Back to top

Fontos az önmérséklet

Dr. Nagy Balázs, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Természetföldrajzi Tanszékének docense, az ELTE Földrajztudományi Központjának vezetője, a Földgömb magazin főszerkesztője. Geográfus és klímakutató, több expedíció tagja és vezetője, amelyek az Antarktiszon és az Andokban kutatják az éghajlat változásait. Kíváncsiak voltunk, mit mond a jövőről.

– Az interjúra tartva november végén a hőmérő 10 Celsius-fokot mutatott, a kertben az egynyári növények még ontották a friss bimbókat. Mi a véleménye erről a klímakutatónak?

– A Kárpát-medencei klíma olyan változatos, hogy ez még bőven belefér. Az elmúlt években több olyan tél is volt, amikor nem volt havunk. Ha visszagondolunk a régmúltra, biztosan az jut eszünkbe, hogy gyerekkorunkban mekkora havak voltak karácsonykor. Ugyanakkor, ha végigtekintünk a 20. századon, akkor azt látjuk, hogy

100 év alatt összesen hét fehér karácsony volt Magyarországon, amikor az egész országot ellepte a hó.

Ezt még Vissy Károly meteorológus számolta ki. Ez arra jó példa, ha valamiről nincs adat, csak az emlékezet, az nagyon megszépíti a dolgot.

– Akkor mi a gond?

– Az adatok azt mutatják, hogy nagyon erős a melegedés. Mint klímakutató nagyon érdekes számomra, hogy ennek a folyamatnak a felismerése erdészekhez és botanikusokhoz köthető. Ez legalább 150 éves vitatéma, és összeköthető az Alföld szárazodásával, valamint a Tisza szabályozásával. Ekkor kezdték azt vizsgálni, hogy mit lehetne tenni, a fásításnak milyen hatásai lehetnének, tehát a klímát hogyan lehetne befolyásolni. Tanszékünk első vezetője Hunfalvy János 1865-ben mondta azt, hogy az erdő a legnagyobb tőkénk, mert ekkor már komolyan érezték az Alföld kiszáradását. Az erdészek és botanikusok pontosan látták azt, hogy a változások ugyan hullámtermészetűek, de úgy tolódnak el az klímaövezetek, az erdőzónák, hogy néhány évtizeden belül közvetlenül érzékelhető lesz, és nem biztos, hogy van visszatérés. Az emberi beavatkozás hatására olyan folyamatokat tapasztalunk, amik nem történtek évezredekkel ezelőtt, ezeket a változásokat pedig mérni kell.

– Lehet előre látni, hogy a Kárpát-medencei erdőkben milyen változás megy végbe? Ha ötven év múlva bemegyünk egy erdőben, miben lesz más, mint most?

– Ha tovább folytatjuk azt az intenzív fásítást, ami most elkezdődött, akkor a mai erdőterületeken túl is több erdő lesz. Ha okosan végzik az erdősítést, akkor ezek egészséges erdők lesznek, de számítani kell arra, hogy a klíma változik. Arról sokat lehet hallani, hogy a bükkös zóna szűkül, mert ezek a fák a hűvösebb területek felé törekszenek. Kérdés, hogy mi jön a helyükbe? Lesznek-e olyan kártevők, amelyek ezeket a „magukat kellemetlenebbül érző”, környezeti stressz alatt álló fákat, az őshonos bükkösöket, vagy telepített fenyveseket fogják támadni? És mi jön a bükkösök helyébe? Ezt nagyon nehéz előre látni, mert van ugyan egy melegedő trend, másrészt viszont a szélsőségek megerősödnek.

A Kárpát-medencében kontinentálisabb lesz a klíma, aminek a sajátossága a szélsőségek fokozódása. Lehetnek elképesztő méretű aszályok, de lehetnek hatalmas áradások is. Megnő a viharkárok, a villámáradások, a mediterrán ciklonok szerepe, vagy új kártevők támadhatják meg a növényeket.

Amellett sem szabad elmenni, hogy egyre nagyobb igény van a turisztikai hasznosítás iránt is. Kérdés, hogy a városi klíma melegedésével, az onnan tömegesen elvágyódó emberek milyen hatással lesznek az erdőre.

Az erdő komplex rendszer, amelynek vannak sérülékeny elemei, ezeket kell nagyon óvatosan kezelni. A kímélő gazdálkodás mindenképpen kívánatos, tudván, hogy az erdők az emberi és a klimatikus beavatkozásoknak köszönhetően is veszélyeztetettek. Fel kell értékelni az erdőt mindenki szemében, mert érzékeny és védelemre szorul. Vannak olyan technológiai és gazdasági megoldások is, amelyek segítik, hogy ellenálljon a növényzet a klímaváltozás okozta kihívásoknak, ám nem biztos, hogy anyagilag most megéri egy erdészetnek, de hosszú távon a közjót szolgálja.

– A klímaszkeptikusok szerint klímapánik van. Valóban csak pánikolunk?

– Sok esetben a veszélyek kommunikálása szinte már pánikkeltő, ennek az az oka, hogy a körültekintő megfogalmazás sokszor reakció nélkül marad, és valahogyan el kell érni az emberek ingerküszöbét. Ugyanakkor ha tömegével jönnek a riogató klímahírek, az egy idő után érdektelenségbe torkollhat, és a problémák szőnyeg alá söprése igazi öngyilkosság. Vegyük példaként a Kárpát-medencét, ahol nem tapasztalunk látványosan drámai változásokat, például nincsenek olvadó gleccserek, nincs emelkedő tengerünk, tehát nincs napi szintű, közérthető látványélmény.

De vannak például klímaérzékeny folyóink: nézzük meg például a Dunában hányszor látszott ki az Ínség-szikla a Gellért-hegy lábánál az elmúlt időszakban! Ha az árvízszinteket nézzük, ott pedig látványos emelkedést tapasztalhatunk – akár évtizedes mércevel nézve is. A tendencia egyértelműen a klímaváltozás jele. Ezt nehezebb kommunikálni, mert a többség akkor figyel fel valamire, ha az húsba vágó.

Hogy melegedik a klímánk és szélsőségessé válik – a nyári hőhullámokon túl – leginkább a szakemberek érzékelik – erdészek, mezőgazdászok, meteorológusok, földtudósok, biológusok – a laikus állampolgár meg csak akkor figyel fel rá, amikor szélsőséges eset történik. Villámáradás, különleges aszály, erős belvíz. Nem pánikolni kell, hanem a gondolkodásunkat átállítani, de persze ez a legnehezebb.

Nyugat-Európában a klímaváltozás kérdésköre a közoktatásban a tananyag hangsúlyos része, nálunk pedig épphogy csak érintik mindezt. Így a szintézis nem áll össze a gyermekek fejében, nem látják mekkora a felelőssége ebben az emberiségnek. Tanulni és oktatni kell, és mi nagy lemaradásban vagyunk. Ausztriában például a középiskolai képzésben az egyik legfontosabb tantárgy a földrajz, mert ez az a szintetizáló tudomány, ami a természeti és társadalmi folyamatokat térben és időben egységesen tekinti. Így tizenéves korban már összeáll a kép a fejekben. Az oktatás, a tanulás és az önmérséklés vezethet célra.

A 2016-os expedíción Dél-Amerikában
A 2016-os expedíción Dél-Amerikában
– Ez nagyon hosszú folyamat, akár generációkon átívelő. Mi az, amit most tehetünk? Ön például a Börzsöny lábánál felköltözött egy dombtetőre, mondván, hogy áradásoktól kell tartani. Mindnyájan költözzünk fel a dombra?

– Nyilvánvalóan nem. Ahol nagy víz és hegy találkozik, ott az én lelkemnek az a legjobb élőhely, és családom is így van ezzel; a Duna közelében, a Börzsöny lábánál találtam meg ezt a helyet. A biztonságra törekszem, ezért nyilván nem ártérre költöztünk, hanem magasabbra – természetesen ármentes helyzetbe, de ehhez elég néhány métert felkapaszkodni... De ezzel – klímavédelmi szempontból – nyilván még nem tettem semmit. Az viszont már tudatos, hogyan irányítom a gyerekeimet, a tanítványaimat ebben a kérdésben.

Nem azt mondom, hogy minden kényelmi jóról le kell mondani, de az élet egyes túlfogyasztott szegmensei – ruházat, élelmiszer, környezethasználat – terén igyekszünk tompítani, kímélő üzemmódban élni. Ám ha ezt 7-8 milliárd ember hanyagolja, az nem épp célravezető...

– Mit tesz, hogyan él a mindennapokban egy klímakutató, aki tisztában van vele, hogy milyen irányba halad az éghajlat változása.

– Az, hogy nem pazarlunk, körültekintően fogyasztunk, szelektíven gyűjtjük a szemetet, komposztálunk, tényleg alapvető elvárások. Emellett olyan farmot támogatunk, amely nekünk termel. Különösen fontos, hogy a közelben teremjen meg az a zöldség, amit elfogyasztunk. Dolgozunk olyan civilszervezetben, amely célul tűzi ki, hogy füstmentes legyen a településünk, törekedjünk a nejlonzacskó mentességre, vagy úgy irányítsuk a turizmust, hogy a hegynek vagy a Dunának kisebb legyen a terhelése. Falufórumokat is vezetek, hogy jó döntéseket tudjon hozni a közösség. A saját szakterületem tudását is átadom, árvíztérképet készítek az önkormányzatnak, és ne vágjuk olyanba a fejszénket, ami nem fenntartható. Apró dolgokat teszünk, de ez mind szemléletformáló, és ebből kell, hogy összeálljon egy 21. századi település. Ez az én utam ebben.

Forrás: 
A Mi Erdőnk
Ezt a cikkünket és a témában további cikkeket a A Mi Erdőnk 2019/6 számában olvashat.

Népszerű agrárszaklapok

Ezeket olvasta már?

Jenga torony Piliscsaba felett

A Pilisi Parkerdő erdeit évente 25 millió alkalommal látogatják meg a kirándulók, és a fennállásának 50 éves jubileumát ünneplő erdőgazdaság számos, erdőjárók által kedvelt turisztikai látványossággal is büszkélkedhet. Ilyen a Nagy-Kopasz tetején álló, logikai-ügyességi játék ihlette Dévényi Antal-kilátó, melyről páratlan panoráma nyílik a Vörösvári-medencére.

A nagy goda védelmében indult aláírásgyűjtés Hollandiában a lisszaboni repülőtér-építés ellen

Aláírásgyűjtés indult Hollandiában a második lisszaboni repülőtér megépítése ellen, hogy így védjék meg a Hollandia nemzeti madarának tekintett nagy godát, egy szalonkafélét.

Levéltetvek a loncon

Az északi féltekén a loncnak hozzávetőleg 200 faja alakult ki. Többségük őshazája a Távol-Kelet, de Ázsia más vidékeiről és Észak-Amerikából is kerültek termesztésbe loncfajok az európaiakon kívül. Talajtakarónak, szoliter növénynek, sövénynek ültetik, pergolákat, kerítéseket futtatnak be vele, de a kamcsatkai lonc (mézbogyó) termése csemegeként is fogyasztható.

Adómentesség a méhészeti termékekre

A kormány klíma- és természetvédelmi akciótervével összhangban az Agrárminisztérium további klímavédelmi intézkedéseket is indít természeti környezetünk megóvása érdekében. Az erdősítésen és az öntözésfejlesztésen túl a méhészek támogatása is fontos alappillére a klímavédelemnek.

Természeti értékeink megóvása

Hazánk természeti értékeinek védelme nemcsak jóllétünk, hanem országunk versenyképessége miatt is kulcsfontosságú. Az agrártárca a többi között szemléletformáló kezdeményezésekkel és hiánypótló szakmai kiadványokkal igyekszik rávilágítani erre, hogy egyre nagyobb teret kaphassanak a környezetkímélő és fenntartható gazdálkodási gyakorlatok.

Hazaérkezett Gyöngyi gőzös

2018-ban kezdődött meg a Mátravasút Gyöngyös-Lajosháza-vonali pályájának és az üzemhez tartozó gördülő állománynak a felújítása, 635 millió forint kormányzati támogatás segítségével. Elsőként a pályaszakasz újult meg, majd ezt követte a járművek korszerűsítése.

Téli agrárképzés – egyetemi szinten

A KITE Zrt. komolyan gondolja, hogy a mezőgazdaságban a minél magasabb szintű tudás elsajátítása az előrelépés záloga. Ennek jegyében január 27–31. között növényvédelmi és precíziós gazdálkodási továbbképzést tartott a vállalat Hévízen, elsősorban növényvédelemben is járatos gazdálkodóknak, bár az egyhetes program első napján az ágazat általános és időszerű kérdéseiről rendeztek előadásokat.

Fiatal intézmény nagy múlttal

Három évvel ezelőtt adták át Sopronban a Károly-magaslati Ökoturisztikai Látogatóközpontot, amelyben az erdők élővilágát bemutató kiállítások mellett a Kőhalmy Vadászati Múzeum gyűjteményei, valamint a TAEG Tanulmányi Erdőgazdaság Zrt. erdészeti erdei iskolája is helyet kapott.

Pompázik a kikeleti hóvirág a Duna-menti ligeterdőkben

A legtöbb kora tavaszi, lombfakadás előtt virágzó társához hasonlóan a hóvirág virágzása is erősen függ az időjárástól. Az idei enyhe tél hatására a Kiskunság ártereiben is a szokásosnál hamarabb kezdett nyílni a kikeleti hóvirág, meseszép szőnyeggel borítva be az erdők alját.

A szakma világtalálkozója

A sokéves hagyományt folytatva, február első hetében újra összegyűlt a berlini vásárközpontban a gyümölcs- és zöldségszakma színe-java: termelők, export- és importőrök, nagy- és kiskereskedők, a nemesítés, a növényvédelem, a csomagolás, szállítás, logisztika, marketing és a tanúsítóhelyek szakértői – ezúttal a fenntarthatóság, az innováció és a jobb kilátások jegyében.