Back to top

Szoros kötődés

Erdészéletutak – áll a kötet borítóján, amelyet egy nagykanizsai fogadó egyik asztalánál beszélgetve lapoztam fel cikkünk szereplőinek társaságában. A könyv az elmúlt bő hetven esztendőben Zala megyében tevékenykedett erdőmérnökök munkásságát foglalja össze, köztük a Páll család öt tagjának szakmai életútját.

Vendéglátóimat nemzedékek óta szoros kötelék fűzi az erdész szakmához, egyszersmind pedig a környékhez, amelynek hosszú évtizedes pályájukat szentelték.

A nagykanizsai Csónakázó-tó parkolójába érve órámra pillantottam, majd kényelmes léptekkel elindultam a víz felé, hogy vendéglátóim érkezéséig elidőzzek kicsit a parton. A távolban egy félsziget, s az ahhoz vezető kis híd tűnt fel, ám mihelyst feléjük vettem volna az irányt, a hirtelen jött zápor véget vetett az idillnek, így csakhamar ismét az autóban találtam magam. Aggodalmam azonban gyorsan elszállt: pár perccel később kitisztult az ég, és végre folytathattam utam a korábban kitűzött cél felé – immáron a Páll család három tagjának társaságában.

Szeretett zalai erdők

Találkozásunk helyszíne távolról sem volt véletlen. A Csónakázó-tó és a szomszédos parkerdő létrejötte ugyanis idősebb dr. Páll Miklósnak – Miklós bácsinak –, az egykori Dél-zalai Állami Erdőgazdaság osztályvezető főmérnökének köszönhető. „1965−1970 között az állam közjóléti beruházások sorát valósította meg, így vetettem fel az ötletet, hogy érdemes lenne létrehozni a város közelében egy parkerdőt és egy tavat” – emlékezett vissza a régi időkre a nyugalmazott főmérnök. A városvezetés támogatta elképzelését, így az 1970-es évek közepére befejeződött az építkezés.

Az egykori katonai gyakorlótér helyére fenyőkülönlegességeket ültettek s kész lett a tó is, hogy az ünnepélyes megnyitót követően már családok vehessék birtokukba a környéket.

Miklós bácsi idejének egy részét egzóta fafajokkal való kísérletezésre fordította: szívének különösen kedves az Észak-Amerikában őshonos zöld duglászfenyő, amely kitűnően alkalmazkodik a hazai körülményekhez, s a számára megfelelő helyen, viszonylag rövid idő alatt jó minőségű és nagy mennyiségű faanyagot ad. „50 éve már, hogy létrehoztunk belőle kísérleti állományokat. Ha tehetem, autóba ülök, és kimegyek ezekre a területekre; igazán különleges érzés az akkor telepített fák között sétálni” – mesélte Miklós bácsi.

A természet szeretete generációk óta meghatározza a család sorsát: nagyapja, apja és bátyja is az erdészetnek, az erdőnek szentelte életét, s nem volt ez másképp felesége esetében sem, aki erdőmérnökként az ország egyik legnagyobb csemetekertjének létrehozásában és működtetésében is tevékeny szerepet vállalt.

Kitaposott ösvényen

Mindezt figyelembe véve nem meglepő, hogy gyermekeik már egészen kis korukban eldöntötték, hogy őseik útjára lépnek majd. „Amikor a szüleink hazaértek a munkából, legtöbbször az erdő került szóba, a hétvégéken pedig javarészt az erdőt jártuk” – vette át a szót édesapjától Páll Tamás, a fiatalabbik testvér, aki nemcsak szüleire, hanem három évvel idősebb bátyjára is példaképként tekintett. Az általa kitaposott ösvényt követve jelentkezett a Soproni Egyetem Erdőmérnöki Karára, a végzést követően, 1983-ban pedig a Zalaerdő Zrt.-nél helyezkedett el, ahol azóta is vadászati felügyelőként dolgozik. 26 esztendő bizony hosszú idő, így adódhat a kérdés, miért kötelezte el magát e hivatás mellett. Páll Tamás szerint

szoros kötelék fűzi a családot a zalai erdőkhöz, de a kihívások is fontos szerepet játszottak abban, hogy nem tért le a fiatalon megkezdett útjáról.

Zala megye sokak számára ismert nagyvadállományáról, különösen a gímszarvasairól, amelyeket fenn-, illetve egybetartani, állományukat ápolni igencsak szép feladat. „A térség völgyeiben rengeteg falu található, környékükön háztáji földekkel és szőlőhegyekkel, ez pedig kedvezőtlen életteret teremt a gímszarvasoknak” – magyarázta Páll Tamás, immáron egy közeli fogadó asztalánál ülve. Errefelé nagy a vadkárveszély, a tulajdoni viszonyok sokrétűek, így a nagy távolságokra elvándorló, gímszarvasra épülő vadgazdálkodás fenntartása komoly kihívás elé állítja a Zalaerdő Zrt. munkatársait.

Szakmai összhang

Páll Tamás – vagy inkább a Páll család – számára előny, hogy mindenki a maga szakterületéről hozott tapasztalatával, tudásával és tanácsával tudja segíteni a másikat. E megállapításom a fivérrel, Páll Miklóssal folytatott beszélgetésem közben nyert igazán értelmet. A Zalaerdő Zrt. ellenőrzési osztályának vezetője testvéréhez hasonlóan Nagykanizsán született, az erdőmérnöki diplomája megszerzését követően azonban Balatonfüreden, az ottani erdőgazdaságnál kezdte pályafutását. „7 év után költöztem Nagykanizsára a családommal, majd 29 esztendeig az erdészeti hatóságnál, 2015 óta pedig a Zalaerdő Zrt.-nél dolgozom” – mondta Páll Miklós. Számos kihívással találta magát szemben szakmai életútja során, a Balaton-felvidéket jellemző gyenge minőségű talajok és erdők, az erdőfelügyelőséget ért megannyi változtatás a rendszerváltás idején és utána, valamint a bő két évtizede tartó igazságügyi szakértői munkája egyaránt sok megoldandó feladat elé állította. Utóbbit részletezve elárulta, hogy erdészeti és vadászati témájú vitás ügyekkel az egész országból keresik bíróságok, hatóságok és magánszemélyek.

„A megoldandó feladatok között gyakran akad tulajdonosok közötti elszámolási vita, sűrűn kell szakértenem vadkárral kapcsolatos ügyekben, illetve készül egy vadkárbecslési útmutató is, amelynek összeállításában közreműködtem”

– folytatta Páll Miklós.

Az összhang azonban nemcsak a szakmán belül, hanem például a közös vadászatok alkalmával is fennáll a testvérek között. Munkájukból adódóan gyakran hódolnak hétköznaponként hobbijuknak külön-külön, ám mikor közös vadászatra indulnak, az valóságos ünnepnap számukra. Ahogy Páll Tamás fogalmazott, ez az elfoglaltság nekik távolról sem a trófeagyűjtésről szól, hanem a természetben töltött idő szépségéről, a találkozás és a beszélgetések öröméről. Hangsúlyozta, hogy a családjukat jellemző értékrend szemben áll a mai, teljesítmény- és nyereségorientált világban megszokott szemlélettel. Csatlakozva a gondolathoz, Páll Miklós azt emelte ki, hogy a magányos farkasok helyett csapattagokra van szükség, hisz ezt támasztotta alá eddigi pályafutása is: a közös gondolkodás, az együttműködés jelentette a siker kulcsát számos esetben. E szemlélet létjogosultságát vendéglátóim alátámasztották az Erdészéletutak című kötettel is. Abban édesapjuk kortársa, dr. Baráth László nyugalmazott erdőmérnök gyűjtötte össze a Zala megyéhez köthető erdőmérnökök szakmai életútját – köztük a Páll család tagjainak munkásságát is.

Forrás: 
A Mi Erdőnk
Ezt a cikkünket és a témában további cikkeket a A Mi Erdőnk 2019/2 számában olvashat.

Népszerű agrárszaklapok

Ezeket olvasta már?

Menedék és újrakezdés

Másfél évtizede segítséget nyújtottunk a Talpalatnyi zöld Hollós Lászlóval ismeretterjesztő műsorhoz. A Kis-Sárréttel foglalkozó fejezetnek végül a Megtartó sárrét címet adtuk, majd a Menedék és újrakezdés alcímet is hozzáragasztottuk.

Megkerüli Hubertlakot

Bakonybéltől nem messze, a Magas-Bakony rengetegén át halad a Bakonyerdő Zrt. Hubertlaki Tanösvénye. Kalandos túra végigjárni, miközben sok érdekes információval gazdagodhatunk a térség élővilágáról, az erdőgazdálkodásról, és megcsodálhatjuk a környék gyöngyszemét, a bakonyi Gyilkos-tavat is.

30 év története

A fél évszázados jubileum apropóján igényes megjelenésű, a teljes időszak történetét átfogó kiadványt adott ki az év végén a Zalaerdő Erdészeti Zrt. A könyv részletezi az elmúlt évtizedek eredményeit, nehézségeit, bemutatja az öt erdészet tevékenységét és munkatársait.

Mit játszik az Ökocsiga?

Egy természetszerető óvónő és egy fáért rajongó, ügyes kezű ezermester találkozásából és színes ötleteikből született az Ökocsiga játszóház. A fantáziadús családi vállalkozást legegyszerűbben talán természet-, gyerek- és állatbarát tevékenységként lehetne bemutatni.

Hogy visszaálljon az eredeti állapot

A Peszéri-erdő a Duna-Tisza köze fajokban leggazdagabb erdeje, kiemelt jelentőségű természetmegőrzési terület.

Jó úton vagyunk

Tavaly Kiss Lászlót választották az Országos Erdészeti Egyesület elnökének. A hazai erdésztársadalom egyik tapasztalt alakjával a magyar erdészet és a magyar erdők jövőjéről beszélgettünk.

Valóságos főszereplők

Hajdanán az emberek szíve együtt lüktetett a természettel. Bár nem voltak tudósok vagy zsenik, jól ismerték a természet törvényeit. Olvastak a csillagok állásából, követték az állatok rejtett ösvényeit, és alaposan megfigyelték a növények törékenységét. S hogy mindez nem csak mese, arra Fekete István, korunk egyik legkiemelkedőbb írójának életműve a bizonyíték.

A precíziós gazdálkodást kutatják a Széchenyi István Egyetem óvári karán

A győri Széchenyi István Egyetem hagyományosan rendkívül erős gyökerekkel rendelkezik a műszaki és informatikai tudományok terén, s erre építve valósít meg a mosonmagyaróvári Mezőgazdaság- és Élelmiszertudományi Kar egy olyan projektet, amelynek középpontjában a precíziós gazdálkodás áll.

Megkezdődött a Mecsek Discovery Center beruházás

A napokban megkezdődtek a 2022 őszéig felépülő új természetismereti központ, a Mecsek Discovery Center építési munkálatai Árpádtetőn. Első lépésként a Mecsekerdő Mókus Suli Erdészeti Erdei Iskolájának épületét bontják el, ennek helyére kerül majd a Mecsek-hegység természeti, kulturális és ipartörténeti értékeit bemutató állandó kiállítás és oktatóközpont.

Pünkösd Gemencen: Rezét gőzös újra pöfög!

Először áll szolgálatba és várja utasait a teljes felújítása után pünkösd hosszú hétvégéjén Rezét gőzös. Emellett vezetett gyalogtúra, lovas fogatozás, kézműves játékok, kiállítás, valamint kürtöskalács, méz- és lekvárkülönlegességek várják a kirándulókat a három napos ünnepen Gemenc déli kapujában, az erdőgazdaság Ökoturisztikai Központjában, Pörbölyön.