0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 29.

Egy kiemelkedő borsor a DiBonistól

Kevés olyan borbemutatón vehettünk idáig részt, ahol az első tételtől az utolsóig csak elismeréssel tudtunk szólni. Ilyen kivételes élményben volt részünk a Vajdaságból érkező DiBonis Borászatnak köszönhetően, akik a Magyar Sommelier Szövetség meghívására mutatkoztak be a Stex Házban, Budapesten.

Boni László elektromérnök létére 2004-ben borászatra adta a fejét, s Szabadka és Palics között, a Palicsi tó szomszédságában, Radanovác falu területén belevágott a „nagy útba”. A borászat első szőlőtőkéjét 2005-ben ültették a szabadkai-horgosi ​​homokvidéken. A Villányi Borvidékkel egy szélességi körön fekvő – bár magasabb hőösszeggel jellemezhető – területen fekete föld, homok és lösz váltják egymást. Bár ez a borvidék elsősorban a fehér szőlőfajtákról nevezetes, Bóni László főleg világhírű vörösbort adó fajtákat ültetett, mint a Shiraz, a Cabernet franc, a Merlot, a Pinot noir. Tekintettel arra, hogy Szabadka a napsütéses napok száma szerint a vezető városok közé tartozik, ami a vörösbort adó szőlőfajták éréséhez kedvező, különösen a Shiraz tekintetében, amely viszonylag újnak számító fajta a régióban.

A Shirazból készült bor, amelyet DiShiraz néven forgalmaznak, korán hírnevet szerzett pincészetüknek.

Kínálatukban számos fehérbor is található, melyek olyan híres fehér szőlőfajtákból készültek, mint a Sauvignon blanc vagy az Ottonel muskotály.

A vajdasági tanyák egyfajta hagyományőrző szerepet töltenek be a régi életformák, helyi szokások és őseik kultúrájának ápolásában. Számos tanyának tartozéka a szőlőskert, ami nem meglepő, hiszen a szabadkai-horgosi ​​régió régről ismert borvidék.

Bóni László, a horvátországi Baranya borvidéken nevelkedett, ahol ősei évtizedeken át szőlősgazdák voltak és borkészítéssel foglalkoztak. Habár végzettsége szerint okleveles villamosmérnök, az alapító 2004-ben mégis úgy döntött, hogy folytatja a családi hagyományt, és belefogott az akkor bizonytalannak tűnő szőlőtermesztési és borászati vállalkozásba, ami telitalálatnak bizonyult. Ezzel a borász család negyedik nemzedékének lett a képviselője, aki sikeresen űzi a borász szakmát. 2008-ban pálinka készítéssel tovább bővítette a termelést, majd 2011-ben Budapesten borász végzettséget szerzett.

Az elsőként kóstolt 2017-es évjáratú Malvasia – vagy ahogyan tartják, a mediterrán Olaszrizling – amfórában érlelődött. Tudjuk, a fajta igazi cukorgyűjtő, így a szüreti időpont helyes megválasztása alapjaiban határozza meg a bor további karakterét. Az amfórának köszönhetően lezajlott a mikrooxidáció, ám nem jelentek meg a hordó fás ízei, így megtartotta gyümölcsösségét. A 2017-es Chardonnay spontán – de vigyázó tekintetek mellett – erjedt, amely megakadva mintegy 100 mg cukrot tartalmazott. Ezt viszont szépen kiegyensúlyozta a fahordós érlelés.

Mint megtudtuk, Boni László első lépése a pincészet felszerelésénél a 235 darab TRUST hordó megvásálása volt. Nem véletlen, hogy vörösborai esetén bőkezűen bánik a hordós érleléssel. A 2008-as Merlot, a hasonló korú Cabernet sauvignon, az egy évvel fiatalabb Syrah és az 1697 – a zentai csata éve – névre keresztelt házasítása 5-5 évig élvezte az amerikai és a magyar tölgyek vendégszeretetét.

Boni László kivárja, míg a bor valóban a legszebb arcát mutatja. Tapasztalatuk szerint, ha akkor veszik ki a bort a hordóból, amikor a fa érzete a maximumon van, akkor azt meg is őrzi. Kicsit tovább tartva viszont a mikrooxidáció ezt tompítja.

Forrás: magyarmezogazdasag.hu