0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 29.

A bőgésre kész a fegyverzet

A szarvas agancsának ciklikus fejlődése egyedülálló folyamat a természetben. Hiszen az évenként lehullajtott majd újranövesztett agancs kiemelkedő példája egy „szerv” teljes regenerálódásának. A gímbika mintegy 100-120 nap leforgása alatt építi (rakja) fel az akár 14-17 kilogrammos fejdíszét. Ez megközelítőleg napi 1-2 centiméteres növekedést jelent ágvégenként.

A dinamikus csontnövekedéshez gyors szövetgyarapodás és sejt-differenciálódás szükséges, valamint ilyenkor a porc- és csontszövet mellett a vérerek is fejlődnek.

Az agancs elcsontosodásához fontos a megfelelő mennyiségű ásványi anyag, amit a szarvas nem képes csupán tápanyagfelvételkor fedezni.

Ezért a szervezetében további kalcium és foszfor szállítódik át a szegycsontból, bordákból, illetve a gerincoszlopból az agancsba.

Ez az oszteoporózisos jelenség, vagy a csontokat meghatározó elemek testen belüli átcsoportosítása főként a bőgést megelőző időszakban megfordul, és az agancs letisztítását megkezdve, az állat szervezete a táplálék és tápanyagbevitel segítségével visszapótolja ezekről a területekről az ásványi anyagokat a csontokba. Ezt a folyamatot nevezik ciklikus fiziológiás oszteoporózisnak.

Minden este bánva bánják,
Hogy e vada mér’ kivánják,
Mért is Űzik egyre, nyomba,
Tévelyítő bús vadonba.
Mégis, mégis ha reggel lett,
A gímszarvast űzni kellett,
Mint töviset szél játéka,
Mint madarat az árnyéka.

Arany János: Buda halála 6. ének

Az bika agancsának méretéből, szárainak hosszúságából és vastagságából elágazásaiból megközelíthetően meghatározható a szarvas kora. Egy átlagos agancsfejlődés során az első évben csak egy-egy szár fejlődik (csap), a következő évben azonban már a közbeeső fokozatokat (villásak) átugorva, akár hatos agancs is fejlődhet. A bika a legjobb éveiben, a kulminációs időszakában hozza a legerősebb, legkifejlettebb agancsát, majd ahogy öregedni kezd, egyfajta hanyatlás kezdődik az agancs méretét illetően állat elkövetkező éveiben, ilyenkor a szarvas már gyengébb fejdíszt visel, vagyis ahogy a vadásznyelv mondja: „a bika visszarak”.

Az agancs évenkénti regenerálódása, illetve az agancs-ciklus szorosan összefügg a világosság és sötétség óráinak változásához.

Ahogy a tél az évéghez közeledik, és a nappalok hosszabbodni kezdenek, a szarvasbika lehullajtja előző évi fejdíszét. Ezt követően néhány nappal már meg is indul az új agancs képződősének folyamata, amely mintegy 120 nap alatt éri el teljes kifejlettségét. Ebben a periódusban rendkívül intenzív szövetgyarapodás, és az erőteljes növekedés a napi 1 centiméteres sebességet is elérheti. Az agancs a nyár folyamán elcsontosodik, majd az agancsot borító bőr (barka) elhal.

Ezt követően kezdődik meg a tisztítás folyamata, amikor is a bikák az agancsról elhalt barkát a fákhoz, annak ágaihoz odadörgölve igyekeznek ledörzsölni.

A szaporodási időszakra, vagyis a bőgésre, a kész aganccsal a fejükön, szerelemmel fűtve próbálnak minél több tehenet beborítani. Ilyenkor előfordulhatnak kisebb-nagyobb összetűzések a bikák között, ami megesik, hogy harcba csúcsosodik ki. Az ilyen esetekkor a két dalia egymásnak nekimenve, agancsukkal igyekeznek eltolni a másikat, erejüket fitogtatva vetélytársukkal szemben.

Forrás: magyarmezogazdasag.hu