Back to top

Diákhumor, diáktréfa: hattyútollazás és tóbiásozás

A diákságra általánosan jellemző a jókedv, a humorosság, a szellemesség, amelyek a diáktréfák, diákcsínyek alapját és lényegét is megjelenítik egyben. Így volt ez Selmecbányán és Sopronban is. A város elzártsága, a hallgatók kivételezett társadalmi helyzete gyakran szolgált táptalajul a humornak, ami néha polgárpukkasztónak is bizonyult, de a helyiek mindig éltek a megbocsájtás lehetőségével.

Ha valaki föllapozza Ruzsinszky László 1930 körül megjelent, a selmeci-soproni diákéletről szóló Tempus című regényét, akkor abban ezt olvashatja:

„Az Orsolya-téren Bagó a hattyú nyakába ült és ott siratta a selmeci hagyományokat.”

A hattyú, ez a kopott kőmadár viszont emberemlékezet óta Sopronban, a Hunyadi János utca és a Béke út találkozásánál kiszélesedő kis terecskén, az úgynevezett KISZ-ház előtt áll. Hogyan került az Orsolya térre a hattyú, és hogyan kezdődött a feltollazások sora? A Soproni Városszépítő Egyesület az 1910-es években fejezte be a város tereinek, utcáinak fásítását, és ezután új feladatokat keresett és talált: „A német hangulatú kisvárosok dísze, a szobrokkal ékes közkút eleddig hiányzott a városból.”

A Széchenyi térre tervezték ezt a kutat, de az I. világháború kitörése miatt jelentősen tolódott a pályázati kiírás. Aztán a nyolc beküldött pályaműből Wasata Józsefé győzött, ő álmodta meg a hattyút.

A város engedélyezte a kút elkészíttetését, felállítását és ehhez 400 korona támogatást is adott. (A hallgatóság rögtön összehasonlítást tehetett, 400 koronáért akkoriban 13 hektoliter rumot lehetett vásárolni!) Azonnal munkához fogtak, a követ a közeli Szent Margit-bányából hozták, és az elkészült szobrot az Orsolya téren állították föl, ahol még víz is csobogott belőle. Bagó tehát így mászhatott fel itt a hattyúra. 1929 májusában a Városszépítő Egyesület javaslatára helyezték át mai helyére a hattyút, mert az Orsolya térre méltóbb köztéri szobrot találtak.

Emlékezetes történetek

Hattyútollazás az éj leple alatt
Hattyútollazás az éj leple alatt
A hattyútollazásnak két ismert története is van,

Az egyik krónikása Nemky Ernő professzor, a Növénytani Tanszék korábbi vezetője, aki hallgatóként és aktív részvevőként élte meg először ezt a különleges eseményt.

A nagy gazdasági válság idején, 1932 júniusának első vasárnapján érkezett Sopronba az első, úgynevezett filléres gyorsvonat. A jármű működtetésének célja az idegenforgalom fellendítése volt, az egész város készült a vendégek fogadására. A főiskolások („fősik”) a szombat esti sörgyári szakesten elhatározták, hogy ők sem maradnak ki ebből, és kiötlötték, hogy meglepik a vendégeket.

Párnát, lisztet szereztek, csirizt készítettek, és az éj folyamán a tréfás kedvű hallgatók föltollazták a hattyút.

A krónikás szerint ez remekül sikerült, aztán hajnalban kíváncsiságból kisétált a hattyúhoz, amely mellett egy marcona rendőr silbakolt, míg két városi alkalmazott éppen a tollakat sikálta a kőmadárról. Nemky professzor úgy zárta le az elbeszélést, hogy ellentétben velük, „a rendőrségnek nem volt humorérzéke!”

A másik történet Vendel Miklós professzorral, a geológia kérlelhetetlen tanárával kapcsolatos. (Böszörményi Nagy Károly adjunktusa, alias Dzseki bácsi, akiről külön részben emlékezünk majd meg, lakonikus tömörséggel így jellemezte főnökét: „Annyi volt benne a romantika, mint kénsavban a C-vitamin.”) Vendel professzor a hattyút őrző kis tér sarkán lévő, ma is változatlan formában álló házban lakott, és mivel akkoriban még nem volt meg a KISZ-ház, az egyetemi dolgozószobájából a házára és a hattyúra is odalátott. A professzor éppen vizsgáztatott. A vizsgán nyöszörgött a delikvens, vizsgáztatója kinézett az ablakon és a következőket mondhatta:

„Fiam, maga akkor megy át nálam, ha a hattyú kitollasodik!” Elégtelen. „Jó szerencsét!” A hallgató, hol máshol, mint a kocsmában szomorkodva, társai segítségével megtalálta a megoldást: párna, liszt, csiriz, és a hattyút az éj leple alatt feltollazták.

Állítólag a pótvizsgán meglágyult Vendel Miklós professzor szíve, és átengedte a leleményes hallgatót.

A diákok legendát faragtak a hattyútollazásból, és azóta minden évben a korsó- és szalagavató szakest szünetében megismétlik a kopott kőmadár kitollasítását, miközben a Vaski László és Farkas Ágnes egykori hallgatók által 1992-ben szerzett Hattyútollazó nótát éneklik.

Karnevál

Selmecen és a közeli Kisiblyén, a majálisok színhelyén az akadémisták gyakorta rendeztek maskarafelvonulásokat. De ezek a vidám felvonulások hosszú ideig elváltak a komoly ballagástól, a valétálástól. A későbbiekben a valétamenet végén piros frakkot öltő, fehér cilindert viselő hallgatók is megjelentek, akik azért öltöttek furcsa ruházatot, hogy jelezzék, a bursch élettől meg kell válniuk, és azt a filiszterséggel kell felcserélniük.

Karnevál az 1980-as években
Karnevál az 1980-as években

A főiskola Sopronba való áttelepülése után, a valétálás komoly és ünnepélyes aktusa tovább fajult,

a menet végén a helyi személyeket és fonákságokat kifigurázó, szellemes ötletek alapján jelmezekbe öltözött hallgatók vonták magukra a figyelmet.

A valétálás e maskarás részét a tanárok sem nézték jó szemmel. Sokak nemtetszésének tudható be, hogy a maskaramenet később elvált a valétálástól, és karnevál néven ugyanannak a napnak délutánján, 3 órakor az egyetemtől indulva, és a soproni Várkerületen végig haladva nevettette meg a polgárságot. Sajnos az utóbbi bő egy évtizedben elmaradt a karnevál, amellyel nemcsak a selmeci-soproni hagyományőrzés lett szegényebb, hanem a város polgárainak életéből is hiányzik egy vidám, a hallgatóság szellemességét bizonyító szokás.

A maskaramenet néhány résztvevője
A maskaramenet néhány résztvevője

A maskarafelvonulásnak, a karneválnak következménye egyébként a hazai közép- és felsőfokú tanintézetekbe bevonult úgynevezett vidámballagás. Az utolsó tanítási napon a búcsúzó évfolyamok vicces öltözékekben bolondoznak iskolatársaikkal, végiglátogatva az iskolai termeket és a környék nevezetesebb intézményeit.

Tóóóbiás!

Tóbiásozást megörökítő képeslap
Tóbiásozást megörökítő képeslap
Selmeci eredetű szokás, hogy éjjel a mulatozásból, szakestélyről hazafelé tartva a szétvált csoportok tóbiásoznak. Selmecen és Sopronban is Tóbiásnak csúfolták a rendőröket, és ezen alkalmakkor a hallótávolságban lévő hallgatói csoportok (az úgynevezett alvég és felvég) egymásnak feleselve rákezdték: „Éliás! – Tóbiás! – Mit csinálsz? – Csinálom a csizmám, csizmám, csizmám.”

A későbbi feleselgetésnél a versike utolsó sorát mindig helyben találják ki, amely az adott helyzettől, a hallgatói leleményességtől függ.

Ha a rendőrök megjelennek a színen, akkor az adott csoport menekülőre fogja, de közben megszólal a másik csoport tóbiása, majd az elmenekültek a város más helyéről ismét rázendítenek a nótára, így téve bolonddá a csendzavarás miatt fellépő rendőröket.

Bartha Dénes

(A következő részben Steingrube Nakközséget mutatja be a szerző.)

Forrás: 
A Mi Erdőnk
Ezt a cikkünket és a témában további cikkeket a A Mi Erdőnk 2019/5 számában olvashat.

Népszerű agrárszaklapok

Ezeket olvasta már?

Égig érő fák árnyékában

A SEFAG Erdészeti és Faipari Zrt. Magyarország egyik legnagyobb állami erdő- és vadgazdálkodója. Elsődleges célja a rábízott erdők megőrzése, ökológiai állapotuk és teljesítőképességük fenntartása.

Láz-tetői kilátó: szemet gyönyörködtető panoráma

A Keszthelyi-hegységben a Bakonyerdő Zrt. hat kilátója várja a tájat felfedezni vágyókat. Többségük gyönyörű balatoni panorámát kínál, ám igazi gyöngyszem a hegységet belülről megmutató Láz-tetői kilátó.

Nyitnikék Obornakon: kikapcsolódás és tanulás

„Alszik a hóban a hegy, a völgy, hallgat az erdő, hallgat a föld…” Szabó Lőrinc sorairól könnyedén juthatnak eszünkbe az Obornak környéki erdők, hiszen havas téli időszakban, bármelyik dombról letekintünk, nyugalom tölt el bennünket. Ebben a harmonikus világban működik a Nyitnikék Erdészeti Erdei Iskola, ahol bármelyik évszakban garantált a kikapcsolódás, az aktív pihenés, vagy éppen a tanulás.

Folytatódott a Zöld Szív program

Ahogyan eddig már több alkalommal, a közelmúltban is jó ügy mellé álltak az ÉSZAKERDŐ Zrt. munkatársai, ezúttal kifutót építettek a Miskolci Állatkertben.

Galambfajta elszánt tenyésztőknek

Úgy tűnik, hazánkban a nemzeti galambfajták tartása virágzik, ugyanakkor ez nem minden fajtára igaz. Vannak olyanok, melyek sosem mennek ki a divatból, mint például a magyar óriásgalamb, melynek állománya állandónak mondható. Előfordulnak azonban olyanok is, melyek eddig sosem jelentek meg nagyobb számban a portákon és a kiállításokon. Ilyen például a ceglédi rövidcsőrű is.

Gyümölcsös pezsgők a borok trendjét követve

A Magyarországon évente 14 millió palack bort értékesítő badacsonyörsi Varga Pincészet mostantól nem csak borokat, hanem prémium pezsgőket is készít. Több éves kísérletezés eredménye a Friss Aranymetszés Extra Dry gyümölcsös pezsgőcsalád, amit az elmúlt évek egyik legkedveltebb fajtája az Irsai Olivér, illetve a szintén népszerű Pinot noir rozé, valamint egy házasítás, azaz küvé alkot.

ASP: keresni kell az elhullott vaddisznókat, jutalom jár érte

Egyre komolyabb intézkedéseket hoznak a lengyelek az ASP terjedésének megakadályozására. Azt tervezik, hogy jutalmat adnak az elhullott vaddisznók bejelentőinek. Jelenleg a sertéspestis terjedési sebessége havonta 2 kilométer.

A Miskolci Törvényszék is segíti az erdősítést

A Miskolci Törvényszék is csatlakozott az Országos Bírósági Hivatal által indított Zöld Bíróság elnevezésű programhoz.

Újra divat az ezüstcsőrű pinty

Az Afrikában honos ezüstcsőrű pintyet több mint egy évszázada tartják hazánkban kalitmadárként, de a díszpintyes röpdéknek is kiváló madara. Két alfaja ismeretes, melyek Észak-, illetve Kelet-Afrika szárazabb területeit népesítik be. Közeli rokona az Ázsiában előforduló malabári pinty, melyet elvileg fehér farkcsíkja és farokfedői alapján könnyen meg lehet különböztetni az ezüstcsőrű rokontól.

Tavasszal is folytatódik a zöldítési program

A vártnál nagyobb sikerrel zárult az ÉSZAKERDŐ Zrt. Erdészeti Erdei Iskoláinak éves programjában szereplő iskolazöldítési akció. Kilenc oktatási intézményből csaknem 1700 gyermek volt részese az eseményeknek. A kezdeményezés eredményeképpen az iskolák udvarán vagy azok közvetlen környezetében juhar-, kőris-, tölgy-, hárs- és vadkörtecsemetéket ültettek.