TAVASSZAL |
Cserjés hortenzia
Az USA keleti részén őshonos cserjés hortenzia (Hydrangea arborescens) széles bokrú cserjévé fejlődik, krémfehér, meddő virágú gömbjeit nyáron hozza.
Amint a fagyok elmúltak, kézbe vehetjük a megélezett metszőollót. Először a sérült, beteg, a bokor belsejében és a föld közelében nőtt gyenge hajtásokat vágjuk ki tőből. Mivel ez a faj az ezévi hajtásokon hozza virágait, ezért tavasszal kell elvégezni az erősebb visszametszést, a talajtól számítva 30-40 centiméter magasan. Így kissé zömökebb növényt kapunk majd. A kifejlődő erősebb, rövidebb hajtások biztosabban megtartják a hatalmas, sokszor 20 centiméternél is nagyobb virágfejeket. A hosszabb hajtásokat a virággömbök könnyebben lehúznák.
Bugás hortenzia
Szintén a nyár és a kora ősz dísze a bugás hortenzia (Hydrangea paniculata) sokszínű, kúp alakú, a fajtáktól függően tömött vagy kevésbé tömött bugás virágzata. A nemesítők nagy kedvence lett ez a Kínából, Japánból származó faj.
Léteznek toleráns és mészérzékeny fajtái. Ha bokrát tavasszal erősebben visszavágjuk, akkor jobban megújul, és nagyobb virágokat nevel. Ha kevésbé metsszük meg, akkor több, de kisebb virág nyílik majd rajta. Ezért a nagy virágok érdekében tavasszal vágjuk tarlóra, vagy néhány egészséges rügyet hagyjunk csak meg, és ritkítsuk ki a besűrűsödött hajtásrendszert.
Ha ilyent szeretnénk, akkor azt ebből a fajtából, a bugás hortenziából nevelhetjük meg legkönnyebben. Válasszuk ki egy fiatal tő legerősebb, legegyenesebb hajtását, és kötözzük ki azt egy karóhoz. A megjelenő oldalhajtásokat folyamatosan vágjuk vissza és neveljük olyan magasságúra, amilyen törzsmagasságot szeretnénk.
Figyeljünk arra, hogy mindig legyen kikarózva a bokrunk, hogy meg tudja tartani a virágok súlyát.
FONTOS A metszéshez mindig társuljon tápanyag-utánpótlás. Használjunk szerves anyagokat, komposztot, azt terítsük a bokrok tövébe. Óvatosan, a gyökereket védve kapáljuk be vagy egyszerűen hagyjuk meg mulcsként a tövek körül. |
Tölgylevelű hortenzia
Az ősszel narancsvörösre színeződő levelű tölgylevelű hortenzia (Hydrangea quercifolia) az USA délkeleti területén honos.
Akár kettős hasznosítású cserjének is nevezhetjük, mert virágán kívül értékes a tölgyfára emlékeztető levélzete és annak pompás őszi színe is. A levelek sokáig, enyhe télen akár januárig is a bokron maradnak. Tavasszal metsszük meg.
NYÁR VÉGÉN |
Kerti hortenzia
Japán és Korea hegyvidéki erdeinek aljnövényzeteként őshonos a kerti hortenzia (Hydrangea macrophylla), onnan indult világhódító útjára. Az elmúlt évszázadokban hazánk legkedveltebb hortenziafaja volt.
A nyári virágzása ellenére ezt a fajt nyár végén vágjuk vissza, mert a következő évi virágrügyek az ősz végéig kifejlődő hajtások végén differenciálódnak. Ahhoz, hogy a virágrügyek kialakuljanak, 15-20 napnyi 15 °C körüli hőmérséklet szükséges.
Ha tavasszal vágnánk vissza a töveket, akkor abban az évben nem lenne virág, mert a virágrügyeket is lemetszenénk. A hajtásokat a virágfejektől számítva körülbelül a harmadik levélpár fölött vágjuk vissza. Fiatal korban még nyugodtan távolítsuk el a hajtások kétharmadát, hogy erősödjenek a tövek és kialakuljon a megfelelő bokorforma. Később csak fenntartó metszést végezzünk. A három évnél idősebb hajtásokat ne tartsuk meg, mert virághozamuk jelentősen csökkenni fog. Ezeket ősszel tőből vágjuk ki, a bokor új hajtásokat nevel majd helyettük.
ŐSSZEL |
Kúszó hortenzia
A Távol-Kelet növénye a léggyökerekkel 10-15 méterre is felkapaszkodó kúszó hortenzia (Hydrangea anomala ssp. petiolaris).
Virágrügyei ősszel differenciálódnak, ezért elvirágzását követően metsszük meg. Hajtásait vágjuk vissza két-három rügyre, és ritkítsuk ki az erősen besűrűsödött hajtásrendszerét, ha szükséges. Ellenőrizzük a támrendszer épségét, ha arra futtatjuk, mert nagy súlyt kell viselnie.