Back to top

Hagyomány, érték, minőség

Hrivnák Tünde ruháiban hagyományaink tükröződnek vissza, a díszítő népi hímzések tökéletesen illeszkednek az elegáns szabásvonalakhoz. A divattervező régi magyar értékekből teremt újat a legelismertebb népművészek közreműködésével. Munkáit letisztult anyaghasználat és színösszetétel jellemzi, a tökéletesség, a hit és a tisztelet benne van minden öltésben.

Az egyedülálló vadászkollekcióval pedig a vadászat és a népművészet évszázados hagyományait ötvözte, és ezzel sok vadász, illetve természetszerető ember álmát valósította meg.

wondeer_dianak.jpg

Fotó: Perl János

Éppen Ungvárról érkezett, ahol a beregi szőttessel díszített kollekcióját mutatták be, ráadásul igen különleges módon, ruháiban vitték színre Kárpátalja történetét, kultúráját és népművészetét. Néhány nap múlva pedig Hövejre készült, hogy találkozzon a helyi csipke készítőivel, mert a következő ruhakollekciójában ezt a kissé elfeledett értékünket karolja föl. És természetesen bővíti a kalocsai, a matyó, a halasi csipke motívumokkal megálmodott összeállításait is, valamint az ókalocsai hímzéssel díszített vadászkollekcióját. Minden darabban ott az ember, a tervező és a népművész szabad elképzelése, kézi munkája, lelke, és persze viselőjének az egyénisége. A ruhák ugyanis nemcsak a készítője értékrendjét tükrözik, sokat elárulnak az azokat megrendelők életstílusáról is.

„Sosem az volt a célom, hogy ismert divattervező legyek, hanem hogy megszülethessen a kezem alatt a szinte tökéletes ruha, pont úgy, ahogyan azt a nagymamámtól és édesanyámtól láttam. Születésemkor Isten ráállított erre az útra, én pedig tisztelettel és odafigyeléssel járom.”

„Találkozáskor az első közlés a másik felé, hogy milyen ruhát hordunk. Uniformizálódott világunkban tehát éppen az öltözködés lényege vész el, hogy ruhánkkal kifejezzük, kik vagyunk”− magyarázza miért is fontos neki, hogy megrendelőivel elbeszélgessen, megismerje őket. Nem hivalkodó, tolakodó, divattervezőként is alázatos, az vezérli, hogy a ruhától a viselője tündököljön, teljesedjen ki még jobban, és az ne elsősorban a tervezőről árulkodjon. Arra törekszik, hogy megtalálja a megrendelőhöz leginkább illő szabásvonalat, díszítést.

Ahogyan a népművészet is emberekről, közösségekről szól, ezért a népi motívumok felhasználása előtt rendszeresen találkozik a hímző, varró asszonyokkal, a minták őrzőivel. „A divat, a ruhatervezés és -készítés életformámmá vált, és ebbe beletartozik a népművészekkel, bölcs nénikkel való közös alkotás. Sok jó ember dolgozik együtt, amíg a ruha a tervezőasztalról a fogasra kerül” – és Hrivnák Tündét ez boldoggá teszi.

wondeer_hrivnak_tunde.jpg

Fotó: Perl János
Hrivnák Tünde munkáit letisztult, egyértelmű anyaghasználat és színösszetétel jellemzi. A minőségben nem köt kompromisszumot, hiszen azt vallja, hogy szép ruhát, csak kiváló alapanyagból lehet varrni.

A ruha összhangját pedig a darabok egymáshoz illése teremti meg. Ezt hozta a tótkomlósi szülői házból, ahol varrónő nagymamája és édesanyja révén színek és anyagok között nőtt fel.

Egykori tanácsaik a mai napig meghatározzák elképzeléseit a ruhatervezésről. Nagymamája megtanította, mi illik és mi nem, hogyan viseljük a ruháinkat, milyen a tökéletesen kiszabott, simára vasalt öltözet. Édesanyja mellett pedig megtanult síkban és térben oda-vissza gondolkodni, szerkeszteni, és hogy a szabásminta alapján készült ruha hogyan ölt majd formát. Szegeden végzett ruhaipari technikusként, majd tervezést tanult, és minden területét gyakorolta a szakmának. Ez adta neki a bátorságot, hogy igen korán, 23 évesen önállósodott. Segítette, hogy az egész család hitt benne, és mögötte állnak ma is.

A munkáit pedig az élet írja. Nem csinál mást, csak dolgozik, figyeli, meghallgatja, szereti az embereket, és megvalósítja vágyaikat, legalábbis az öltözködésben. Számára ez a divattervezés. Így született meg az ókalocsai hímzéssel díszített Wondeer vadászkollekció is.

wondeer_gulyas_andrea.jpg

Fotó: Perl János
„Sok magyar vadásznő álmát valósítjuk meg ezzel. Ötletet adunk ahhoz, mit viseljenek szakmai rendezvényeken, konferenciákon vagy ünnepi alkalmakkor, vadászbálon. Nem kötelező uniformis született, hanem a lehetőség, hogy olyan ruhákat válasszanak, amelyek tükrözik az életszemléletüket. Az első darabját kedves barátnőm, Gulyás Andrea viselte először, majd a tavalyi FeHoVa kiállításon hivatalosan is debütált a kollekció” – mesélte. Sokunk örömére nem kizárólag modelleken, hanem különböző testalkatú vadászhölgyeken is láthattuk a ruhákat. Mert nem kell ahhoz vadásznak lenni, hogy beleszeressünk a darabokba, azok minden természetet szerető, annak színeit szívesen viselő nőhöz közel állnak.

A márka legfontosabb értéke, hogy a vadászhölgyekkel együtt, velük egyeztetve született meg, valós emberek ízlését, elképzelését tükrözi hagyományos díszítő elemekkel fűszerezve.

Az is kellett hozzá, hogy a tervező személyesen is átélje a vadászat élményét. Megértette, milyen szerteágazó ismeretek birtokában végzik munkájukat, mennyi mindenre figyelnek a vadászok, mitől válik ez sokak életformájává, miből alakul ki a véget nem érő szerelem a természet és a mérhetetlen tisztelet az elejtett állatok iránt. Így érzett rá, hogy mi az összekötő kapocs a népművészeti motívum és a vadászat közt: mindkettő tiszteletet, alázatot sugall és feltételez.

A vadászkollekció 24 darabból áll, a nappali öltözéktől az estélyi ruhákig, bármilyen alkalomra fölöltözhetnek belőle a nők, és ami szintén nagy előnye, hogy jól társíthatók, egymásra épülnek az egyes ruhadarabok. Szoknyás, nadrágos kosztüm, ing és blúz fazon, téli kabát, mellény, estélyi és hétköznapi ruha is van közte.

Állandó színei a fekete és a törtfehér, valamint a vadászok kekizöldje. A hordhatóság alapvető szempont, nem haute couture kollekcióról van szó.

Tünde mindenekelőtt a természetből töltődik, az alkotáshoz onnan szívja magába a kreatív energiát. A természetben még a Teremtőhöz is közelebb érzi magát, mérhetetlenül csodálja elemeit. Azt pedig megtiszteltetésnek érzi, amilyen nyitottan fogadták a vadászok az alkotásait is. „E nélkül a szeretet és a személyes kapcsolatok nélkül nem tudnék alkotni. Az emberi értékek adják a kiindulási pontot a tervezéshez” – árulta el.

Forrás: 
A Mi Erdőnk
Ezt a cikkünket és a témában további cikkeket a A Mi Erdőnk 2019/2 számában olvashat.

Népszerű agrárszaklapok

Ezeket olvasta már?

Kocsis István 2019 erdésze

Az Országos Erdészeti Egyesület jubileumi, 150. Vándorgyűléséhez kapcsolódva rendezték meg a Tolna megyei Lengyel-Annafürdőn az Év Erdésze 2019 szakmai verseny országos döntőjét. A kétnapos megmérettetésen a NYÍRERDŐ Zrt. Halápi Erdészetének kerületvezető erdésze, Kocsis István szerezte meg a győzelmet.

Különleges szakestek

Szakestélyt nem csak akkor rendeznek, amikor egy közösség vidám mulatozásra vágyik, a selmeci diákhagyományok őrzése során vannak bizony kötelező alkalmak is. Ezekbe a különleges szakestekbe pillantunk most be.

A kutya, az íj és a füstölgő puskacső

Hazánk nemcsak Európában, hanem szerte a világban egyedüli a tekintetben, hogy a hagyományos vadászati módok szinte teljes spektrumát lehet gyakorolni. Az íjjal történő vadászattal, solymászattal, agarászattal és az elöltöltős fegyverek használatával olyan kultúrát őrzünk, amit talán semelyik másik ország.

Városjáró disznók

Már-már megszokott jelenség a lakott területen flangáló, vagy éppen virágágyást széttúró vaddisznók látványa. A Balaton környéki településeken a lakosság aggodalma és félelme a mindennapok velejárója, de másutt is gyakorta előfordul a vad rémületet keltő betévedése. A probléma kezelésére mihamarabbi megoldás szükséges, mielőtt végleg elpattan az amúgy is feszített „cérna”.

Megállíthatatlan egyelőre az aranysakál

Az aranysakál bizonyítottan őshonos ragadozó fajunk, mert már a jégkorszak előtti időszakból, a Villányi-hegységből származnak olyan leletek, melyek szerint élt Magyarországon egy állat, amit később sakálnak (Thus aureusnak) neveztek. A sakál a középkortól tagja a hazai faunának, mely kis számban, de állandóan jelen lehetett a Kárpát-medencében.

Magyar találmány a vadgázolásos balesetek elkerülésére

Évente több ezer bejelentett vadbaleset történik hazánkban, a gépjárművekben jelentős anyagi kár keletkezik, az utakon elpusztult nagyobb állatok számát pedig harmincezerre teszik a szakértők. Egy szabadalmaztatott magyar találmánynak köszönhetően ezeknek a baleseteknek a döntő többsége elkerülhető – nyilatkozta a feltaláló.

Megújult a vadászati kiállítás a Vajdahunyad várában

Vadászat aranykora Magyarországon címen nyitották meg a Magyar Mezőgazdasági Múzeum megújult vadászati kiállítását. A megnyitóra a Vajdahunyad várának gótikus termeiben június 14-én került sor, ahol a tematikájában, bemutatott tárgyaiban új, gyarapodó kiállítást ismertették. A kiállítás célja a magyar vadászkultúra, vadfauna bemutatása, és hazánk vadászat nagyhatalmi mivoltának megismertetése.

Iskola a homokbuckák között

A találó címet az ásotthalmi iskola egyik kiadványából kölcsönöztem. Ahogyan Andrésiné dr. Ambrus Ildikó, a Bedő Albert Erdészeti Szakgimnázium, Szakközépiskola és Kollégium igazgatónője megjegyezte: akinek belement a homok a cipőjébe, az örökre itt marad.

Elnyűhetetlen terepjáró: a magyar agár

A magyar agár ősi vadászkutyafajtánk, amely feltehetőleg Ázsiából származik, és végigkísérte a magyarság történetét. Kialakulásáról számos elmélet ismert, az azonban biztosra vehető, hogy a nomád népek kutyái között voltak olyanok, amelyeket a futó vad elejtésére használtak.

Gabonák a Bibliából

Jön a nyár, az aratás ideje. Manapság már nem kell naponta aggódnunk azon, hogy vajon milyen lesz az idei búzatermés. Gyakran halljuk az időjárás-jelentésekben, hogy „örülhetünk, hétvégén jó időnk lesz, nem fog esni az eső!”, ami legfeljebb a hétvégi, városi kirándulóknak jó hír. Nem volt azonban ez mindig így, különösen nem a bibliai időkben.