Back to top

Selmeci hagyományok: Valétálás

„Hogy mit jelent a ballagás a selmeci diáknak, azt – úgy vélem – csak ennek az alma maternek fia tudja megérteni. Nincs mit szégyenkeznünk azon, hogy még a vén professzoroknak is könnybe lábad a szemük, amikor látják a zöldszalagos menetet.” – írta Roth Gyula professzor 1943-ban a Bástyánk című főiskolai lapban.

A valétálás az egyetemi élet egyik utolsó, de legfontosabb mozzanata, amelyre ország-világ figyel. Nézzük, hogy e nemes hagyomány mikor és milyen körülmények között jött létre, s milyen formában maradt fenn napjainkig.

A selmecbányai akadémiáról származik a valétálás, a diák-élettől való búcsúzkodás hazai szokása. Ennek módosulása a ballagás, amely a II. világháború végétől – immáron soproni közvetítéssel – általánosan elterjedt a hazai közép- és felsőfokú oktatási intézményekben, és mára már az óvodákban, általános iskolákban is.

A valétálás a latin (bene) valete szóból ered, mely magyarul annyit tesz: isten veletek/éljetek boldogul. Az első valétálás (vagy röviden valéta) föltehetően 1830-ban volt Selmecbányán, legalábbis írásos emlékünk innen maradt fenn.

Az 1830–40-es években a valétáló akadémikust a többiek a Bemooster Bursche zieh ich aus, s más burschdalok éneklésével kísérték a – ma már nem létező – bélabányai városkapuhoz, neki ütötték, majd farbőrre ültették, meghintáztatták, s a kapun át kilódították a városból.

Libasorban meneteltek

Valétamenet Sopronban 1923-ban
Valétamenet Sopronban 1923-ban
A valétálás ma ismert formája az 1850–60-as években alakult ki. A menet az erdészeti szakoktatás épületétől, a Fortuna-háztól indult. Legelöl a balekok cipelték a valétánsok poggyászát, utánuk a cigánybanda következett, majd négyes sorokban, egymást átkarolva a hallgatók, kiknek kalapját tölgy- vagy cserlomb díszítette. A menet diákdalokat énekelve haladt a város utcáin. A ballagást este valétabál követte a városi Vigadóban, ahol éjfélkor lecsavarták a lámpákat, s a valétálók menyasszonyukkal vagy menyasszony-jelöltjükkel az oldalukon körüljárták a tánctermet, miközben a Ballag már a vén diák című nótát énekelték.

A 19. század végén a ballagási menet az 1892-ben megépült Erdészeti Palotától indult, a valétálók abban a tanteremben gyülekeztek, ahol az utolsó előadást hallgatták, s onnan indultak kísérőikkel a városba.

A menetet az akadémia legidősebb hallgatója vezette virággal és cserfalombbal díszített hosszú bottal a kezében. Utána lépdeltek a szemeszterek veteránjai, annyi zöld szalaggal a kalapjukon, ahány szemesztert „túlteljesítettek” az akadémián.

Valétálás 1980-ban
Valétálás 1980-ban
Őket kísérte az elmaradhatatlan cigánybanda, kiket a valétaelnök követett, majd négyes sorokban egymást átkarolva, a vállukon átvetett tengerzöld valétaszalaggal a ballagók. A menetet a többi évfolyam hallgatói zárták le, kik kígyóvonalban, szalamanderben lépkedtek, s a többiekkel együtt énekelték a Ballag már a vén diák dalt. A sorozat korábbi részeiben is említett céheknél ugyanis szokás volt a libasorban (Gänsemarsch) történő felvonulás, a vándorútra induló mesterlegényeket is így búcsúztatták. Az akadémisták szalamanderjének, kígyózó sorban való felvonulásának ez az alapja. A szalamanderezők sokszor koffereket és egyéb tárgyakat vittek a hátukon, rendszerint olyasmiket, amelyek a tanulás hosszú évei alatt szorosan hozzájuk nőttek. A ballagást természetesen búcsúlakoma követte Wintrinél, azaz Winterstein Bernáthnál, aki a Vigadó bérlője volt hosszú időn keresztül. A lakomán a valétaelnöknek nagy, ünnepi búcsúbeszédet kellett mondania, amelyet a selmeciek oly komoly érdeklődéssel vártak, mint a miniszterelnök programbeszédét.

Kiporolták, kirúgták

Amikor a diák a záradékolt indexet kezébe kapta, azaz filiszter lett, akkor először is oldalba rúgta háromszor a főiskola központi épületét (a Fritz-házat), azután a Leibfuchsa és egy másik balek megfogta a panyókára vetett grubenrock végét, s a filiszter hátán azt nádpálcákkal ütögették. Így porolták ki egészen a városkapuig, ahol már kocsik várták, s

a szó szoros értelmében kirúgták, jelezve, hogy most már ők az urak Selmecen.

Egykoron a mesterlegényeket is így kísérték céhtársaik a városkapukhoz, ahol a búcsúzó megitta az utolsó korsó sörét, amelyet azután – ősi keleti szokás szerint – a kapu szögletkövén összetört, hogy abból többé soha senki se ihasson. Ez a szokás ragadt át a középkori vándordiákokra is, ahonnan aztán meggyökeresedhetett az egyetemi városokban, így Selmecbányán is. Az 1848–49-es években, de különösen a kiegyezés után meginduló magyar nyelvű oktatás miatt sok selmeci hallgató vette a vándorbotot, s állt át a monarchia utódállamainak akkoriban alakult akadémiáira (pl. Leoben, Přibram), ahol meghonosították a selmeci diákszokásokat. Így például a Philistrierungnak nevezett leobeni valétálás 1876-ban volt először az ottani akadémián.

Az utolsó selmeci valétálást 1914 tavaszán tartották, mert az első világháború, később az elcsatolás nem tette lehetővé továbbiak megrendezését.

Emlékkönyvek, emlékívek

A valétálás kellékei között meg kell említeni a valétakönyveket és valétaíveket is, amelyek csaknem két évszázados múltra tekintenek vissza. A valéta- (vagy másnéven emlék-) könyvek különböző nagyságú, finom kivitelű, aranykötésű albumok (kezdetben még kötetlen emléklapok) voltak. A búcsút mondó hallgatók az utolsó szemeszter vége felé az évfolyamtársakkal és a jó cimborákkal búcsúsorokat írattattak a valétakönyv lapjaira, gyakran kimunkált rajzok vagy festmények kíséretében.

Ezen ábrázolások motívumai természetesen Selmec fontosabb épületei közül kerültek ki, így leggyakrabban a Leányvárt, a Szélaknai kaput, vagy az Arany bányamécseshez címzett fogadót ábrázolták.

Az 1850-es években megjelenő emlékkönyvekben a beírók árnyképei is megtalálhatók, ezek pótolták a fényképeket. A fényképes albumok az 1860-as években jelentek meg. Az első tablókat pedig az 1870-es évek közepén készítették, kicsinyített másaikat az 1890-es évektől mintegy másfél évtizedig a valétabálok meghívójára is rátették.

Valétaív a selmeci évekből
Valétaív a selmeci évekből

Ballagási menet Sopronban 2013-ban
Ballagási menet Sopronban 2013-ban
A valétakönyvekhez hasonlóan elfelejtett hagyomány a valétaív vagy emlékív. Ez díszes, művészi rajzokkal keretezett, esetenként Erinnerung an Schemnitz feliratú, nagyalakú rajzlap volt, melyet a balekok a nyakukba akasztott rajztáblán hordtak szét a városban, s a valétánsok nevében emlékül aláírattatták minden valétáló társukkal, jó baráttal, tanárral. A neve mellé mindenki odaírta vulgóját (kapott becenevét), s azt is, hogy hová való. Ezeket az emlékíveket egykor a három akadémiai kar összes valétánsa aláírta, ami az összetartozás egyértelmű megnyilvánulása volt. A díszes rámás valétaívek aztán ott lógtak az erdészlakok, bánya- és kohófőnöki szobák falán, emlékeztetve a tovatűnt diákévekre, s az azoknak otthont adó városkára, Selmecre.

Sopronban a valétálás estéjén (napszálltakor) a végzősök és az őket búcsúztató alsóbb évesek az egyetem főépülete előtt sorakoznak fel, természetesen ezen ünnepi alkalomból a hozzátartozók is elkísérik őket.

Az egyetem zászlajának átadása, 2019
Az egyetem zászlajának átadása, 2019
A rektor és a valétaelnökök ünnepi beszéde után a búcsúzók átadják az egyetem zászlaját a búcsúztatóknak, majd a rektor kitárja az egyetem kapuját és a valétamenet megindul. Ennek első részén a szalamanderezők négyes sorokban, S-alakban haladnak előre, miközben kezükben bányászlámpát lóbálnak. Őket követik a tanárok, majd a valétánsok zárják a menetet, kiket két oldalt fáklyát vivő alsóbb évesek kísérnek. A diáknótákat éneklő lassú menet a Főtérre tart, útjukat a polgári házak ablakaiban égő gyertyák keretezik. A főtéri polgármesteri búcsúztatást valétabál követi, ahol éjfélkor a valétánsok leveszik a szalagjukat, s a valétaelnök is átadja tisztségét.

Forrás: 
A Mi Erdőnk
Ezt a cikkünket és a témában további cikkeket a A Mi Erdőnk 2019/3 számában olvashat.

Népszerű agrárszaklapok

Ezeket olvasta már?

Fókuszban a generációváltás és a hatékony kommunikáció

Idén már 11. alkalommal rendezte meg a Magyar Mezőgazdaság Kft. agrármarketing és -médianapját az AGROmashEXPO - Agrárgépshow kiállítás nyitónapján. A rendezvényen a médiapiac fejlődéséről, a generációváltás hatásairól, a fiatalok médiafogyasztási szokásairól, valamint a hatékony kommunikációs trendekről szóltak az előadók.

Új lendületet vehet a generációváltás az agráriumban

Nagyobb szerepvállalásra ösztönözné a fiatal gazdákat az Agrárminisztérium, részben a tárca szakiskolai hálózatán keresztül, illetve a Vidékfejlesztési Programból igényelhető támogatások segítségével – jelentette ki Szinay Attila közigazgatási államtitkár Miskolcon, az Újjászülető vidék elnevezésű konferencián.

Mogyorótelepítést tervez? Erre figyeljen!

A mogyoró spontán szaporodik hazánkban, sokfelé előfordul, a gazdaságos termesztése mégsem egyszerű. Nemcsak arra kell figyelni, hogyan védhetjük meg a magot elfogyasztó mogyoróormányostól, a technológiában sok más buktató is van. Kis létszámú, konzultációs szakmai napot rendez mogyoróültetvény telepítését tervezőknek a Gyümölcs.org csapata Gödöllőn a Szent István Egyetem Gorka termében.

Vince nap a balatonlellei Kishegyen

Január 22-e, Vince napja különösen jeles nap a borászok életében, ugyanis ezen a napon jósolják meg az adott évben várható termést. A hagyományt a lellei Kishegyen is tartják szombaton, ahol vesszőt és mangalicát is vágnak.

Ismét útnak indította iskolai edukációs roadshowját a Tej Terméktanács

„Van itthon tej” elnevezéssel ismét útnak indította iskolai edukációs kampányát a Tej Terméktanács, amelynek célja a tejfogyasztás népszerűsítése, valamint a tej pozitív élettani hatásainak bemutatása a gyermekek számára.

Jubilál az EDUCATIO szakkiállítás

Az EDUCATIO Nemzetközi Oktatási Szakkiállítás 20. alkalommal nyitotta meg kapuit január 9-én a továbbtanulni szándékozó fiatalok segítésének, első kézből való információszerzésének elősegítése céljával.

AM: új vezérigazgatókat neveztek ki négy állami erdőgazdaság élére

Négy állami erdőgazdaság vezérigazgatója vonult nyugállományba az év elején, az új vezetők kinevezését Zambó Péter, az Agrárminisztérium (AM) erdőkért és földügyekért felelős államtitkára adta át - közölte a tárca kedden az MTI-vel.

Borok a hűség városából

Ott vannak Sopron legendás borai, a Kékfrankos, na és Napóleon seregei. De kik azok a poncichterek?

Égig érő fák árnyékában

A SEFAG Erdészeti és Faipari Zrt. Magyarország egyik legnagyobb állami erdő- és vadgazdálkodója. Elsődleges célja a rábízott erdők megőrzése, ökológiai állapotuk és teljesítőképességük fenntartása.

Nem fordítunk kellő figyelmet a zöldségekre

A karácsonyi fogások a legtöbb családban leginkább a különböző húsokból és süteményekből állnak, ez azonban sajnos nem csak az ünnepi időszakra jellemző. A Bonduelle országos reprezentatív kutatásából kiderül, hogy a magyarok mindössze 37%-a fogyaszt naponta friss zöldséget, étkezéseink nagy részét a fehérlisztből készült pékáruk, húsok és húskészítmények, valamint tejtermékek teszik ki.