Back to top

Hazánk legnyugatibb szeglete

Napjainkban már Szlovén-Rábavidéknek hívjuk a korábban Vendvidékként ismert kistájat, mely nyugatról csatlakozik az Őrséghez, de attól természetrajza, néprajza és történelme is különbözik. Legnyugatibb városunktól, Szentgotthárdtól délnyugatra tartva hamarosan azt érezzük, hogy valahogyan más, az addig látott tájtól eltérő vidékre érkeztünk.

Északon a Rába kanyarog, a délen emelkedő dombok pedig egyre magasabbak és meredekebbek lesznek. Ha Alsószölnökön áthaladva délnek vesszük az irányt, az út fokozatosan szűkülő völgyben kanyarog, mert már nyugatról is dombvidék szegélyezi. Felsőszölnökön a sajátos településszerkezet is szembetűnik. Az Őrségre jellemző szerek helyett ezen a vidéken szórványtelepüléseket találunk. Az előbbinél – rokoni alapon – vízjárástól mentes dombhátakra építettek házcsoportokat a családok, utóbbinál magányos házakat láthatunk rétekkel, szántóval és legfőképp erdővel keretezve.

A Rába Alsószölnöknél
A Rába Alsószölnöknél

Hét település

Magashegységek hírnöke a fecsketárnics
Magashegységek hírnöke a fecsketárnics
A 79 négyzetkilométeren elterülő Vendvidéken hét települést tartunk számon: Alsószölnököt, Apátistvánfalvát, Felsőszölnököt, Kétvölgyet, Orfalut, Szakonyfalut, valamint az 1983-ban Szentgotthárdhoz csatolt Rábatótfalut. Utóbbi név emlékeztet arra, hogy a 19. század közepéig Tótságnak hívták e tájat, melynek kiterjedése jóval meghaladta a mai Vendvidékét. Ide tartozott a Muravidék, amely már Szlovénia része, a mai Burgenland déli és az Őrség nyugati szeglete is, és akkoriban a népesség mintegy 70 ezer fő volt, míg napjainkban alig háromezren lakják a Szlovén-Rábavidéket.

A Vendvidék tájképét meghatározza az erdőborítás nagysága, erdősültsége csaknem 70 százalékos.

Az erdőket járva viszont feltűnik, hogy a faállomány szerkezete más, mint azt általában megszokhattuk. Ennek oka a múltban gyökerezik: 1945 előtt a Vendvidék legnagyobb területtel rendelkező erdőbirtokosa, a III. Béla király által Szentgotthárdra telepített ciszterci rend, valamint a Batthyány család volt, ám már akkor is kisbirtokok jellemezték a vidéket. Az erdőt kisebb-nagyobb földrészletek tagolják számtalan önálló ingatlanra, melyeket családonként műveltek és művelnek ma is. Az országban egyedülálló módon, errefelé a szocializmus időszakában is megmaradt a magántulajdon, nem erőltették termelőszövetkezet létrehozását. Szakszövetkezet ugyan alakult az 1970-es években, de az nem érintette az erdőtulajdont.

Alpesi gőtepár (felül a hím)
Alpesi gőtepár (felül a hím)
A fakitermelés az önellátáshoz, a tűzifa-, épületfa- vagy szerfaigény kielégítéséhez kellett. A vidéken az úgynevezett kisparaszti szálalást folytatták évszázadokon át.

Tudatos tervszerűség ebben alig volt, de ennek következtében kialakult egy sajátos erdőkép, melyet nagyon vegyes korú és záródású, több fafajból álló faállomány jellemez.

Az így kezelt erdő a kitermelt fák helyén keletkező lékekbe hulló magvakból természetes módon megújul, és csak ritkán kell csemetét ültetni. Az erdőnek azonban nemcsak a faanyag a haszna, hanem a kiváló gombatermés is. A sokféle gyűjthető gomba napjainkban is jelentős haszon a helybelieknek. Egykor az erdei avart is összegyűjtötték az állatok almozásához, és az így kialakult sajátosan csupasz felszínű, savanyú erdőtalaj, számos különleges növény megtelepedését tette lehetővé.

Vadon erdők

A Vendvidék 5416 hektáros erdőterületének közel negyed része tartozik a Szombathelyi Erdészeti Zrt. vagyonkezelésébe, és ennek harmada rövidesen „vadon” besorolást kap, ahol vizsgálhatjuk majd az erdő természetes működésének folyamatait. Gazdálkodási szempontból is fontos megismernünk, hogy erdeink emberi beavatkozás nélkül hogyan reagálnak az éghajlatváltozásra, és megtapasztalhatjuk a „vadon” helyzetben tartott erdők állapotának alakulását is. Az erdőgazdaság által a Vendvidéken kezelt erdőterület ugyan nem nagy, de a természetvédelmi előírások szerint végzett erdőkezelés különleges kihívás számunkra, amelynek igyekszünk megfelelni. Közjóléti szempontból is fontos ez a terület, hiszen Szakonyfaluban egykori erdészházból kialakított vendégházat üzemeltetünk, ahol szívesen látjuk a természetben kikapcsolódni vágyó vendégeket. (Szállás után a +36 (94) 514-000 telefonszámon lehet érdeklődni.)

Átalakul, teret nyer

A Vendvidék a kelet-alpesi flóravidék, azon belül a stájer flórajárás része, és bár legmagasabb pontja a Felsőszölnökön lévő Ezüst-hegy, mely csupán 387 méter magas, mégis számos, a magashegységeket idéző növény- és állatfajjal találkozhatunk e dombvidéken.

Az erdők zömmel elegyesek: bükk, kocsánytalan tölgy, gyertyán és erdeifenyő alkotja a faállományokat, de számos helyen találunk elegyetlen erdeifenyvest is.

A patakvölgyekben kocsányos tölgy is előfordul, a vízfolyásokat mézgás égeresek szegélyezik, és az országhatár mentén rábukkanhatunk a hazánkban csak itt előforduló cserjeméretű havasi égerre is. A lucfenyő szórt elegyben őshonos, a korábbi évtizedekben pedig nagy területen ültettük is, ám átalakuló éghajlatunk nem kedvez e hegyvidéki eredetű fafajnak, gyors ütemben pusztul, és rövidesen tölgyeseket vagy erdeifenyveseket találunk majd a lucosok helyén. A Vendvidékre az erdő gyors térfoglalása jellemző. Ha felhagynak a rét, szántó vagy gyümölcsös művelésével, a közeli erdőből a szél által terjedő magvak hamar megtelepednek, és néhány év alatt pionírerdő, erdeifenyő, rezgőnyár, nyír és kecskefűz alkotta állomány borítja a már gondozatlan földeket, ezért a tájat járva a nyilvántartottnál több erdőt láthatunk.

A gazdag növényvilág tavasszal virágpompába öltözteti a réteket: lilás-bíbor mezőket alkot áprilisban az agárkosbor, majd a széles levelű ujjaskosbor, feltűnnek a zergeboglár sárga gömbjei, valamint a szibériai nőszirom elegáns kék virágai is.

A fenyvesek szegélyén tavasszal rózsaszín virágaival díszíti a tájat a savanyú talajokhoz kötődő henye boroszlán, amelynek itteni alfaja nem „henyél”, a meszes alapkőzeten élő törzsalakjától eltérően szára felegyenesedő és nem heverő. Nyár végén, szeptemberben pompázik kék virágaival a magashegységek hírnöke, a hazánkban csak Vas megye nyugati részein előforduló fecsketárnics.

Gazdag gombavilág

Néhány évtizede, amikor a helybéliek gombászni mentek, akkor az a vargányák gyűjtését jelentette. Arra a kérdésre, hogy gyűjtenek-e másféle gombát is, azt felelték: „szedünk még egy kis nyulicát”. A „kis nyulica” valójában nagy mennyiségben gyűjtött rókagombát jelentett. Nem foglalkoztak viszont más gombákkal, a két faj bőven kielégítette igényüket. Az utóbbi évtizedekben viszont már a látogatók is gyűjtik a gombát: az érdesnyelű és a fenyőkkel gyökérkapcsolatban élő tinórukat, a galambgombákat, az őzlábat, és ismert már a sárga gerebengomba értéke is. Fontos tudni azonban, hogy személyenként legfeljebb napi két kilogramm gombát szedhetünk, a védett gombákat, például a pikkelyes tinórut pedig tilos gyűjteni.

A pikkelyes tinórut tilos gyűjteni
A pikkelyes tinórut tilos gyűjteni
Fotó: Nagy Angelina
Lepkefolyosók

Különösen gazdag a rétek lepkefaunája, melyre nagy gondot fordítanak a nemzeti park munkatársai. A rétek kaszálása során erdőgazdaságunk együttműködik a természetvédelmi szakemberekkel. Évente váltakozó sávokban hagyunk fenn lepkefolyosókat, amelyek biztosítják a rovarvilág szaporodását és szabad vándorlását.

A rét lepkéi közül jellemzők a védett hangyaboglárkák, míg az erdei fajokból a fokozottan védett sápadt szemeslepkét emeljük ki, mely főként lomberdőkben él, és hernyója a rezgősáson fejlődik.

Az erdőben élő védett fajok közül igen látványos a nagy színjátszólepke, aminek viszont a hernyója a fűzeken táplálkozik. Szintén védett az éjszakai életmódú, tölgyesekhez kötődő vörhenyes gyapjasszövő.

Fokozottan védett a sápadt szemeslepke
Fokozottan védett a sápadt szemeslepke
Fotó: Faragó Ádám

Kétvölgyi-kilátó közel a szlovén határhoz
Kétvölgyi-kilátó közel a szlovén határhoz
A gerinces állatvilág egyik érdekessége a patakok különös életmódú lakója, a dunai ingola. A kissé az angolnára emlékeztető faj nem hal, hanem a körszájúak osztályába tartozik. A kétéltűek legjelentősebb képviselője az alpesi gőte, mely akár a nemzeti park jelképe is lehetne. Tavasszal utak vízállásaiban, árkokban, ritkábban patakokban, általában vízinövények fedezékében pillanthatjuk meg. Hazánkban az ezredforduló után azonosított alpesi tarajos gőtének az egyik első ismert előfordulási helye ugyancsak a Vendvidék, mint ahogyan kis számban a foltos szalamandra is lakója e tájnak.

Hazánk természetvédelmének érdekes fejezete íródott errefelé:

ugyan az 1970-es években előkészültek a nemzeti park létrehozására, mindez politikai okokból nem valósult meg, ellenben 1978-ban megalapították az Őrségi Tájvédelmi Körzetet, míg az Őrségi Nemzeti Park megalapítására egészen 2002-ig kellett várni.

A korábbi tájvédelmi körzetet új területekkel bővítették ki, és a Szentgyörgyvölgyi Tájvédelmi Körzet is része lett a nemzeti parknak. Ahhoz tartozik az egész Vendvidék, legértékesebb részei talán éppen itt találhatóak. Az erdőállományok értékét jelzi, hogy hazánk 63 erdőrezervátuma közül kettő a Vendvidéken található: Felsőszölnökön a Szabó-völgy és Szakonyfaluban a Pap-erdő.

Hosszú elzártság

Nyugati pont Szakonyfalunál
Nyugati pont Szakonyfalunál
A szocializmus évtizedei alatt Vendvidék egyfajta elzártságban élt az osztrák és az akkori jugoszláv határ közé ékelve. Akkoriban itt nem lehetett szó turizmusról, ugyanakkor az elzártság és a hagyományos magángazdálkodás eredményeként kialakulhatott a rendkívül vonzó táj, benne számos természeti értékkel. Napjainkban turistautakon is bejárhatjuk a Szlovén-Rábavidéket, valamint ellátogathatunk a Felsőszölnökön és Kétvölgyön lévő határátkelőknél Szlovéniába, az alsószölnöki határállomásnál pedig Ausztriába is. Újabban nem kell már 25 kilométert autózni azért, hogy Felsőszölnökről Kétvölgyre jussunk, mert elkészült a remek vonalvezetésű rövidebb összekötőút.

Érdemes felkeresni Felsőszölnökön a Hármas-határ emlékművet, ez a határkő ugyanis egyaránt tartozik Szlovéniához, Ausztriához és Magyarországhoz.

A faluból a piros háromszög festést követve, 4,5 kilométeres sétával érjük el a határkövet, míg a szlovén oldalról közelebb juthatunk gépkocsival, és csupán 700 métert kell gyalogolnunk. Szintén érdekes látnivaló Szakonyfaluban a Kisvadászház mellett a Nyugati pont emlékmű (a piros sávjelzés vezet el oda), mely ugyan nem hazánk legnyugatibb pontja, de a szocializmus időszakában a látogatók csak eddig mehettek.

Csíkszeredai gyermekek a Hármas-határon
Csíkszeredai gyermekek a Hármas-határon

Varga László

Szombathelyi Erdészeti Zrt.

Forrás: 
A Mi Erdőnk
Ezt a cikkünket és a témában további cikkeket a A Mi Erdőnk 2019/5 számában olvashat.

Népszerű agrárszaklapok

Ezeket olvasta már?

Több mint 8 tonna hulladék gyűlt össze a PET Kupán

Összesen 8,2 tonna, majdnem felerészben újrahasznosítható hulladék gyűlt össze a Tisza árteréből az idei PET Kupán – közölték a szervezők az MTI-vel hétfőn.

Lesz-e magyar óriásvidra?

Az óriásvidra az összes menyétféle legnagyobbika, már ami a testhosszt illeti: nem ritkák ma sem a 170 centiméteres állatok. Állománya ma már csak töredéke a hajdaninak, mivel régebben a vadászat, míg napjainkban az élőhely­pusztítás tizedeli.

Környezeti vészhelyzetet hirdettek Mauritiuson

Mauritius miniszterelnöke, Pravind Jugnauth környezeti vészhelyzetet hirdetett az országban a japán tengerjáró hajó, az MV Wakashio megfeneklése miatt – írja a The Guardian. A hajóból folyamatosan olaj szivárog az Indiai-óceánba.

Tűzgyújtás: megéri tájékozódni

A csapadékos időjárás miatt több helyen eltörölték az országban a korábban kihirdetett tűzgyújtási tilalmat. Ez persze nem jelenti azt, hogy bárhol lehet tüzet rakni. A tűzgyújtást országos szabályozás és rendeletek engedik, vagy tiltják, de esetenként az önkormányzat megengedőbb, vagy szigorúbb is lehet ezeknél.

Vendégségben Soholláron

A titokzatos, máig megfejtetlen nevű Sohollár a 75-ös főútvonalon, Bak és Pölöske között félúton található. A Zalaerdő Zrt. vadászháza felé lehajtva már szarvasokkal is találkozhatunk, és ha nyitva marad a kapu, becsalogatja őket a parkba a kíváncsiság. A helyet a vadászok jól ismerik, de a vadászház konyhája és a környékbeli látnivalók már az első alkalommal rabul ejtik a kirándulókat is.

Megérkezett hazánkba a poloskák ősellensége

Kártevők szempontjából az agrárium egyik slágertémája volt a poloskainvázió. Kertekben, gyümölcsösökben, veteményesekben szinte mindenhol előfordul, egészen a panellakások nappalijának tévé képernyőéig. Rág, szív, kopog az üvegen, a lámpabúrán. Zúgó repülőhangjuk mellett szaguk is elviselhetetlen; egyszóval az ázsiai márványospoloska nem lopta be magát a szívekbe.

Minden eddiginél nagyobb kártétel az erdőkben

A Szövetségi Statisztikai Hivatal jelentése szerint 2019-ben mintegy 31,7 millió köbméter fát kellett kivágni a német erdőkben rovarok okozta kártétel miatt. 

Egy újabb „aranyhasú” hazajutásában segített az ÁHSZ

Ismét eredményes akción van túl a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (Nébih) Állami Halőri Szolgálata (ÁHSZ). A halászati őrök a júniusban felderített ügyben az eljárást és bírságolást követően sikeresen visszaszállítottak az eredeti élőhelyére egy újabb jogszerűtlenül kifogott és áttelepített tőpontyot.

Mi lesz veled, ürge?

Az ember nem is gondolná, hogy napjainkra fokozott törvényi oltalom érvényes az ürgére. Ennek a kisemlős-fajnak a pénzben kifejezett értéke 250 000 Ft, pedig pár évtizede még tűzzel-vassal irtották országszerte. A faj 1982-től vált védetté, 2014 óta viszont már fokozottan védettnek nyilvánították.

Bővült a magyar agrároktatás Erdélyben

Az erdélyi magyar agrároktatás iránti érdeklődés is megnőtt, mi több, a 2020-2021-es tanévben új szak indul.