Lapszemle

Szabó István: Repülni jó!

Szabó István erdész családba született, és már kisgyermekként tudta, hogy ő is ezt a pályát szeretné választani. A szegedi Kiss Ferenc Erdészeti Szakközépiskola elvégzése után a KEFAG Kiskunsági Erdészeti és Faipari Zrt. Dél-Kiskunsági Erdészeténél állt munkába Kiskunhalason, ahol kerületvezető erdészként dolgozott egészen a nyugdíjazásáig.

A rendszerváltozás kicsit átrendezte a munkáját, 1995–2005 között az elsők között telepített magánerdőket tíz település határában, közel 2000 hektáron. Bár nehéz évek voltak, örömmel látja munkája eredményét, és büszkén szemléli az akkoriban telepített erdők fejlődését.

Szerencsésnek érzi magát, mert a kezdetektől örömmel, lelkesen végezte munkáját. A hobbijai is szorosan kapcsolódnak a természet csodálásához, a vadászat, horgászat és a fotózás is kedvelt időtöltései közé tartozik.

Élete bikáját két éve hozta terítékre, ott, ahonnan 1973-ban elindult a pályafutása. 10 kilogramm feletti, ezüstérmes trófea, a legszebb vadászélménye. A szakmai vonalat idősebb gyermeke viszi tovább, aki a KEFAG Zrt. Bugaci Erdészet fahasználati műszaki vezetője.

„Egy 2011-es betegség során átértékeltem az életem, és úgy éreztem, valamit még tennem kell, amellyel örömet szerzek magamnak és másoknak is. Akkor fordultam a természetfotózás felé.

A természetet természetesen szeretném megmutatni, a fotóimat nem manipulálom, csak az alapokat használom.

A makrózástól a svenkelésig (futó, repülő, mozgó vad) sok témakör érdekel. Az eddig készült több ezer fotó között nagyon sokat kedvelek, a választásom végül azért esett a gólyatöcsre, régebbi nevén székigólyára, mert idén az év madara. Kiskunhalas határában, egy szikes, sekély vizű, a madarak fészkelőhelyeként is használatos öntésterületen készült a felvétel. A gólyatöcsfiókák fészekhagyóak ugyan, de elég sokáig maradnak a szülőkkel, így különösebb álcázás nélkül figyelhettem mozgásukat, táplálék utáni kutatásaikat és könnyed repülésüket. Ezen a fotón egy felnőtt madarat sikerült lencsevégre kapnom. A fotózási helyszínen eltöltött hosszú órák alatt sosem álcázom magam, a vadászat során megszerzett cserkelési tapasztalatokat alkalmazom. Ennek lényege a széljárás, a domborzati viszonyok, és fák takarásának kihasználása a mozgás közben, mely sokszor kúszás, mászás formájában testesül meg.”

Forrás: A Mi Erdőnk