Back to top

Hogy engesztel ki?

A kékbegy csivitelő pittyogása és a sűrűvé lett múlt – kollégánk havi rendszerességgel jelentkezik egy-egy szórakoztató elgondolkodtatóval, ezúttal kicsit komolyabb hangvételben. Kísérletezik, hátha életre tud kelteni egy rég elfeledett újságírói műfajt, a tárcanovellát.

Mindig a kékbegy hangja jut eszembe, mikor a múltba vetem magam. Nem temetkezem belé, csak átutazóként járom sűrűjét. Mert sűrű; legalábbis sűrűvé lett. Lankás tópart, vízre hajoló fűz, s annak a tetején csivitelő pittyogás. Én a padon ülök, kíséreltet teszek, rájönni a lárma forrása. Apró, szürke hátú madár, mellén kék folttal, közepe vörös pont. A természet esztétikuma ez a parányi tünemény.

A reggel épp akkor fakadt ki harsogva a hajnalból. Aztán ő beültetett a csónakba, majdan én, mint első tiszt, elkötöttem a ladikot. Kifutottunk. Ahogy én is mostanra az idővel. Pedig akkor ott minden volt, csak elmúlás nem. És nézd mivé lett. Habzó csíkot húztunk magunk után, morajló dúst, hullámverést, mi elhalt a folyó oldalán. Bakcsó, szürke gém, bölömbika hevenyészett a sűrű nád rejtekén, mögöttük szép szál égeresek fogták közre a vizet.

Ő tudta hova kell menni. Mindig tudta. A második mellékágnál jobbra, a bedőlt fűz után kicsivel – ott sok a csuka. Mint rutinos tengeri medvék, ő kormányzott, befarolt, én a tatnál leengedtem a vasmacskát.

Katonákat vágott az ülődeszkán, rúd szalámit kínált hozzá, öblítőnek kakaót. Récék somfordáltak el a csónak mellett, mikor is volt? Kopott naptár, sárga idő, elmúlt rég.

Jártunk bozótba, terelni, várni. Télvíz idején kereplőmmel sétáltam a nálam fél fejjel magasabb gazosban. Csenderesben bóklásztam, mikor nem volt meg a disznó a rálövés helyén. Zsigerelésnél lábat fogtam, azt mondta ez szükséges a férfivá váláshoz. Nekem sem kellett több, fogtam hát a lábat.

Cigarettafüstben ittam almalevelemet, amíg ő a pultos nővel diskurált. Semmi tét, inkább a flört iskolapéldája. Öreg bútordarabok támasztották minden irányba a falakat, harsány és szótlan egyveleg vett körül, de valahogy romlott volt. Érezni lehetett a tekintetükben. Rajta is…

Ó, mennyi makett, puzzle és festés. A pepecselés és aprólékosság nagymestere. Azt tudta. Parányi ujjaimmal fogtam az ecsetet, s kényem-kedvemnek eleget téve tettem, amit akkor művészetem diktált. Kaptam a kezemre!

Sosem vert, csak a szavaival. De azoktól féltem, és jobban fájt, mint bármekkora ütés. Mint eredendően mérnökember, elkerülhetetlenül erőltette a számmisztika varázslatos világát, ami számomra épp annyira volt idegen, mint őneki a család.

Ha most jellemezni kellene, azt mondanám: a magányos farkas. De talán, csak egy elveszett lélek, akit útvesztőkbe csalt a sikerrel járó naivitás. Nem tudom, de azt igen, hogy szerelmes volt. Belém és az italba. Mi voltunk neki. Később kiderült melyikünket szerette jobban.

Família hotel, Balatonboglár. Az üdülő parti kövein ücsörögve spiccbotommal, pirospaprikába gyúrt kenyérbéllel a horgomon, megfogtam életem első halát. Aznap este másodmagammal fogtunk annyit, hogy az egész üdülőt jóllakathattuk volna.

Robogón robogtunk kisutcákat szelve. Megtanított irányítani, csak ő mindeközben elvesztette önmaga felett az irányítást. Egy délután megálltunk az egyik utcában. Leállította a motort, felém fordult. Éreztem, hogy olyat akar mondani, amire még ő sem áll készen. Nemigen láttam félni, akkor szemében mégis megtompult az élet fénye. Azt kérdezte, szeretni fogom, ha ő nem lesz. Nem értettem. Vagy nem akartam érteni. Azt feleltem, ő mindig itt lesz nekem. Megszorította apró praclim, leejtette fejét, és olyat láttam, amit még őtőle sohasem. Sírt. Zokogott. Azt hiszem, ott döbbent rá hova jutott. Soha nem beszéltünk erről többé.

Elemiből való elballagásomon úgy bandukoltam, akár egy gebe szamár. Nem tudott eljönni, mondták. Napokkal később hívnak, hogy kórházba került. Gyenge az idegrendszerem, ezt jól tettetem, akkor azonban nem tudtam.

Kókadtan fekszik a kórházi ágyon, vidám, igaz kissé sárgásan sápadt, de hát a kórházi koszt… tudjuk. Megborzolta fejem, leültetett maga mellé. Kórház szaga volt, utólag rájöttem az nem kórházszag.

Négy nap múlva jöttem látogatóba ismét. Aludt. Nem volt szívem felébreszteni, tudtam, az alvás a mindene. Mikor felálltam, székem nyikorgása keltette fel. Rám nézett bőrözött koponyájával. Képtelen volt beszélni, csak magához intett, arra volt ereje. Kérdeztem, hogy van, de ő csak ingatta a fejét. Hosszasan nézett, opálos, üres szemekkel, amik álmatlan estéimen szürkülnek elő a sötétből. Nyitotta száját, de szó nem hagyta el azt. Tudni akartam, miben lehetek segítéségre. Nem reagált. Akkora már nem láttam semmit. Mindent elmosott a könny, utólag ezt köszönöm is magamnak. Megsimította kézfejemet és lehunyta a szemét.

Első csörrenésre felvettem a telefont. Egy idegen hang szólt bele, ettől felálltam a kanapéról. Nem szóltam, aztán kinyomtam. Lassan visszaültem a kanapéra. Leeresztettem mindkét kezem, mint két élettelen rongyot.

Búcsúzni kellett, de nem volt mit kisírnom. Körülöttem mindenki engem figyelt, hogy én miképpen érzem az érezhetetlent, és hogyan dolgozom fel a feldolgozhatatlant. Nem értettem, hisz’ nem történt semmi. Ez csak átmenet, rövidke utazás. Kissé haragudtam rá, hogy engem nem vitt magával, de tudtam, ha visszajön, kiengesztel. Nem engesztelt ki. Nem jött vissza.

Forrás: 
magyarmezogazdasag.hu

Népszerű agrárszaklapok

Ezeket olvasta már?

Töpörtyűre forralt bor

A töpörtyű – elegánsabb nevén tepertő – finom, sokak által kedvelt és kiválóan csúszik rá a forralt bor. Mindez az erről az ételről és italról elnevezett zalaszántói hagyományőrző fesztiválon is beigazolódott, amit negyedik alkalommal rendeztek meg a településen.

Kékfrankos babsterccel - gasztrotúra Sopronban

A természeti környezet legalább annyira lenyűgözi a Sopronba látogatót, mint maga a város. Az ország első, legfelszereltebb parkerdejét évente mintegy egymillió látogató keresi fel, színes programkínálatával egész évben meghatározó eleme a turizmusnak. A gasztronómia szerelmesei sem csalódnak, Sopronban izgalmas, multikulturális gasztronómiával és kiváló vörösborokkal várják őket.

A vadgazdálkodás aktuális kérdései

Az idei FeHoVa-n is teret biztosítottak a szakmai konferenciáknak, így ezúttal is lezajlott a kiállítás nyitónapján a Vadgazdálkodás aktuális kérdései című értekezés, ahol több perspektívából világítottak rá a szakma legfontosabb témaköreire. Az előadók igyekeztek megoldásokat vázolni ezen problémák kezelésére, azonban tisztázatlan kérdések továbbra is fennállnak.

A természet van a középpontban

A Kárpát-medence vadászainak és horgászainak, valamint a fegyverek és a természet szerelmeseinek, kedvelőinek legnagyobb rendezvénye, a FeHoVa február 13-tól 27. alkalommal nyitotta meg kapuit a Hungexpo területén. A közel 300 kiállító mellett programok, konferenciák és kutyakiállítás megtekintésére február 16-ig van lehetőségük a kilátogatóknak.

Megkezdődött a Székely Lovas Akadémia előkészítése

A Székely Lovas Akadémia megalapításáról egyeztetett Dallos Gyula, a Kincsem Nemzeti Lovas Program megújításáért és végrehajtásáért felelős miniszteri biztos és Böjte Csaba ferences rendi szerzetes. A cél egy olyan ernyőszervezet létrehozása, amely segít megőrizni a nagy hagyományokkal rendelkező, sokszínű, székely lovas kultúra értékeit.

Erdőmesék

Ismerik Berecz Andrást, hallották már mesélni? Tudják, az a mosolygó bajuszú ember, pajzán villámokkal a szemében, aki keresztül-kasul bejárta az országot, határon innen és túl, hogy bölcs falusi öregektől összeszedje a legjobb történeteket. Mély és mulattató meséiket eltanulva az ő hangjukon, ám a saját esze járásával is megcsavarintva adja tovább.

Steingrube nakkösség

A selmeci akadémián a kiegyezés után a magyar lett a hivatalos nyelv, és a hazafias felbuzdulás következtében egyre több lett a magyar hallgató, míg a monarchia többi országainak diákjai és a külföldiek fokozatosan elmaradoztak. A magyar szellemben szervezett és irányított akadémiai ifjúság megtartotta a régi hagyományok szép szokásait, humoros mókáit.

„…és két füstölgő puskacső”

Először augusztus végi galambászat alkalmával, majd az ősz beköszöntével és a társasvadászatok sűrűsödésével, mindinkább ki-kivesszük a fegyverszekrényünkből. Van, aki kifejezetten apróvad vadászatokon használja, más el nem indul nélküle disznóhajtásra, és akad olyan is, aki vadászat helyett a lőtéren forgatja, mivel a korongozás megszállottja. Igen, ezúttal a sörétes fegyverekről lesz szó.

Az utolsó órában vagyunk – A jelenlegi KAP-pal kipusztítjuk a faunát

Nyílt levélben szólítják fel az Európai Unió vezetőit a Közös Agrárpolitika teljes átalakítására a kontinens vezetői kutatói. A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület is erre hívja fel a figyelmet közleményében, hogy az intenzív, iparszerű mezőgazdálkodás eredményeként jelentősen csökken a biodiverzitás egész Európában.

Ha egyszer elengedted, azt többé vissza nem hívhatod

Hazánkban vadászat céljából a golyós és a sörétes fegyver használata is engedélyezett. Ezen fegyverek tartásához elengedhetetlen feltétel a fegyvertartási engedély, mely életünk végéig érvényes. A fegyvereket műszaki vizsgára kell bocsátani: új fegyver vásárlása esetén 10 évig érvényes a fegyver műszaki vizsgája, azonban megújításra csak akkor van szükség, ha a fegyvert el szeretnénk adni.