Back to top

Selmeci hagyományok: Valétálás

„Hogy mit jelent a ballagás a selmeci diáknak, azt – úgy vélem – csak ennek az alma maternek fia tudja megérteni. Nincs mit szégyenkeznünk azon, hogy még a vén professzoroknak is könnybe lábad a szemük, amikor látják a zöldszalagos menetet.” – írta Roth Gyula professzor 1943-ban a Bástyánk című főiskolai lapban.

A valétálás az egyetemi élet egyik utolsó, de legfontosabb mozzanata, amelyre ország-világ figyel. Nézzük, hogy e nemes hagyomány mikor és milyen körülmények között jött létre, s milyen formában maradt fenn napjainkig.

A selmecbányai akadémiáról származik a valétálás, a diák-élettől való búcsúzkodás hazai szokása. Ennek módosulása a ballagás, amely a II. világháború végétől – immáron soproni közvetítéssel – általánosan elterjedt a hazai közép- és felsőfokú oktatási intézményekben, és mára már az óvodákban, általános iskolákban is.

A valétálás a latin (bene) valete szóból ered, mely magyarul annyit tesz: isten veletek/éljetek boldogul. Az első valétálás (vagy röviden valéta) föltehetően 1830-ban volt Selmecbányán, legalábbis írásos emlékünk innen maradt fenn.

Az 1830–40-es években a valétáló akadémikust a többiek a Bemooster Bursche zieh ich aus, s más burschdalok éneklésével kísérték a – ma már nem létező – bélabányai városkapuhoz, neki ütötték, majd farbőrre ültették, meghintáztatták, s a kapun át kilódították a városból.

Libasorban meneteltek

Valétamenet Sopronban 1923-ban
Valétamenet Sopronban 1923-ban
A valétálás ma ismert formája az 1850–60-as években alakult ki. A menet az erdészeti szakoktatás épületétől, a Fortuna-háztól indult. Legelöl a balekok cipelték a valétánsok poggyászát, utánuk a cigánybanda következett, majd négyes sorokban, egymást átkarolva a hallgatók, kiknek kalapját tölgy- vagy cserlomb díszítette. A menet diákdalokat énekelve haladt a város utcáin. A ballagást este valétabál követte a városi Vigadóban, ahol éjfélkor lecsavarták a lámpákat, s a valétálók menyasszonyukkal vagy menyasszony-jelöltjükkel az oldalukon körüljárták a tánctermet, miközben a Ballag már a vén diák című nótát énekelték.

A 19. század végén a ballagási menet az 1892-ben megépült Erdészeti Palotától indult, a valétálók abban a tanteremben gyülekeztek, ahol az utolsó előadást hallgatták, s onnan indultak kísérőikkel a városba.

A menetet az akadémia legidősebb hallgatója vezette virággal és cserfalombbal díszített hosszú bottal a kezében. Utána lépdeltek a szemeszterek veteránjai, annyi zöld szalaggal a kalapjukon, ahány szemesztert „túlteljesítettek” az akadémián.

Valétálás 1980-ban
Valétálás 1980-ban
Őket kísérte az elmaradhatatlan cigánybanda, kiket a valétaelnök követett, majd négyes sorokban egymást átkarolva, a vállukon átvetett tengerzöld valétaszalaggal a ballagók. A menetet a többi évfolyam hallgatói zárták le, kik kígyóvonalban, szalamanderben lépkedtek, s a többiekkel együtt énekelték a Ballag már a vén diák dalt. A sorozat korábbi részeiben is említett céheknél ugyanis szokás volt a libasorban (Gänsemarsch) történő felvonulás, a vándorútra induló mesterlegényeket is így búcsúztatták. Az akadémisták szalamanderjének, kígyózó sorban való felvonulásának ez az alapja. A szalamanderezők sokszor koffereket és egyéb tárgyakat vittek a hátukon, rendszerint olyasmiket, amelyek a tanulás hosszú évei alatt szorosan hozzájuk nőttek. A ballagást természetesen búcsúlakoma követte Wintrinél, azaz Winterstein Bernáthnál, aki a Vigadó bérlője volt hosszú időn keresztül. A lakomán a valétaelnöknek nagy, ünnepi búcsúbeszédet kellett mondania, amelyet a selmeciek oly komoly érdeklődéssel vártak, mint a miniszterelnök programbeszédét.

Kiporolták, kirúgták

Amikor a diák a záradékolt indexet kezébe kapta, azaz filiszter lett, akkor először is oldalba rúgta háromszor a főiskola központi épületét (a Fritz-házat), azután a Leibfuchsa és egy másik balek megfogta a panyókára vetett grubenrock végét, s a filiszter hátán azt nádpálcákkal ütögették. Így porolták ki egészen a városkapuig, ahol már kocsik várták, s

a szó szoros értelmében kirúgták, jelezve, hogy most már ők az urak Selmecen.

Egykoron a mesterlegényeket is így kísérték céhtársaik a városkapukhoz, ahol a búcsúzó megitta az utolsó korsó sörét, amelyet azután – ősi keleti szokás szerint – a kapu szögletkövén összetört, hogy abból többé soha senki se ihasson. Ez a szokás ragadt át a középkori vándordiákokra is, ahonnan aztán meggyökeresedhetett az egyetemi városokban, így Selmecbányán is. Az 1848–49-es években, de különösen a kiegyezés után meginduló magyar nyelvű oktatás miatt sok selmeci hallgató vette a vándorbotot, s állt át a monarchia utódállamainak akkoriban alakult akadémiáira (pl. Leoben, Přibram), ahol meghonosították a selmeci diákszokásokat. Így például a Philistrierungnak nevezett leobeni valétálás 1876-ban volt először az ottani akadémián.

Az utolsó selmeci valétálást 1914 tavaszán tartották, mert az első világháború, később az elcsatolás nem tette lehetővé továbbiak megrendezését.

Emlékkönyvek, emlékívek

A valétálás kellékei között meg kell említeni a valétakönyveket és valétaíveket is, amelyek csaknem két évszázados múltra tekintenek vissza. A valéta- (vagy másnéven emlék-) könyvek különböző nagyságú, finom kivitelű, aranykötésű albumok (kezdetben még kötetlen emléklapok) voltak. A búcsút mondó hallgatók az utolsó szemeszter vége felé az évfolyamtársakkal és a jó cimborákkal búcsúsorokat írattattak a valétakönyv lapjaira, gyakran kimunkált rajzok vagy festmények kíséretében.

Ezen ábrázolások motívumai természetesen Selmec fontosabb épületei közül kerültek ki, így leggyakrabban a Leányvárt, a Szélaknai kaput, vagy az Arany bányamécseshez címzett fogadót ábrázolták.

Az 1850-es években megjelenő emlékkönyvekben a beírók árnyképei is megtalálhatók, ezek pótolták a fényképeket. A fényképes albumok az 1860-as években jelentek meg. Az első tablókat pedig az 1870-es évek közepén készítették, kicsinyített másaikat az 1890-es évektől mintegy másfél évtizedig a valétabálok meghívójára is rátették.

Valétaív a selmeci évekből
Valétaív a selmeci évekből

Ballagási menet Sopronban 2013-ban
Ballagási menet Sopronban 2013-ban
A valétakönyvekhez hasonlóan elfelejtett hagyomány a valétaív vagy emlékív. Ez díszes, művészi rajzokkal keretezett, esetenként Erinnerung an Schemnitz feliratú, nagyalakú rajzlap volt, melyet a balekok a nyakukba akasztott rajztáblán hordtak szét a városban, s a valétánsok nevében emlékül aláírattatták minden valétáló társukkal, jó baráttal, tanárral. A neve mellé mindenki odaírta vulgóját (kapott becenevét), s azt is, hogy hová való. Ezeket az emlékíveket egykor a három akadémiai kar összes valétánsa aláírta, ami az összetartozás egyértelmű megnyilvánulása volt. A díszes rámás valétaívek aztán ott lógtak az erdészlakok, bánya- és kohófőnöki szobák falán, emlékeztetve a tovatűnt diákévekre, s az azoknak otthont adó városkára, Selmecre.

Sopronban a valétálás estéjén (napszálltakor) a végzősök és az őket búcsúztató alsóbb évesek az egyetem főépülete előtt sorakoznak fel, természetesen ezen ünnepi alkalomból a hozzátartozók is elkísérik őket.

Az egyetem zászlajának átadása, 2019
Az egyetem zászlajának átadása, 2019
A rektor és a valétaelnökök ünnepi beszéde után a búcsúzók átadják az egyetem zászlaját a búcsúztatóknak, majd a rektor kitárja az egyetem kapuját és a valétamenet megindul. Ennek első részén a szalamanderezők négyes sorokban, S-alakban haladnak előre, miközben kezükben bányászlámpát lóbálnak. Őket követik a tanárok, majd a valétánsok zárják a menetet, kiket két oldalt fáklyát vivő alsóbb évesek kísérnek. A diáknótákat éneklő lassú menet a Főtérre tart, útjukat a polgári házak ablakaiban égő gyertyák keretezik. A főtéri polgármesteri búcsúztatást valétabál követi, ahol éjfélkor a valétánsok leveszik a szalagjukat, s a valétaelnök is átadja tisztségét.

Forrás: 
A Mi Erdőnk
Ezt a cikkünket és a témában további cikkeket a A Mi Erdőnk 2019/3 számában olvashat.

Népszerű agrárszaklapok

Ezeket olvasta már?

A Szentföld fái

A Bibliában elsőként megnevezett fák az Éden kertjében álltak, az „élet fája”, valamint a „jó és rossz tudásának fája”. Ezeknek a hírhedt szimbolikus fáknak a nevét nem közli a Szentírás, ír viszont sok egyéb, érdekes fás növényről.

Kecskesajt és „kőműveskézkrém”

Izerné Kiss Helga és családja 2008-ban vágott bele a núbiai kecskék tartásába és tenyésztésébe: foglalkoznak gidák értékesítésével, illetve kecsketejből készítenek joghurtot, túrót, túrókrémet, különböző félkemény sajtokat. Zalaszentgrót Csáford városrészének szőlőhegyén található portájukon termékkóstolóval, vásárlási lehetőséggel várják vendégeiket, és a kecskék megtekintése is sokak számára vonzó program.

Nemzeti park volt az erdészeti nyílt nap díszvendége

Ismét eltelt egy év, és újra kinyitotta kapuit az Erdészeti Nyílt Nap, az egri Érsekkertben. Az EGERERDŐ Zrt. 2011-ben megrendezett első nyílt napja óta több, mint 35 ezer kíváncsi gyermek vett részt a rendezvényen, mely a városba hozza a természet szépségét, és közelebb viszi szívünkhöz az erdőt.

Szoborral emlékeznek a szentesiek a bolgár kertészekre

A bolgár kertészeknek emléket állító szobrot avattak Szentesen. Máté István és Lantos Györgyi szobrászművészek alkotása azokra az időkre és történelmi viharokra emlékeztet, amikor a kertészettel foglalkozó bolgárok megélhetést, netán új hazát keresve 1870 és 1940 között letelepedtek Szegvár és Szentes környékén.

„Már akkor elkezdődött a precíziós gazdálkodás, amikor lejöttünk a fáról” – kerekasztal-beszélgetés a SMARTFARM-on

A Bábolnai Gazdanapok háromnapos SMARTFARM konferenciájának második napján a talajmenedzsment témaköre került a középpontba, amely kapcsán az előadók a témát átfogóan kivesézve, egész nap hasznos információkkal és tanáccsal látták el a konferenciára látogatókat.

A hungarikumok a magyarság csúcsteljesítményei

Az idei évben a Nemzeti Művelődési Intézet, a Népfőiskola Alapítvánnyal és a Magyar Nemzeti Értékek és Hungarikumok Szövetségével együttműködve tartotta meg a IV. Magyar Értékek Napját szeptember 7-én, szombaton, a Szent István Bazilikában és a Pesti Vigadóban.

Az állatorvosoknak az élelmiszerbiztonság területén is fontos szerep jut

Az élelmiszerbiztonság fenntartásán nap mint nap több ezer szakember dolgozik, élükön az állatorvosokkal - hangsúlyozta Zsigó Róbert élelmiszerlánc-felügyeletért felelős államtitkár az Állatorvostudományi Egyetem tanévnyitóján.

A huntól a törökig: íjászbemutató Bábolnán

A tradicionális íjászati bemutatót is láthattunk az idei Gazdanapokon Bábolnán, a Győrből érkezett Bercsényi Miklós Diáksport Egyesület Íjász Szakosztálya tagjainak jóvoltából, s az érdeklődők ki is próbálhatták eleink fegyverének használatát.

A huszároktól a csikóshagyományokig

Az idei Bábolnai Gazdanapokon igen sokszínű hagyományőrző lovas eseményeken vehettek részt az érdeklődők. A programok közül kiemelkedő jelentőséggel bírt a Bábolna Nemzeti Ménesbirtok bemutatója. Bábolnán a ménest 1789-ben alapították, és 1816 óta tenyésztenek itt arab lovakat. Európában ez a legöregebb, máig azonos elvek alapján működő ménes.

Játszóház várta a jövő gazdálkodóit Bábolnán

A Bábolnai Gazdanapokra Budakesziről érkezett a Kenderkóc népi játszóház. A lelkes fiatalokból álló csapat már 8 éve járja az országot, s fesztiválokon, iskolákban, óvodákban ismertetik meg a gyerekekkel, hogyan játszottak nagyszüleik, dédszüleik.