Back to top

Kertek falánk "vendégei": talajlakó kártevők

A megváltozó környezeti feltételeknek, például a brutális fölmelegedésnek, a felpörgött kereskedelemnek, és a lelkesen jövő-menő turistáknak köszönhetően napról napra hallhatunk híreket újabb és újabb károsítók felbukkanásáról. Sokunknak lett személyes jó ismerőse a lepkekabóca, a márványospoloska vagy éppen a borókabogár.

Bensőséges családtaggá vált a zöld vándorpoloska, hiszen szinte mindenhol otthon érzi már magát. És persze bármelyik pillanatban ránk köszönhet akár a saját kertünkben egy teljesen új, 
eddig ismeretlen rémség is, amit még a karanténrendeletek sem olvastak ki az égi jelekből.

De itt vannak még a régi, jól bevált, honos károsítóink is, ahelyett, hogy visszaszorulnának, nem restek megkeseríteni az életünket. A fenti okok miatt megváltozhat az ő viselkedésmintázatuk is, ráadásul ugyanúgy borsot törnek a hobbikertészek, mint a vérprofi, feketeöves termelők orra alá. 

A nagy felületű, lemezes csáp segítségével a bogarak messziről megérzik a faj feromonjait, azaz a csalogató illatanyagokat

Igazi ínyencek

A cserebogarak sokfélék, bámulatosan tudják változtatni az alakjukat, benépesítik kis hazánkat, sőt a földgolyó nagy részét is. Mivel ilyen könnyen alkalmazkodnak, egyenes út vezetett ahhoz, hogy veszélyes kártevőkké váljanak. Van még egy érdekes tényező, ami közrejátszhat abban, hogy ott legyenek mindenhol, és elszaporodhassanak.

Azon kívül, hogy szinte bármit befalnak, és viszonylag védett helyen, földanyánk méhének mélyén fejlődnek, van még valami extra az életükben, ami az állatvilágban sem teljesen megszokott.

Nevezetesen, hogy teljes átalakulással fejlődnek, azaz egy átlagos, fiatal cserematyi teljesen máshogy és máshol él, mint a szülők. Az, hogy máshol és más életmódot folytatnak a lárvák és a kifejlett állatok, azt eredményezi, hogy nem versenytársai egymásnak. Furcsa erre így gondolni, de a legtöbb állatfajnál a kicsinyek konkurenciát jelentenek a szüleiknek. Ugyanazt eszik, ugyanott vannak, ugyanazokon az erőforrásokon osztozkodnak.

Miért cserebogár a cserebogár?

Az ember azt hinné, hogy azért hívják őket cserebogárnak, mert a fejlődésük során fölcserélik az élőhelyüket. Ez teljesen hihető magyarázat, de mégsem igaz. A nevüket a csertölgy, régiesen cserefa adta.

A cserebogarak szívesen garázdálkodnak az erdős, ligetes cseres-tölgyes erdők környékén. De mivel polifág táplálkozásúak, azaz rengetegféle növényt szívesen elfogyasztanak, szinte mindenütt találkozhatunk velük.

A kifinomult ízlésvilágú, kifejlett állatok igazi ínyencek: szeretik a dísznövényeket, például a gyertyánt, a lilaakácot, a juharokat és persze a tölgyeket.

Imádják a gyümölcsfákat is. Gyakran laknak jól a cseresznyefákon, de nem vetik meg a kajszit sem, sőt vannak fajok, amelyek a szőlőért vannak oda.

Miből lesz a cserebogár?

A kifejlett, nagyméretű lárva csontszínű, C-betű-szerűen meggörbült, szelvényezett
Tavasszal rajzanak vagy nyár elején, attól függően, hogy melyik fajról, vagy az ország melyik részéről van szó, esténként, naplemente körül előbújnak és zúgva-búgva keresik a hímek a nőstényeket. Akárhogy is, a rajzásuk során a nemek egymásra találnak, és egy romantikusan eltöltött, intim együttlét után a nőstények egy barátságos kertet keresnek, ahol kellő mennyiségű a táplálék, azaz buja a növényzet, a talaj jól megmunkált, laza és nyirkos, tehát nem túl macerás a földbe lerakni a tojásokat.

Ezután befurakodnak a rögök közé, és lerakják tojásaikat, esetenként akár több százat is.

A kis lárvák kikelve kezdetben bomló szerves anyagokkal, humusszal táplálkoznak, de hamar rákapnak a gyökerekre. A talajban mozognak is: vízszintes és függőleges irányban is jönnek-mennek, hogy megfelelő táplálékot találjanak. Ezt az életmódot akár évekig is folytatják, télen kissé mélyebbre húzódnak, ahol a talaj nem fagy át, és csak esznek, és esznek, és esznek. Olyannyira veszélyesek, hogy ha erős a pajorfertőzés, akkor akár egy középtermetű, 4-5 méter magas cseresznyefát, de örökzöld dísznövényeket is kinyiffantanak.

Újabb módszerek

Régóta kísérleteznek mindenféle módszerrel, ami a környezetet kevésbé terheli. Van próbálkozás szexferomonokkal, azaz illatanyagokkal, melyeket a fertőzött ültetvény légterébe juttatnak, és az összezavarja a hímeket és a nőstényeket, így azok nem találnak egymásra. Van olyan módszer is, hogy steril hímeket juttatnak ki a környezetbe, akik ugyan lakmároznak valamennyit a növényzetből, de cserében nem képesek életképes ivarsejteket termelni, ezért a nőstények megtermékenyítése sem sikerül, így csökken a pajorfertőzés esélye.

Ráadásul nem könnyű beazonosítani a kártevők jelenlétét, mert a növények nem igazán mutatnak jellemző tüneteket.

Rajzáskor nagy mennyiségben gyűjthetők be a kifejlett rovarok a kertekben. Az imágók elpusztításával elejét vehetjük a lárvakártételnek
A leveleik lógnak, lankadtak, a növekedésük gyenge, termésük, virágdíszük pedig alig-alig képződik. A legbiztosabb, ha a gyanús növények tövénél ásni kezdünk. Ilyenkor hamar a felszínre kerülnek a tettesek: a gyökérzónában akár ujjnyi vastag, csontfehér, C-alakban meggörbült, szelvényezett, hatalmas rágó szájszervű lárvákkal van tele a talaj.

Ezeknek az izgő-mozgó csimaszoknak van azonban a külső szemlélő számára kissé unalmasnak tűnő életszakaszuk, ez a bábállapot. Ilyenkor az állat nem táplálkozik, nem mozog, alig vesz tudomást a külvilágról. Viszont annál komolyabb munkát végez saját magán.

A bábból a talajban kifejlett rovar, imágó lesz, amelyik egy szép reggelen előbújik a talajból, hogy szárnyra kapva nekiálljon lerágni most már a fáink lombját.

Imádja a fiatal hajtásokat és a zsenge leveleket, szabálytalan, karéjozó rágásnyom mutatja, hogy ott járt, közben persze folyamatosan a szexen jár az esze, úgyhogy kezdődik az egész körforgás elölről.

Hogyan tegyük el láb alól?

Komplett család

Micsoda jelentősége lehet, ha minden országrészben máshogy hívják! Van, ahol cserematyi a tisztességes neve. De nevezik a lárváját pajornak, sőt egyenesen csimasznak is. Van, ahol csenderinek mondják, ez hangzik a legmókásabban. Ráadásul nem ám csak egy fajról van szó! Mindjárt egy komplett család, ha a cserebogarakról beszélünk. Mert van áprilisi cserebogár, májusi cserebogár, júniusi cserebogár, és csak örülhetünk, hogy itt elfogynak a hónapok, de cserébe van kalló cserebogár, ami a kallódónak egy régies kiadása, és van zöld cserebogár is, sőt, sárga cserebogár, meg vannak lírai nevűek, mint a hamvas és a pusztai cserebogár, de létezik olyan egzotikus is, mint a keleti cserebogár.

Ha szőlőt vagy gyümölcsöt telepítünk, mindenképpen figyeljük az ültetőgödröket. Kis területen kézzel gyűjtsük össze a pajorokat és kegyetlenül semmisítsük meg őket. Segítségünkre lehetnek ebben a madarak: városban a feketerigók, szántóföldeken pedig a varjak vagy a sirályok.

Nagyobb területeken kémiai módszerekkel, talajfertőtlenítő vegyszerekkel is védekezhetünk a vetés, telepítés során a pajorok és egyéb talajlakó kártevők ellen.

A szereket be kell dolgozni a talajba, de a bekeverés után nedvességre – csapadékra vagy öntözésre – is szükség van, mert gázosodva fejtik ki a hatásukat. A fóliás takarás tovább növeli a kezelés hatásfokát.

Ha elmulasztottuk a talajfertőtlenítést, akkor a fiatal fácskák, friss telepítések esetében már nagyon nehéz dolgunk lesz. A népi bölcsesség kínál valamiféle megoldást. A fák tányérjába ültetett és rendszeresen öntözött burgonyabokrok magukhoz csalogatják a pajorok nagy részét, amik ott mechanikus módszerekkel – például a talajból kiforgatva – gyéríthetők.

A kifejlett állatok ellen sem vagyunk teljesen védtelenek, sőt! Az imágók elleni védekezéssel lehet igazán elejét venni az erős pajorfertőzéseknek.

Ezért minden módszert érdemes bevetni. Kis területen, házikertekben egy hajnali rajtaütéssel eredményesen levadászhatjuk őket. A kora reggeli, hűvös órákban a bogarak ugyanis még dermedtek, a fákról lerázhatók. Ha van baromfi a háznál, azok szívesen fölcsipegetik. Ha fóliára rázzuk a bogarakat, onnan könnyen összeszedhetők.

A vakond lehet a barátunk is, ha tudjuk, hogy egy átlagos napján annyi pajort pusztít el, amennyit mi magunk soha!
Nagyobb területeken a rajzások csúcsa környékén van lehetőség permetezésre is. A rovarölők hatékonyan irtják a bogarakat. Sokféle szer áll rendelkezésünkre: van kontakt, van felszívódó, sőt még biológiai készítményeket is találhatunk a piacon. A természetes eredetű biopeszticidek kicsit megnyugtatóbbnak tűnnek, de azok is mérgek, ezért csínján bánjunk velük.

A tavaszi időszaktól keressük kertünkben a gyanús küllemű, nagytestű, barnás, zöldes vagy éppen sárgás bogarakat, és ha rájuk bukkanunk, csapjunk le.

És nézzünk kissé más szemmel a vakondokra is! Lehet, hogy összeturkálja kissé a gyepet, de egy átlagos napján egy vakond annyi pajort pusztít el, mint amennyit mi magunk soha. Némi vakondháló a pázsit alatt elegendő ahhoz, hogy a kis vakond tudja, hol a helye, de mindenütt máshol hadd vadásszon. Ha ezt belátjuk, akkor alig kell bosszankodnunk a pajorok miatt.

 

Forrás: 
Kertbarát Magazin
Ezt a cikkünket és a témában további cikkeket a Kertbarát Magazin 2019/9-10 számában olvashat.

Népszerű agrárszaklapok

Ezeket olvasta már?

Kártevőroham már nem lesz - Növényvédelmi előrejelzés

Akár már az őszi lemosó permetezésen is gondolkozhatunk, ahol lehullott a lomb körülbelül fele. A „klasszikus” kártevőkből már nem kell rohamra számítani – legföljebb a meztelen csigákat érdemes gyéríteni –, azonban meglehetősen aktívak még a poloskák és a harlekinkaticák.

Felrobban a bio növényvédő szerek piaca – évi 21,3 százalékos növekedést jósolnak

A támogató szabályozás, az ökológiai élelmiszerek iránti fokozott fogyasztói igény és a következő generációs DNS-szekvenálás új növekedési lehetőségeket biztosít - 21,3 éves növekedési ráta várható.

A hobbi virágvetőmagokat vizsgált a Nébih

Számos hibát feltárt a Nébih tavaszi hobbi virágvetőmag ellenőrzés-sorozata. Az 50 megvizsgált vetőmagtétel közül 11-gyel volt probléma, többek között 6 tétel csírázóképességével, egynek pedig a tisztaságával voltak gondok. A nem megfelelő csírázóképesség miatt két kis- és középvállalkozással szemben figyelmeztetést, míg két áruházlánc esetében minőségvédelmi bírságot szabott ki a hatóság.

A természet utat mutat

A természet utat mutat, megadja az utasításokat, és ezekkel élni kell, méghozzá szabadon, erőlködés nélkül – fogalmazott Páli Barna, akivel párja, Lampert Mária társaságában találkoztunk Alsópáhokon, annak is festői vasboldogasszonyfai részében, ahová letelepedett családjával. Állatokat tartanak, egy különleges gyümölcsöst művelnek, ottjártunkkor éppen jurtát építettek, és kertet is terveznek.

Kevesebb szőlő, alacsony árak Szlovákiában

Szlovákiában az idén nagyjából két héttel később kezdődött a szőlőszüret, mint például 1 évvel ezelőtt. Az előzetes becslések szerint 15 százalékkal gyengébb termés várható.

Veszélyben a banán

Az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezete, a FAO vészhelyzeti intézkedéseket vezetett be, hogy segítse a latin-amerikai és karibi országok termelőit megküzdeni a banánültetvényeket pusztító fuzáriumos betegséggel. A köznapi néven Panama-betegségnek hívott kórt augusztus elején azonosították Kolumbiában, ahol a banántermelés sok millió ember egyetlen megélhetési forrása.

Mi terem a szőlő alatt?

Ha mókásan akarnánk megválaszolni a kérdést, mit is találhatunk a szőlő alatt, mondhatnánk, hogy ott lehetnek a számunkra legfontosabbak: családunk, hűsölő háziállataink, autónk... Viccet félretéve, a szőlő közvetlen környezetéről, vagyis a tőkék alatti tér kihasználásáról szeretnék bővebben szólni.

Fekete lepellel takarták le standjaikat a zöldség- és gyümölcsárusok

A baden-würtenbergi Freiburgban (október elején), a gyümölcs- és zöldségárusok 5 percig fekete lepellel takarták le áruikat. Tüntetésükkel arra szeretnék felhívni a figyelmet, hogy a jelenleg bajor mintára zajló „Fajok sokfélesége- Mentsétek meg a méheket” elnevezésű népi kezdeményezés kizárólag a (helyi) termelőkre hárítja a felelősséget és rendkívül hátrányos helyzetbe hozza őket.

A növényvédő szerek okozta károk

A hormonhatású gyomirtó szerek, amelyeket elsősorban a gabonaféléknél és a kukoricában használnak, a légmozgás hatására elérhetik a szőlőültetvényeket is, ahol nagy károkat okozhatnak.

A takarónövények növelhetik a földigiliszták számát

Egy újabb kutatás felfedezte, hogy a takarónövények termesztése és a talajművelés csökkentése megháromszorozhatja a talajban lakó földigiliszták számát, ami egészségesebb talajt eredményez.