékesítsék őket,

mondta el Lim. Ez annak következménye, hogy a versenygalambok tartása egyre elterjedtebb lesz a szigetországban: mára legalább 300 klubot ismernek több ezer taggal. Mindez összhangban van azzal, hogy más ázsiai országokban, Tajvanban és Kínában is egyre növekszik a galambröptetés népszerűsége.

Ezért a nagy MacArthur verseny indulásának időpontját igyekeznek titokban tartani a galambászok és a szervezők is, így az orvvadászok nem tudják, mikor érdemes a hálókat kifeszíteni.

Még márciusban egy kínai vásárló 1,25 millió euróért vásárolta meg Belgium legjobb hosszútávon versenyző galambját. Egyébként az Encyclopedia Britannica szerint Belgiumban tartották a első hosszútávú galambversenyt, és azóta is ezt az országot tartják a postagalambok fellegvárának.

A Fülöp-szigeteki népszerűsége mögött azonban két indok áll: az egyik, hogy lenyűgözőnek tartják a madarak tájékozódási képességét, míg a másik

a gyors és könnyű profitszerzés reménye.

Mary Grace San Jose galambász szerint, aki Manila egyik szegényebb negyedéből, Tondoból származik, a verseny mindenki számára nyitva áll. Véleménye szerint nem számít, hogy a galambokat a szegényebbek mással etetik, mint a gazdagok.

A galambászok saját bevallásuk szerint úgy várják a verseny végén haza madaraikat, mint az aggódó szülők. Azonban az állatvédők bírálják őket, hiszen köztudott, milyen veszélyes az út a galambok számára.

Csupán tíz százalékuk ér célba, a többiek áldozatul esnek a trópusi viharoknak, a hőségnek, a ragadozóknak, vagy lelövik illetve elfogják őket.
Forrás: phys.org