A récéket elhelyezhetjük úgynevezett madárkertekben, de kisebb volierekben is tarthatjuk őket. Mindkét esetben azonban alapfeltétel, hogy tisztában legyünk az adott faj igényeivel. Apró termetű kis helyigényű récéből, mint például a nálunk viszonylag könnyen és alacsony áron beszerezhető vörös vállú récéből már egy párat tarthatunk akár egy 6 négyzetméteres volierben is. Igaz, ilyenkor különösen kell ügyelnünk a férőhely tisztaságára és a minitó vízminőségére.
Apavető követelmény, hogy a ragadozókat tartsa távol a kerítés – különösen a nyest és a sün tud nagy kárt okozni állományunkban. Az erős drótháló mellett fontos, hogy legyen rajta átmászást gátló műanyag vagy fémlemez a ragadozók és a patkány ellen, s hasznos, ha a kerítés mellett kívülről egy villanypásztort is kihúzunk. Ugyanígy igen jó, ha legalább másfél méter széles víz választja el a parttól a tó szigetet, ahol a költőodúkat is elhelyezhetjük, illetve az idetelepített növények között fészkelhetnek madaraink is. Jellemzően a nyest helyből másfél méternél messzebbre nem tud ugrani, így, ha mégis betör állományunk tartóhelyére, van hova menekülni récéinknek.
A nagyobb terület kialakításánál vegyük figyelembe azt is, hogy adott esetben azok egymástól szeparálhatók is legyenek, így abban az esetben, ha nagy mennyiségű szaporulatra teszünk szert, könnyűszerrel megoldhatjuk a fiatalok elhelyezését is. Jellemzően a récés madárkertben a vízfelületnél 2-3-szor több szárazulatot számoljunk. Természetesen minél nagyobb a füves terület, annál könnyebb természetszerűen fenntartani mesterséges víziparadicsomunkat.