Back to top

Erdőmesék

Ismerik Berecz Andrást, hallották már mesélni? Tudják, az a mosolygó bajuszú ember, pajzán villámokkal a szemében, aki keresztül-kasul bejárta az országot, határon innen és túl, hogy bölcs falusi öregektől összeszedje a legjobb történeteket. Mély és mulattató meséiket eltanulva az ő hangjukon, ám a saját esze járásával is megcsavarintva adja tovább.

Fotó: Csatlós Norbert

A hagyományok legméltóbb tisztelete, ha beépítjük őket az életünkbe. Így tett a Berecz házaspár is, mikor a feleség, Lilla nagyszüleitől megörökölt zuglói kertes házba költözött. Megőrizve mindent, ami fontos, fejlesztették, gyarapították a régi családi otthont, ahol idővel fölnevelték négy gyermeküket. Mi is ide érkeztünk, hogy – eredeti szándékom szerint – a mesék jelképes erdeiről kérdezzük a házigazdát. András azonban úgy döntött, inkább a saját erdeiről beszélne. Mit tehet ilyenkor az ember? Hátradől, és élvezettel hallgatja…

Berecz András Kossuth-díjas énekes, mesemondó, népmesegyűjtő, folklórkutató és előadóművész. A Magyar Művészeti Akadémia tagja. Az Ökrös és az Egyszólam együttes megalapítója. Néprajzi kutatási területei elsősorban a Felvidék, Erdély, Moldva, ahol dalokat, meséket, tréfákat gyűjt. Magyar népzenét tanított a torontói York Egyetemen, valamint kanadai és amerikai táborokban. Emellett műfordítással is foglalkozik.
– Édesapám nagyon szerette a természetet, és velem is korán megkedveltette. Belvárosban laktunk, és szomjaztuk az erdőt. Ahogy tehettük, kimentünk, a hétvégék kirándulással teltek.

Édesanyám ennivalót csomagolt, én vittem a fűzős focilabdát, apám a gerelyt, bumerángot, hogy a tisztásokon aztán óvatosan hajigáljuk. Tüzet raktunk, szalonnát sütöttünk. Felnőtt fejjel, mikor elmegyek azokra a helyekre, szinte látom-hallom őket. Vannak kedves útjaim a budai erdőkben. Budakeszi fölött szoktam járkálni, mert oda hamar ki lehet érni. Kis-Hárs-hegy körút, a Kaán Károly-kilátó és környéke is otthonos vidék, hiszen egykor pár évig a Pilisi Parkerdő dolgozója voltam. Sok szemetet szedtem arrafelé a pesti kirándulóközönség után, és sok nótát elfújtam.

– Milyen szél sodorta oda tanult emberként?

– Fiatal családapaként kellett a kereset és jó hely volt az erdő. Kitűnő főnököm volt Körmendi Gyula bácsi, erdész felmenőkkel. Emlékszem az öreg erdészházára a Fenyőgyöngyénél. Hatalmas rézüstben főtt a szilvalekvár, míg színészbarátai, Sinkovits, Bessenyei, ott boroztak vele a teraszon. Én kapáltam a kertjét, és mikor kicsit megbódultak, odaszólt nekem, hogy Berecz, most „valami mongolt” énekeljen. Énekeltem párat, és Gyula bácsi büszke volt, hogy na, látjátok, nem akárki túrja itt a kertet. Nekem élmény volt az az idő, csudálom ma is azt az erdőrészt, amit akkor én ültettem. Előttem van, ahogy a Kecske-hegy oldalában leszúrom a facsemetéket. Eszembe jut a 80 éves János bácsi, aki csontsovány volt, hatalmas állkapoccsal, és a fatuskókról kinőtt susnyókat kaszával vagdosta. Mint a jóságos, segítő halál, úgy dolgozott. Mellette serénykedett Ágnes néni, aki Háromszékről jött. A bácsi mindig ugratta, pompás tréfáik voltak.

A társadalom pereméről a legkülönbözőbb emberek verődtek ott össze. Igen elszórakoztatott. Nagy esőben egy rozoga Csepel-utánfutóba gyűltünk össze, amibe a sarat a lábunkon behordtuk, és a zsákból kidőlt fűmagból pázsit nőtt.

– Akár egy Kusturica-film: képtelen helyszínek, valószínűtlen szereplőkkel az élet sűrűjéből! Igazi kordokumentum.

– Nekem ezt is jelenti az erdő. Édesapám történeteiben is fel-felbukkant az erdő, járta ő is sűrűn. És nem csak szórakozásból. Sőregen, a szülőfalujában Trianon után szinte mindenki „csempész” lett. Pedig csak odajártak vásárba, ahová azelőtt. A „vonalat” átlépve, erdőben. Visszafelé is úgy tudták a borjat beverni az erdőbe, hogy Sőregen lukadtak ki, és finánccal nem találkoztak. Édesapám ebbe nőtt bele, ő is sokat szökött át a szlovák-magyar határon. Az erdő ismerete hozzátartozott az életükhöz. Az éjszakai tájékozódás, bátorság, virtus. Ez mentette meg a háborúban. Amerikai hadifogságból München alól elszökött és egyedül hazajött.

– Ez is szinte mesei motívum: az oltalmazó, elrejtő erdő. Derűs, színes erdőkalandok?

– Bolondja vagyok az erdei gyümölcsöknek. Van, aki lenézi ezeket, mondván „vad” az ízük. A csipkebogyót könnyű szeretni, finom, illatos ivólét szoktam áztatni belőle. Kedvencem a som, várom, hogy termőre forduljon a kertben a bokor, amit az erdőről hoztam. A kökényt is szeretem, ezzel is egyedül vagyok a környezetemben. A galagonyához már egy kis lélek kell. Amit viszont nem hiszem, hogy Pesten sokan fogyasztanának, az a berkenye. A Budakeszi Vadasparkban ismerek egy részt, ahol a tölgyek közt elegyesen barkócaberkenyék teremnek. Kétfélét is tudok ott. Az egyik kicsit megszottyadva jó, a másik meg feszesen. Hát azt én úgy szoktam két pofára falni, hogy aznap mást nem eszem! Tehát

az erdő táplál, és tetszik, hogy magamnak szedem, nem kell boltba menjek. És az a gyümölcs genetikailag rendben van! Nem szóltak bele a tudós urak, nem láttamozta Brüsszel, csak szépen ott hintázik a szélben, kelleti magát.

Szórakoztat, ahogy kis családom megmosolyog, hogy papa milyen ősember.

– Sokat van úton, emberek közt, reflektorfényben, zajban. Keresi az erdő csendjét?

– Még az erdő akusztikáját is! Akkor fedeztem föl, mikor Dsupin Pali barátommal egyszer a Bükkben kimentünk, hogy a furulyáját összepróbáljuk az énekkel. Hát, az erdőnek olyan különleges hangja van, amit nem lehet összecserélni mással. Nem úgy szól a dal, mint folyóparton, mint sziklák mellett, vagy zárt völgyben. Az, hogy a fák egyenként verik vissza a hangot, és még gömbölydeden el is osztják, az külön gyönyörűség. Erdőben nézelődni, megfigyelni is nagyon szeretek. Nagyszénáson egyszer hanyatt vetettem magam, és azt láttam, hogy két ragadozó madár – kánya? ölyv?, nem tudtam megállapítani – játékosan kergette egymást egyre magasabbra. Majd összekapaszkodtak, és mind a kettő csak az egyik szárnyát nyitotta ki, úgy hullottak, pörögtek lefelé, szerelmesen keringőztek. Utóbb tudtam meg, milyen szerencsém volt, násztáncuk tanúja lehettem.

– Hivatása távoli vidékekre, ismeretlen tájakra is elviszi.

– Kaliforniában, a Sierra Nevada nyugati lejtőjén táborozva 1200 éves óriás mamutfenyők, Sequoiák csodálatos „erdő-katedrálisában” mezőségi, gyimesi, moldvai magyar népdalokat tanítottam. De éppúgy felejthetetlen az a dél-afrikai akácos, ahol mellettem tízóraizott egy leopárd. A gazellák körülötte legelésztek, tudták, a leopárd egy darabig elvesződik elejtett társukkal. Megcsodálhattam ott közelről a takácsmadarak műalkotás-fészkeit is, amit a hím épít a válogatós kis tojóknak. Elvarázsolt világ, az ember egyszer látja, és álmaiban visszajön.

Búcsúzóul megosztanék egy népdalt, amit csuvas nyelvből fordítottam. Arról szól, hogy minden mindennel összefügg a természetben. Sőt, jó világban természet és ember minden rezzenése összefügg egymással.

Éjfekete, sűrű erdő mélyén,
fehér, egyenes nyírfának, ejhaj, teteje hegyén
aranykakukk szerteszét fújja énekét.
Aranytarka, kis kakukknak szólásától
zúgni kezd a fekete, sűrű, sötét, mély erdő.
Éjfekete erdők zúgásától
hullámokban leng az árpa és a rozsmező.
Árpának és rozsnak lengésétől
utcák-falvak örege-vénje erőst örvendő.
Örvendező sok öregnek fényes örömétől
rétek-falvak szép fiatalja vígasságszerző.

Forrás: 
A Mi Erdőnk
Ezt a cikkünket és a témában további cikkeket a A Mi Erdőnk 2019/6 számában olvashat.

Népszerű agrárszaklapok

Ezeket olvasta már?

Hetvenéves a mester

A Hódmezővásárhelyen élő kovácsmestert, Imre Sándort olvasóink közül bizonyára sokaknak nem kell bemutatni, hisz az 1980-as évek végétől végigkísérte lovas-, benne fogathajtósportunk hazai és itthon rendezett nemzetközi eseményeit. Talán az a mondása sem ismeretlen, amelyet most, a jeles alkalomkor is felidézett: „Kovácsnak és cigányzenésznek születni kell”.

Rangos elismeréseket osztott ki az agrárminiszter

104-en kaptak elismerést az Agrárminisztérium Föld Napja, Környezetvédelmi Világnap és pedagógusnap alkalmából szervezett díjátadó ünnepségén. Nagy István agrárminiszter úgy fogalmazott: a kitüntetettek kutatói, oktató-nevelő és ismeretterjesztő munkája példaértékű, s hozzájárul ahhoz, hogy hazánkat a jövőben is értékközpontú, egymással és a természettel harmóniában élő emberek lakják.

Pajtamúzeumtól a helyi termékekig

Rezi önkormányzata „A nemzeti értékek és hungarikumok gyűjtésének, népszerűsítésének, megismertetésének, megőrzésének és gondozásának támogatása” című pályázat segítségével Pajtamúzeumot hozott létre a Laky Demeter Turistaház udvarán. A részletekről és a település agráriumáról Cserép Gábor polgármestert és Tafota Istvánnét, a turistaház vezetőjét kérdeztük.

Arborétum a panelházak között - növényritkaságok Miskolc közepén

Miskolc idegenforgalmi jelentősége az utóbbi években növekszik, a rengeteg turisztikai beruházásnak köszönhetően egyre kedveltebb belföldi úti cél. A városba érkezők közül azonban csak kevesen tudnak arról, hogy az Avas délkeleti lejtőjén, az Aulich utcában a panelházak ölelésében megbújik egy gyűjteményes kert

Az alkalmazkodás nagymesterei

A magyar erdők sok millió egérnek adnak otthont a Kárpát-medencében. Az óvilágban előforduló 542 egérformából nálunk kilenc honos (köztük patkányok is vannak), az erdei egereknek pedig csak négy faja él hazánkban. Mégis nagy szerepet töltenek be a magyar vadonban, már csak azért is, mert sok ragadozónak biztosítanak táplálékot.

Jobban teljesítenek a gyepek a szén-dioxid megkötésben, mint a fák

A rétek és legelők hatékonyabbak a szén-dioxid megkötésben, mint az erdők. Egy új tanulmányból kiderül, hogy a klímaváltozás, hogyan változtatta meg az eddigi szemléletet.

A legeltetés művészete

A legeltetés a gyepek kezelésének legelterjedtebb módja, és természetvédelmi szempontból is kiemelkedően fontos. Ugyanakkor az állatok legelési szokásai nemcsak fajonként, hanem gyakran fajtánként is eltérőek lehetnek. Az ezzel kapcsolatos tudnivalók alapjait Burinda Tamás, a Hortobágyi Nonprofit Kft. gazdálkodási osztályvezetője összegezte lapunknak.

Csömödéri Állami Erdei Vasút: Ábel hétvégén útnak indul

A ZALAERDŐ Zrt. erdei vasúthálózata 109 kilométeres hosszúságban szeli át a göcseji dombokat, 32 kilométeren – Lenti és Kistolmács között – kirándulókat is szállít.

Egy innovatív erdőgazdaság

A KEFAG Kiskunsági Erdészeti és Faipari Zrt-nél minden terítékre kerül, ami fásszárú növény. A társaságra a nyitottság, a kísérletező szemlélet jellemző. Fontos, hogy a kutatóintézetük gyakorlati célokat szolgáljon. Csak olyan témákat tűznek zászlajukra, amelyeknek kézzelfogható eredménye, gazdasági haszna is lesz.

Gyógynövények a nyári időszakban

Nyáron megannyi vadon termő gyógynövényt gyűjthetünk, melyeket aztán a legkülönfélébb célokra használhatunk fel. Íme néhány példa.