Az alpakák nyugodtan legelészve, éjjel-nappal védik a madarakat a rókáktól. Bár az alpakák barátságosak az emberekkel, a rókákat illetően rendíthetetlenek. Behatolótól származó legkisebb nesz esetén azonnal riadót fújnak és elkezdenek gyorsan szaladni, patáikkal addig rugdosva és köpködve az ellenséget, amíg a rókák rá nem jönnek arra, hogy itt nincs helyük, és értelmetlen próbálkozniuk. Néha nyájként az állatok akár még le is taposhatják a rókát.
Három év elteltével megfelelőnek bizonyultak a feladatra. Azóta egyetlen pulykát sem vittek el a rókák.
Az alpakák természetes rókariasztók, mivel a vadonban meg kell védeniük a fiatal állatokat. A rókák ugyanis gyakran elviszik az egyedül hagyott gyenge vagy újszülött kis jószágokat. Éles látásuk és hallásuk révén az állatok már messziről ösztönösen észreveszik a ragadozókat és menekülésre késztetik a betolakodókat. E tulajdonságuk miatt a juhok, kacsák és tyúkok őrzése terén is népszerűvé váltak.