Back to top

A rejtélyes csalogány

A fülemüle közismert, legendásan szép éneke Arany János költeményében még per tárgyát is képezi. Vajmi keveseknek adatik meg azonban, hogy közelebbről is megfigyelhessék ennek a viszonylag szerény külsejű tollasnak az életét. Pedig igen gyakori madár hazánkban.

A közönséges fülemüle (Luscinia megarhynchos) az ország szinte minden szegletében előfordul, költőállományát mintegy 220–280 ezer párra becsülik. Arról azonban lényegesen ellentmondóbbak az adatok, hogy kontinensünkön mennyi él belőlük: a példányok számát egyesek 4, mások 12 millióra teszik.

Fotó: Andrési Pál

Csodálatos ének

Tudta-e?

Arany János A fülemile című versében föltehetően egy másik fülemüléről ír. Ugyanis versének két főszereplője, Péter és Pál „valahol a Tiszaháton” élt. Az 1960-as évekig a Tisza felső folyásánál viszonylag gyakori volt ez a másik faj, a nagy fülemüle, mely inkább tompább színezetében, mint testnagyságában különbözik a közönségestől, de éneke szintén csodálatos. E fajnak a hímje jellemzően magas fákon, azoknak is szinte a legmagasabb ágain dalol, akárcsak a vers fülemüléje egy magas diófán: „azt szemelvén ki oltárnak,/ Honnan Istent jókor reggel/ Magasztalja szép énekkel…”

Sajnos a nagy fülemüle ma már nemigen fészkel hazánkban, mivel az 1960-as években az árvízvédelmi intézkedésekre hivatkozva olyannyira megritkították az ártéri erdőket a Felső-Tisza két partján, hogy élőhelye lényegében megsemmisült. Az utóbbi évek erdőtelepítései azonban reményt adnak arra, hogy ez a faj is újra gyakori költőmadara lesz hazánk keleti vidékének.

A fülemüle alig nagyobb a verébnél, a nemek tollazata megegyezik. Szép nagy fekete szemei értelmes, barátságos tekintetet kölcsönöznek számára. Legnagyobb eséllyel ártéri erdőt szegélyező cserjés mellett sétálva pillanthatjuk meg, amikor jöttünkre egy távolabbi bokorra száll. Bár így is csak hátulról mutatja magát, de ha a teste vörösesbarna, farka pedig élénk rozsdavörös, akkor szinte biztosan a közönséges fülemülét, más néven a csalogányt láttuk. A hím fülemüle éneke kétségkívül a világ legszebb madárdalai közé tartozik. Felettébb változatos lehet, hol lágy, hol csengő strófákból áll, mesteri előadásban.

Mint a legtöbb vonuló madarunknál, a fülemüléknél is a hímek érkeznek hamarabb vissza afrikai szálláshelyükről, s rövid pihenő után általában már április végén énekelnek, hogy magukhoz csalogassák leendő párjukat.

Énekükkel azonos nemű fajtársaiknak is üzennek, hogy a terület már foglalt. Megfigyelték, hogy az életerősebb hímek már Afrikában is nagyobb revírt tartanak, s ott is gyakorolnak, hevesen dalolnak. A párt talált madarak júniusban már elcsendesednek. Ha ilyenkor fülemüleszót hallunk, az a pár nélkül maradt „agglegény” dala.

Talajhoz közel fészkel

Hazánkban mindenhol gyakori madár, de különösen az elegyes erdőket, ártéri erdőket övező bokrosokat, öreg temetőket, bokros parkokat részesíti előnyben. Sokat tehetünk mi magunk is azért, hogy gyönyörködhessünk az énekében. Ennek alapfeltétele, hogy dús bokrok legyenek környezetünkben, s a lehullott avart ne gyűjtsük alóluk össze. Itt a madár kedvére keresheti táplálékát, ami különféle rovarokból, pókokból, csigákból áll, az avar zörgése pedig figyelmezteti az esetleges ellenség (nyest, macska) közeledtére.

Tavasszal a tojók általában a dús bokrok alatt, közel a talajhoz építik a fészküket.

Jellemző, hogy amíg a tojó a megfelelő helyet keresi, párja folyamatosan énekel.

Leginkább a tojó építi a fészket vékony gallyacskákból, gyökerekből, levéldarabkákból. Ráhárul a 4-6 olajbarna tojás melengetése is. Míg kotlik, addig a hím nemigen törődik vele, viszont amikor 13- 14 nap után a gyámoltalan fiókák kikelnek – a tojó folyamatosan melengeti őket –, valóságos „mintaférjjé” válik: hordja az eledelt nemcsak utódainak, hanem párjának is. Később már mindkét szülő eteti a fiókákat, melyek kéthetesen elhagyják a fészket. Ugyan akkor még nem tudnak repülni, de egyen ként el tudnak rejtőzni, így kisebb az esélye annak, hogy egy ragadozó az egész fészekaljat elpusztítja. Három-négyhetesen aztán szárnyra kapnak. A szülők jellemzően csak ezután kezdenek el vedleni, így gyakorta előfordul, hogy a fiatalok már akár augusztusban elindulnak afrikai telelőhelyük felé, míg szüleik nálunk erősödnek.

Fotó: Molnár Péter

Napi 130 kilométer

A fülemülék étrendje az ősz közeledtével megváltozik, egyre nagyobb mennyiségben vesznek magukhoz növényi táplálékot, különösen a bodzát csipegetik nagy előszeretettel.

Míg néhány évtizeddel ezelőtt a madarak vonulásának idejét elég pontosan be lehetett határolni, mára ez nehezen meghatározható, leginkább a klímaváltozás miatt.

A telelőterületen, különösen a Száhel-övezetben a szárazság és az átlaghőmérséklet emelkedése ösztönzi madarainkat a korábbi indulásra.

Ma még igen keveset tudunk arról, hogy fülemüléink hol töltik azt az időszakot, amikor nem a Kárpát-medencében élnek. Az már bizonyos, hogy Olasz-, illetve Görögország érintésével Tunéziába, valamint Líbiába vonulnak, majd pedig a Szaharán átkelve föltehetőleg Szudán és Uganda térségében időznek. Még 1956-ban történt, hogy egy április 18-án Tunéziában gyűrűzött madarat május 1-jén fogtak be Budapest mellett. Ez azt jelenti, hogy legalább 130 kilométert tett meg naponta.

Mivel a fülemüle közel fészkel a földhöz, a fiókák túlélési aránya viszonylag alacsony, s a fiatalok közül igen sok elpusztul az első vándorlás során.

Amelyek viszont túlélik az első nagy vándorutat, több évig élhetnek. Akadnak köztük igazi matuzsálemek is, így már fogtak hazánkban 9 éves példányt, Spanyolországban pedig egy csaknem 11 éveset.

A fülemülék száma kontinensünkön az utóbbi évtizedekben alig változott, köszönhetően a természetközeli erdőgazdálkodásnak, s annak is, hogy élőhelye számottevően nem zsugorodott. A fülemüle azonban Észak-Afrikában is elterjedt, és ott ugyanaz az alfaj él, mint nálunk. Emellett még két alfaja ismeretes: az egyik Kis-Ázsiában és a Kaukázusban honos, míg Irántól Kelet-Mongóliáig egy másik alfaj él. Ezeken a területeken azonban az éghajlatváltozás és az élőhely zsugorodása miatt visszaszorulóban van a faj.

Forrás: 
A Mi Erdőnk
Ezt a cikkünket és a témában további cikkeket a A Mi Erdőnk 2019/3 számában olvashat.

Népszerű agrárszaklapok

Ezeket olvasta már?

Oroszországi erdőtüzek: miért veszélyes a meggyulladt tőzegláp?

Előfordulhat, hogy az Oroszországban égő tőzeglápok maguktól nem alszanak ki, ez azért veszélyes, mert akár 100-szor több széndioxid kerül a levegőbe, mint az erdőtüzek miatt.

Magyartarkákkal tartják fenn a Böddi-szék szikes vízi élőhelyeit

Magyartarka üsző gulya érkezett a Böddi-székre, ahol a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság legelőterületeit vehették birtokba. Az állatok legelésükkel hozzájárulnak a szikes élőhelyek természetességének javulásához, a szikes tavakra jellemző változatos élővilág megőrzéséhez.

Nem tiltja be az elefántcsont-kereskedelmet a belföldi piacokon a CITES

A veszélyeztetett vadon élő állat- és növényfajok nemzetközi kereskedelméről szóló washingtoni egyezmény (CITES) kiterjesztéséről Genfben folyó tanácskozás résztvevői egyetértettek arról, hogy egyelőre nem tiltják be az elefántcsont-kereskedelmet a belföldi piacokon, köztük a sokat bírált Japánban.

Jogszerű faanyag-kereskedelemmel a magyar erdők védelméért

A Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (Nébih) a magyar erdő- és favagyon, valamint a jogkövető faanyagkereskedők védelme érdekében a hazai faanyagkereskedelmi lánc egészét felügyeli. A hatóság az eddigi ellenőrzések tapasztalatai alapján összegezte a fatermékek jogszerű kereskedelmének alapvető követelményeit. Az összefoglaló tájékoztató ezentúl minden érdeklődő számára elérhető a Nébih honlapján.

Jó üzlet a palackozott svájci levegő a szmogos Ázsiában

Noha nagy a kereslet Thaiföldön a palackban kapható svájci levegőre, a környezetvédőknél ez az üzlet nagy tiltakozást váltott ki. A levegő árusítása – merthogy valóban erről van szó – valószínűleg igencsak jövedelmező, de ökológiai-etikai megközelítésben leveri a lécet.

Hulló kövei miatt veszélyes lett a Rám-szakadék

Bár szabad szemmel nem lehet látni, folyamatosan mozognak – más szóval borjadzanak – bolygónk hegyei, és a jelenséget nemcsak a föld mélyéről feltörő erők, de a jég is okozza

Kertek természetesen

A természetes kertek alkotói olyan megoldásokat igyekeznek tudatosan alkalmazni, amelyek a természetben is megtalálhatóak. A Kertbarát Magazin korábbi számában már kitértünk a Green City-szellemiségű kertek csapadékvíz-megőrző megoldásaira, illetve honos fajokon alapuló sokszínű növénytársulásaira; ezen a gondolatsoron tovább haladva most vizsgáljuk meg a természetesség jegyében a kert más elemeit is.

Erdők a főváros szomszédságában

A magyar erdők az ország leglátogatottabb turisztikai célpontjai. Ezen belül is kiemelkedik Budapest térsége. A fővárosi és az azt körülölelő erdők 2 millió ember számára nyújtanak természetes környezetet, nélkülözhetetlen tiszta ivóvizet, jó levegőt. Mindez magától értetődőnek tűnik, valójában azonban komoly munka eredménye, amelyen már 50 éve dolgoznak a Pilisi Parkerdő erdészei.

Méhbarát tojások: a szabadtartású tyúk esete a poszméhekkel

Egy nagyszabású projekt indult a beporzók védelmére: a cél, hogy a gazdák adjanak át a területükből egy kis részt a méheknek. Az eredmény önmagáért beszél, hiszen a méhek száma 55 százalékkal nőtt a korábbi évhez képest.

A majortól a kolostorig: salföldi időutazás

Ősmagyar állatfajták várják a mezőgazdaság kedvelőit a Salföldi Majorban, a Balaton-felvidéken, ahol a megelőző korok állattartásába, a falusi életébe is bepillanthatunk. Akik kedvelik a túrát, azok az állati kalandok után a falu átellenes határában felkereshetik a festői környezetben megbúvó, 800 éves, pálos kolostor romjait is.