Back to top

Generációról generációra száll a lovak szeretete

Kicsik és nagyok egyforma lelkesedéssel sürögtek-forogtak a lovak körül a Csilló Lovasiskolában tett látogatásomkor. Többségük szüleik példáját követve csöppent a lovaséletbe, s adja majd tovább nagy valószínűség szerint a lovak szeretetét jó néhány évvel később a saját gyermekeinek is.

 Itt már csak így megy ez, hiszen a lovasiskola kapuja majd’ három évtizede nyitva áll a lovaglás iránt érdeklődők előtt.

Utam a Pest megyei Pilis felé vezetett, amelynek központjához érve, majd onnan alig pár száz métert megtéve festői környezetben találtam magam: innen ered a Tisza vízgyűjtő területéhez tartozó Gerje-patak, amely közel ötven kilométer hosszan határolja a környező településeket, változatos növény- és állatvilágával megannyi felfedeznivalót kínálva a környéken járóknak.

Csilló Rita minden korosztállyal megtalálja a közös nevezőt
Fotó: Szőcs Attila

Sokan közülük lóháton indulnak útnak, ami távolról sem véletlen, a forrásvidék ugyanis otthonául szolgál a Csilló Lovasiskolának is, amely lassan három évtizede, hogy megnyitotta kapuit a mozgalmas kikapcsolódásra vágyók előtt.

Itt találkoztam vendéglátómmal, Csilló Ritával, a Magyar Lovassport Szövetség Szabadidőlovas Szakágának elnökével, akitől megtudtam, e terület az 1800-as években a pilisi gróf Beleznay család tulajdonában állt. A többi között ők húzták fel a máig fennmaradt istállót is, amelyben később – a TSZ-esítés idejében – teheneket tartottak. Eredeti funkcióját a 80-as évek végétől töltötte be ismét, amikor is a birtok a Csilló család tulajdonába került.

Minden a lovak körül forog

„Apránként kezdtük meg a felújításokat, a meglévő épületek mellé pedig elkezdtünk újakat felhúzni. Most négy istállónk van, két pályával és egy fedeles lovardával rendelkezünk, s a többi közt van egy erdei vágtapályánk is” – kezdett bele Csilló Rita, aki szüleivel, öccsével és vőlegényével működteti a lovasiskolát.

A kicsik nagy lelkesedéssel viselik gondjukat az állatoknak
Fotó: Szőcs Attila
A kezdeti szárnypróbálgatásokkal majd’ egy időben, körülbelül huszonöt esztendővel ezelőtt kezdték el megszervezni az első nyári lovastáboraikat, amelyek az évek alatt rengeteg gyereknek jelentettek felejthetetlen élményeket.

Ezen alkalmakkor nem meglepő módon minden a lovak körül forog: a kezdők futószáron gyakorolják az alapokat, a haladók osztályokon belül lovagolnak, s ha pedig a gyerekek épp nem a nyeregben ülnek, akkor a lovak körüli munkákban segédkeznek, vagy éppen az állatok élettani jellemzőivel ismerkednek. Mindezen programok mellett mindig jut idő egy kis kézműves foglalkozásra, illetve a lovas és gyalogos kirándulásokra is. „A lovardát természetvédelmi terület veszi körül, így gyakran járjuk körbe a környéket. Ilyenkor ellátogatunk a közeli horgásztóhoz, benézünk a helyi lovasboltba, illetve szívesen keressük fel a helyi nevezetességeket, köztük a hegyeki pincesort, ahová lovaskocsin szoktunk eljutni” – magyarázta vendéglátóm, aki elmondta, az alkalmanként ötnapos táboraik mellett nagy sikerük van a rövidebb időtartamú, más például sportos táborokat kiegészítő lovas foglalkozásaiknak is.

Sokan a környező településekről érkeznek, ugyanakkor előfordul, hogy jóval messzebbről is érkeznek táborlakók: például Angliából, Franciaországból, Törökországból vagy éppen az Amerikai Egyesült Államokból.

„Hamar nyitottá válnak a gyerekek egymás kultúrája iránt, hisz van egy közös téma: a lovak. Sokszor egy nap alatt szövődnek hosszan tartó barátságok” – mondta Csilló Rita, aki szerint különösen örvendetes ez figyelembe véve azt, hogy a gyerekek több korosztályból érkeznek hozzájuk.

Egészen kis korban kezdték

A Hídvégi lányok egészen kis korukban kezdtek ismerkedni a lovaglással
Fotó: Szőcs Attila
Miközben beszélgettünk, a közelünkben egy egészen kicsi, három év körüli kislány tűnt fel. Megtudtam tőle, Hídvégi Annabellának hívják, és egy éve kezdett ismerkedni a lovaglással, most pedig már ügetni is tud. Két testérével, Aidával és Alizzal érkezett, akik már évek óta gyakori vendégei a lovasiskolának.

„Picik voltunk, amikor anyukánk először hozott le minket ide” – mondta Aida, aki elmondása szerint nagyon megszerette a lovaglást ez idő alatt.

Koblencz Kristóf és Zolnyan Dorina már versenyeken is bizonyítanak
Fotó: Szőcs Attila
Közben észrevettem, igencsak többségben vannak a lányok a fiúk számához képest. Vendéglátóm kérdésemre, miszerint általános-e ez a „jelenség” azt válaszolta, az elmúlt néhány évben jelentősen visszaesett a lovaglása iránt érdeklődő fiúk száma. Hogy ennek hátterében pontosan mi áll, az még számukra sem világos, az azonban bizonyítást nyert: a lányok az esetek nagy részében jobban szívükön viselik a lovak sorsát, illetve jellemzően kitartóbbak is a fiúknál. Kivételek persze akadnak, ezt bizonyítja Koblencz Kristóf példája is, aki két és fél éve kezdett el lovagolni, most pedig már versenyekre jár. „Díjlovas szakágban versenyzek a saját lovammal, amit itt tartok. Legutóbb a Bábolna Nemzeti Ménesbirtokon, egy szabadidős lovasversenyen vettem részt, amin első és második helyezést értem el” – árulta el. A versenyen részt vett a vele egy idős Zolnyan Dorina is, akinek lova a délelőtti edzés fáradalmait pihente épp egy boxban, nem messze tőlünk.

Remek közösség

A Csilló Lovasiskolában jelenleg közel hatvan lovat tartanak – napközben a karámokban, este pedig a boxokban vannak. Csilló Rita hangsúlyozta, fajtáktól függetlenül, a lovasiskola számára legmegfelelőbb egyedeket szerzik be. Lovaik öt és tizenkét éves kor közöttiek, s vannak köztük kisbéri és mezőhegyesi félvérek, angol telivérek és haflingi kislovak is.

Az állatok különböző képzettséggel rendelkeznek, így a kezdő lovasoktól a versenyzőkig bárki találhat magának társat közülük.

Mint azt vendéglátóm kiemelte, remek közösség alakult ki az ide járók között, akik közül sokan vannak, akik rendszeres résztvevői a lovasiskola programjainak. Az idősebbek például már kérés nélkül segítik és tanítják a kicsiket, akik az itt eltöltött idő alatt nemcsak a lovaglás fortélyait sajátítják el. A többi közt erősödik bennük a felelősségtudat, illetve a környezettudatosság is, hiszen a nagyokat követve ők is örömmel tartják rendben maguk és lovuk körül a „portát”, illetve tartják tisztán a lovagláshoz szükséges felszereléseiket. Nyitrai Petra is sokat segít például a kicsiknek. Mint mondta, minden nap meglátogatja itt a saját lovát, mellette pedig kiveszi részét az oktatásból is.

„A kezdőket futószalaggal tanítjuk, a haladóknak pedig magánedzéseket tartunk” – magyarázta.

S ha már oktatás: Csilló Ritától megtudtam, nagy várakozással tekintenek az ősz elébe, hiszen hamarosan kezdetét veheti náluk a szervezett iskolai lovasoktatás. „Eddig szakköri formában, ezentúl pedig tanterv szerint járhatnak hozzánk a gyerekek” – mondta a szakágelnök, aki egyébként maga is pedagógus: egy pilisi általános iskolában tanít hon- és népismeretet, nyelvtant, irodalmat és történelmet.

Bemutatkoztak a Nemzeti Vágtán is

Nincs is annál jobb, mint lóháton felfedezni a vidéket
Fotó: Szőcs Attila
Az év következő időszaka a lovasiskolában versenyzőik edzéseinek személyre szabásából, továbbképzések szervezéséből, s a többi között az új növendékek beiskolázásáról szól majd. Utóbbiak egy nyílt nap alkalmával ismerkedhetnek meg – jellemzően a környező iskolákból érkezve – a lovardával, a lovakkal és az itt dolgozó oktatókkal.

Ilyenkor a Csilló Lovasiskola növendékei egy lovasbemutatóval szoktak ízelítőt adni tudásukból.

Hasonlóképpen történt ez a tavalyi Nemzeti Vágta alkalmával is, azzal a különbséggel, hogy jóval népesebb számú közönség előtt, jóval nagyobb csapattal mutatkoztak be a tanítványok: 110 pónilovas a nemzeti lobogónak megfelelő színű öltözékben adott műsort, illetve vett részt egy ügyességi játékon a nagy eseményen. Hogy idén ősszel merre viszik őket útjuk lovaik nyergében, az még kérdéses, az azonban biztos: a növendékek hamarosan egy új közösségi térnek, a lovak pedig egy jártatógépnek örülhetnek.

 

Forrás: 
Pegazus
Ezt a cikkünket és a témában további cikkeket a Pegazus 2019/9 számában olvashat.

Népszerű agrárszaklapok

Ezeket olvasta már?

Állattartó telepek fejlesztése - Látnak jövőt a fiatalok az agráriumban?

Szadai Gabriella 16 évesen még nem agrárpályára készült. Bár a szülei, nagy- és dédszülei is Bugyin éltek és a mezőgazdaságban dolgoztak, ám saját jövőjét nem ezen a településen és nem állattartóként képzelte el. Ám huszonévesen döntenie kellett, hogy átveszi-e a hirtelen megbetegedett édesapjától a több száz birkából, legelőkből és szántóföldekből álló gazdaságot.

Mezőgazdaságunk és Trianon

A történeti Magyarország 100 évvel ezelőtti felbomlása túlmutat a közismert számadatokon. A Kárpát-medence évszázadok során folyamatosan fejlődő, egyre összetettebb és hatékonyabban működő gazdasági és társadalomszerkezete széthullott, ami nemcsak mennyiségi, de minőségi veszteségként is nagyon súlyos terhet rótt a trianoni Magyarországra.

Vágóhíd, végállomás… Az utolsó láncszem túl gyenge volt

Különleges fajta, kiváló technológia, remek piac. Dr. Pintér Gábor az ügyvédi talárt cserélte le a francia Label Rouge követelményeknek is eleget tevő fekete lábú, kapirgáló csirkékért.

A gyöngyöspipe újból keresett

Hazánkban a gyöngytyúktartási kedv igen nagy ingadozást mutat. Ez, a hajdan az alföldi tanyákon gyakran előforduló baromfi a rendszerváltás idején szinte teljesen eltűnt, majd fokozatosan visszanyerte helyét a háztáji gazdaságokban. A madárinfluenza azonban a gyöngyöstartásnak sem kedvezett, akkor ismét jelentősen csökkent a tartott madarak száma. Az elmúlt években azonban újra divatba jött.

Tenyésszünk fácánt! Kiváló jövedelemkiegészítés

Manapság egyre népszerűbb a nem háztáji állatok tartása és a belőlük készült élelmiszerek fogyasztása. Ennek kapcsán találkoztam a fácánnal, sokszínű vadászható madarunkkal. Felvetődött a kérdés, vajon milyen termelésre képes, és milyen piaci lehetőségeket rejt, emellett alkalmas-e háztáji tartásra.

A szent íbisz rokona még fel-feltűnik

Közismert, hogy az íbiszek az ókori Egyiptom hitvilágában jelentős szerepet játszottak, de az már kevésbé ismert, hogy egyes fajaik napjainkban is nagymértékben terjeszkednek. Ilyen például a szent íbisz, melynek fogságból megszökött példányai Franciaországban ma már erős populációt alkotnak, míg közeli rokona, a batla nálunk már csak igazi ritkaságnak számít.

Az antwerpeni díszposta - Alakgalamb Flandriából

Antwerpen Belgium egyik legfontosabb városa, egyben az azonos nevű tartomány székhelye. A város Flandriában, Belgium három régiójának egyikében található. Itt tenyésztették ki az antwerpeni postagalambot, amely fajta az antwerpeni díszpostafajta alapjának tekinthető.

Tulkok a Hortobágyon - Marhák vadon (2. Rész)

A Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság az utóbbi évtizedekben világ­viszonylatban is kiemelkedő eredményeket ért el az úgynevezett rekonstruált őstulok tenyésztésében. A kutatási eredményeket a park munkatársai örömmel osztották meg velünk, bízva abban, hogy olvasóink is szeretnék jobban megismerni ennek a fajtának érdekes történetét.

Üzlet koronavírus idején – online tartották meg az ötödik AGÓRA konferenciát

A járvány legnagyobb üzleti sikersztorija azé a szegedi fertőtlenítőszer-gyártó cégé, amely megtízszerezte a terméke gyártását. A hazai gazdaság egésze viszont nehézségekkel küzd. Az élelmiszerágazatban ugyan a pánikvásárlások mind az árakat, mind a mennyiségeket felhúzták, de ma már erős áresés tapasztalható. Sikeres mozgalommá vált a hazai munkahelyek védelmét szolgáló #veddahazait akció.

Húsmarhatartás a számok tükrében - Miként lehet eredményes a gazdaságunk?

Az utóbbi évtizedben láthatólag emelkedett a húsmarhatartók és a húsmarha-állományok létszáma. Ez igen örvendetes tény, hisz’ hazánkban nagyon sok olyan terület van, amit csupán extenzív állattartással tudunk eredményesen hasznosítani. Ezt a létszámemelkedést azonban nem mindig a szakmai elhivatottság, hanem a kényszer szüli.