Back to top

Színváltó kisragadozó

A menyétfélék a házimacska megjelenését megelőzően igen fontos szerepet töltöttek be kontinensünkön, hiszen szelídített példányai kiváló rágcsálóirtók voltak a ház körül. A kifejezetten emberkerülő hermelin a nálunk előforduló menyétfélék ritka faja.

A hermelin elterjedési területe hatalmas: Eurázsiában, Észak-Amerikában, a tundrán és a mérsékelt övi erdőségekben is viszonylag gyakori. Hazánk egész területén előfordul, de közel sem azonos állománysűrűségben.

A vizes élőhelyeket kedveli

Kifejezetten kerüli a zárt erdőségeket, akárcsak az emberi településeket. Mivel leginkább alkonyattól hajnalig vadászik, igen nehéz megfigyelni. Sajátságos ugrásokkal halad, és ha kell, nem riad vissza víztől, úszva folytatja útját. Legnagyobb valószínűséggel tavak, patakok, vízelvezető csatornák mellett leshetjük meg az utódnevelés időszakában, ugyanis ilyenkor nappal is vadászni kényszerül, vagy ha télvíz idején az éhség kihajtja vackából, napközben is.

Télen fehér „szőrköntöst” visel, de a farok vége fekete, ami megmarad a nyári bundán is. Tavasztól őszig az állat testének felső részén a szőr vörösesbarna, míg a hasi részen továbbra is fehér.

Téli fehér bundát jellemzően november-decemberben „öltik magukra”. A viszonylag gyors szőrváltás révén, meglehetősen jó hőtartó képességű kültakaróval vészelik át a hideg időt, míg a lassabb, február-márciusi tavaszi vedléskor a hermelin könnyebb, lazább bundára vált. A téli és a nyári bunda egyaránt a rejtőzködést szolgálja, hiszen a mimikri az eredményes vadászat feltétele, valamint abban is segít, hogy a ragadozók ne vegyék észre a hermelint.

Miért nem háziasították?

A faj óriási elterjedési területén mintegy 19 alfajt tartanak számon, különböző testmérettel. A nálunk előforduló egyedek testhossza 25-30 centiméter, farkuk 10-14 centiméter, tömegük 15-40 dekagramm. A hímek lényegesen nagyobbak a nőstényeknél. A méretbeli különbségnek köszönhetően a nemek nem versengenek a prédaállatokért, és ez különösen táplálékínség idején hasznos. A hím akár egy növendék mezei nyulat is zsákmányul ejt, amire a nőstények nemigen képesek. Szoptatás idején viszont kifejezetten előnyös a nőstény számára a kis testsúly, hiszen így naponta akár egy pocokkal kevesebbel is beéri, mint a nagyobb testű hím. Nem kell hosszú órákon keresztül zsákmány után járnia, több energiája marad a tejtermelésre, és több időt tölthet utódai mellett, növelve azok túlélési esélyeit.

A nőstények általában február-márciusban párzanak, csak ekkor vannak párjukkal ezek az alapjában véve magányos állatok. Rendszerint mindössze 2-3 napig fogamzóképesek, a párosodás hatására leváló és megtermékenyülő petesejtek pedig csak két héttel később ágyazódnak be a méhszarvakba. Ezzel magyarázható, hogy a hermelinnél a vemhesség viszonylag hosszú, mintegy 55-65 napig tart, de az is előfordul, hogy a megtermékenyült petesejtek csak a következő évben kezdenek osztódni.

A leggyakoribb alomlétszám 2 és 6 között változik, de egyes esetekben előfordulhat, hogy akár 18 egyed is világra jön. Az újszülöttek súlya is jelentősen ingadozhat, némelyikük 1, mások akár 4 grammosak.

Mindegyiküket rövid, vékony, fehér szőrzet borítja. Már 4-5 hetesen elkezdenek szilárd táplálékot fogyasztani, noha a szemük csak 5-6 hetes korukban nyílik ki, 2,5-3 hónaposan pedig már vadásznak is. Zsákmánygazdag esztendőkben a fiatal nőstények akár négy hónaposan párosodnak, de ha kevés a prédaállat, akkor csak a következő év elején. A fiatal hímek viszont később, egyéves korukban válnak ivaréretté, amikor elérik felnőttkori testsúlyukat.

A fiatal nőstények általában nem távolodnak el attól az élőhelytől, ahol felnőttek, míg a hímek rövidebb-hosszabb (5-20 kilométeres) vándorútra kelnek, és saját territóriumot foglalnak maguknak. Az új területen gyakran ádáz harcot kell vívniuk az ott élő hímekkel. Ebből is következik, hogy a hímek valamivel rövidebb ideig élnek, de a nőstények is csak ritkán érik el a 2 éves kort a vadonban. Amikor még nem volt védett állat, gyakran tartották házi kedvencként a fiatalon fogságba került egyedeket. Örökmozgó lényükkel sok örömöt okoztak gazdáiknak, miközben irtották a lakásba betévedt egereket, patkányokat. Ezek az állatok 7-8, sőt 10 évet éltek az ember környezetében. Viszont a hermelin a fogságban csak ritkán szaporodik, ezért sem háziasították, mint például a görényt vagy a nyércet.

Zsákmányüldözés

A hermelinek ivararánya hazánkban átlagosan 1:1, de ha a prédaállatok száma növekszik, akkor nőstények állománya nő, fordított esetben a hímekből lesz több. Hazánkban leginkább a mezei és a kószapocok állományának ingadozása befolyásolja a hermelinek egyedszámát, mert ősztől tavaszig főként ezeket fogyasztják. A kószapockot még a vízben is üldözi, a mezei pockot pedig a hó alatt is megfogja.

A hermelin okos, tanulékony állat. Hamar rájön példádul arra, hogy a madárgyűrűzés céljából a nádasokban kifeszített háló valóságos „terülj, terülj asztalkám” számára. A szakembereknek ezért rendszeresen vándoroltatniuk kell a függönyhálókat, hogy túljárjanak e kisragadozó eszén.

Tavasztól őszig lényegesen változatosabb a táplálékuk, a fiatal mezei nyúltól kezdve a talajszinten költő madarak tojásain, fiókáin át a hüllőkig, kétéltűekig, sőt a nagyobb testű ízeltlábúakig szinte mindent zsákmányolnak, és olykor-olykor némi növényi eredetű táplálékot is fogyasztanak.

A nagyobb testű rokon, a nyest robbanásszerű elterjedése is apasztja a hermelinek számát, mert még akkor is előszeretettel vadászik rá, ha nem éhes. Emellett a vizes élőhelyek megfogyatkozásával magyarázható a hermelin csökkenő egyedszáma.

Tóth Zsigmond

Fotók: Bécsy László, Pixabay

Forrás: 
A Mi Erdőnk
Ezt a cikkünket és a témában további cikkeket a A Mi Erdőnk 2019/6 számában olvashat.

Népszerű agrárszaklapok

Ezeket olvasta már?

Illatos erdei szőnyeg

Az odvas és az ujjas keltike tavasszal pompás lila-fehér virágszőnyeget borít az erdő aljára. Az odvas keltike állománya talán kissé sűrűbb és tömöttebb, de ettől eltekintve mind a két virág látványa és illata is megkapó.

Egyre divatosabbak a gyógygombák

Korábban szinte csak a csiperke és a laska jelentette az élelmezési szempontból fontos gombafajainkat. Az utóbbi időben azonban megjelentek a gyógygombák, melyek nem csak konyhai alapanyagként, hanem esetleges gyógyító tulajdonságaik miatt is kerülnek a tányérra, vagy a kapszulába…

Az állatorvosi rendelőben is fő a biztonság járvány idején

Az állatorvosi rendelőbe lépve is másképpen kell viselkednünk, mint a vészhelyzet kihirdetése előtt. Belépéskor haladéktalanul fertőtlenítsük kezünket a bejáratnál található fertőtlenítőszerrel, ne feledjük, hogy a kilincs különösen veszélyes ragályfogó lehet. Lehetőleg egy állattal egy kísérőszemély tartson, és a váróhelyiségben kizárólag az erre kijelölt területen tartózkodjon.

Ingyenesen nézhető díjnyertes magyar természetfilmek

Bár a nemrég Magyar Filmdíjat nyert Vad erdők, vad bércek mozipremierjét a koronavírus-helyzetre tekintettel későbbre halasztják, az alkotók gondoltak az otthon maradókra is: ingyenesen elérhetővé tették három korábbi természetfilmjüket, a Vad Szigetközt, a Vad Kunságot és a Tiltott zónát.

Nem, az ivóvíz nem pusztítja el a koronavírust

Az interneten és különböző közösségi média platformokon elterjedt egy olyan hír, mely szerint a rendszeres vízivás megóvhat minket a koronavírustól. Mítoszrombolás következik.

Lusták kertje: néha jobb, ha nem dolgozunk

Jó dolog az ásás, de még jobb, hogyha más ás… A nagyüzemi termelésben is egyre többször felmerülő kérdés, hogy szükség van-e talajforgatásra? Vannak előnyei és hátrányai is, csakúgy, mint a talaj forgatását mellőző szemléletnek. Nevezhetnénk a lusták kertészeti módszerének is azt a technikát, amellyel Ruth Stout világhírre tett szert.

Erdész hivatás egy életen át

A nagyon idős erdészeknek a hallgatásuk és tekintetük is teli van bölcselettel. Sok mindent láttak és tapasztaltak, és meg kell becsülni, ha ezeket a tanulságokat megosztják velünk. Szerencsénkre sikerült szóra bírni a 91 éves Olaszy Istvánt, a kiváló erdész szakembert.

Hallgatózó mókusok: figyelik a madarak „beszélgetését”, hogy mentsék a bőrüket

Egy tanulmány szerint a szürkemókusok hallgatják a madarak csicsergését, hogy kiderítsék, elmúlt-e már a veszély.

Valamit már sejtünk az aranysakálról

Az aranysakál térhódítása egyre komolyabb potenciális veszélyforrás a hazai vadfajfaunára. A vélhetőleg Horvátországból eredő új „bevándorlásuknak” köszönhető, hogy a ’90-es években a Dráva menti déli határvidéken szaporodó példányokat véltek megfigyelni. Azóta állandó állományuk alakult ki az ország déli megyéiben, de mára már az ország minden térségéből beszámoltak jelenlétükről.

ASP: a vadaskertek űzött vadja lett a vaddisznó

Az afrikai sertéspestis továbbra is jelentős gazdasági és vadgazdálkodási problémát okoz hazánkban, és egyelőre úgy tűnik a vadászatra jogosultak intézkedései nem elégségesek a kór megfékezésére. Ennek értelmében az országos főállatorvos új határozatot hozott az ASP féken tartására, amely intézkedések drasztikus lépéseket hordoznak magukkal.