Back to top

Egyidős az emberiséggel

Kevés olyan tevékenységet tudunk felsorolni, ami az ember megjelenése óta részese mindennapjainak. Egyik ilyen a vadászat, amelyhez e hosszú kortörténeti időszakban rítusok, abból fakadó hagyományok, következésképpen kultúra társult. Kezdetben a létfenntartás feltétele volt, majd szerepe a társadalmi fejlődéssel együtt fokozatosan átalakult; napjainkban gazdasági jelentőséggel bír, emellett hobbi és hivatás is egyben.

A lőpor feltalálásával, majd a hadiipar létrejöttével megújult és kibővült a harcászati eszközök repertoárja. A parittyát, lándzsát felváltotta a lőfegyver, bár az íj a mai napig része a vadászaton használható eszközöknek.

Régen és ma

A kutya is régóta szerves része a vadásznak. A sokszámú kutyás kopászatokat már nem teszi lehetővé a törvény, ám a társas, terelővadászatok alkalmával, illetve disznóhajtásokon, esetleg egyéni vadászatokon, mint a bokrászat nélkülözhetetlen segítője a kutya a vadásznak.

Ősi vadászati módszer az agarászat is, ami jelenleg csak a magyar agárral művelhető legálisan: nyúlra, rókára és aranysakálra vadászhatunk vele, mindez pedig nagyban hozzájárul ahhoz, hogy nemcsak küllemét, de a jellemét is megőrizhetjük eme ősi fajtának.

Az arab világban rendkívül elterjedt solymászat hazánkban szintén nagy népszerűségnek örvend. Itthon leginkább héjával és a vándorsólyommal ejtenek el nyulat és fácánt, de természetesen az ilyen vadászati módszer esetében is be kell tartani a vadászati törvény előírásait. Bár már korszerű technikával, de továbbra is vadászhatunk íjjal. Ehhez azonban az alap vadászvizsgán túl külön vizsgát kell tenni. A jelenlegi szabályozás pedig előírja a legalább 222,7 Newton húzóerejű íj használatát. A 2016-tól újra engedélyezett elöltöltős fegyverek használatára is szigorúbb követelmények vonatkoznak. A magyar vadászkultúra tehát megtartotta a vadászat több ősi aspektusát, mindamellett, hogy teret enged a modern kornak megfelelő eszközöknek is.

Lőfegyverekből a sörétes és a golyós puska használata a megengedett, különböző kaliberben. A sörétes vadászfegyverrel apróvadfajokra adhatunk le lövést. Kivételt képez ez alól a vaddisznó, amit nem söréttel, hanem sörétes puskából kilőtt gyöngygolyóval is terítékre hozhatunk; golyós fegyverrel pedig nagyvadfajainkra vadászhatunk.

Kultúra, etika

A hagyományos vadászati módszerek mellett a vadászati kultúra is kifejezetten hagyományőrző hazánkban. A vadászati kultúra az általános és az egyetemes kultúra része, azon belül a természettel, a vadvédelemmel, a vadgazdálkodással és a vadászattal összefüggésben létrehozott tapasztalati, anyagi és szellemi értékek teljessége. A mindennapi gyakorlatban a vadászati kultúra a vadászat gyakorlásának módját jelenti. A kultúra szerves része a vadászetika, melynek íratlan szabályainak a betartása vagy meghágása különbözteti meg az „igazvadászt” a „puskás” embertől. Az etikus viselkedéshez hozzátartozik a vadászias öltözet is, mely mind küllemben, mind magatartásban meghatározza a vadászember ismérveit.

Vadászkultúránk sokat átvett a német (Osztrák–Magyar Monarchia) nyelvterületekről, nemcsak öltözködésben, hanem egyes kifejezésekben is. A szokások és rítusok mellett a mai napig használunk vadásznyelvbe férkőzött német kifejezéseket, noha rengeteg szép magyar megfelelőjük van.

Végtisztesség

A vad tisztelete elsőrendű fontosságú a vadászatban. Az életétől megfosztott vadnak kijár a végtisztesség. Ez minden vad esetében – legyen az nagy- vagy apróvad – igaz, a végtisztesség elhagyása, semmibevétele főben járó bűn. Az elejtett vadat a vadászkalap fejről való leemelésével közelítjük meg. Miután a vadász megemlékezett a terítékre került állat élete kiontásának felelősségteljes cselekedetéről, töretet vág a vad és önmaga számára. Ha mód van rá, olyan növénykultúrából vagy növényfajból készíti a töreteket, amit az elejtett vadfaj szívesen fogyasztott. Elsőként jelzésértékkel az „utolsó falatot” helyezi a nimród a vad szájába, hogy míg lelke a másvilágra vándorol, addig is legyen mit fogyasztania. A második törettel eltakarja az állaton keletkezett sebet, ami szintén a végtisztesség egy finom gesztusa.
A harmadik töret a vadászt illeti meg, a lehetőleg rövid, néhány leveles gallyat a vad testén keletkezett sebbe mártja, majd a kalapjának jobb oldalára tűzi. A kalap- vagy vadásztörettel láttatja az elejtő, hogy vadászata sikerrel zárult, egy napnál tovább viselni azonban illetlenség.

Nem utolsósorban hangsúlyos kiemelni, hogy a vadat minden esetben a jobb oldalára fektetjük, hogy szívéből az ég felé távozhasson a lelke, a végső megnyugvás felé.

Apróvad esetében töret-átadásra nem mindig kerül sor.

Avató ceremónia

Amikor a vadászember egy adott vadfajból élete első egyedét elejti, akkor vadászati hagyományainkat követve, felavatják őt. Avatás céljából a vadásztató vagy a vadász „keresztapa” avatópálcát készít, lehetőleg tövis nélkülit, se túl vastagot, se túl hosszút. A felavatásra váró vadászt felkérik, hogy négykézláb hajoljon a vad fölé, vegye le a kalapját, fegyverét pedig biztosítva fektesse a vad mellé. Ezek után a „keresztapa” elmondja a vadászavató szöveget és három pálcaütést mér a négykézláb térdeplő vadász tomporára. Így fogadja a vadásztársadalom az illetőt az éppen elejtett vadfaj vadászává.

A vadászavatás szövege: Légy mindig igazvadász, nemes lelkű türelmes és udvarias. Védd, tiszteld és szeresd a természetet. Ne csak lődd, etesd, gondozd is a vadat. A szép lövés legyen büszkeséged, de ha sebeztél, kötelességed a vad kitartó keresése és szenvedéstől való megváltása. Tiszteld és ápold a magyar vadászhagyományokat, oszd meg élményeidet barátaiddal, és amit tapasztaltál, add át az utódoknak.

Az első pálcaütés után: (a vadfaj neve) vadásszá fogadlak a vadászat védőszentjének, Szent Hubertusznak nevében.

A második pálcaütés után: felavatlak az igaz magyar vadászok nevében.

A harmadik pálcaütést követően: (a vadfaj neve) vadásszá fogadlak a magam nevében. Vadászataidon Diana istenasszony fogadjon kegyeibe, és sokszor díszítse kalapodat töret.

Szerencsére ezek az egyedi, érdekes múltidéző cselekedetek a mai napig élnek, és minden vadászember tisztsége, hogy fenntartsa ezeket a hagyományokat, és átadja a következő nemzedék számára.

Vadászati kódex

A Nemzetközi Vadászati és Vadvédelmi Tanács (CIC) 1995-ben Marrakesben elfogadott legújabb kori vadászati kódexe négy ponton nyugszik:

§1. A vadon élő állatnak, mint alapvető természeti forrásnak a tisztelete – „Jövőben a vadászatot úgy kell kezelni, mint a vadon élő állatvilág ésszerű hasznosítását.”

§2. Az állat tisztelete – „A vadász köteles kerülni a vadászat során az állat sebzését és minden szenvedését.”

§3. A természet más használóinak vagy hasznosítóinak a tisztelete – „A vadászok arra törekedjenek, hogy megegyezésre jussanak a természet más használóival”.

§4. A természet tisztelete a maga egészében – „A fajok vadászata nem okozhat kárt a természet más elemeiben. E tekintetben a vadászoknak miden szükséges szabályt figyelniük kell, hogy elkerüljék a környezet szennyezését”.

Fotó: Berényi Csaba, Csatlós Norbert

Forrás: 
A Mi Erdőnk
Ezt a cikkünket és a témában további cikkeket a A Mi Erdőnk 2020/1 számában olvashat.

Népszerű agrárszaklapok

Ezeket olvasta már?

Tigrisek hurokcsapdában

A tigrisek mintegy 2 millió évvel ezelőtt jelentek meg földünkön, s a Kaszpi-tenger környékétől egészen az orosz Távol-Keletig hatalmas területet népesítettek be. Elterjedésüket nagyban befolyásolta a különböző vadmarha-, szarvas- és disznófajok megjelenése, elterjedése. Úgy tűnik, ez a kétmillió éves történet hamarosan véget ér…

Jöhetnek a vadászok Ausztriából, ha van negatív teszteredményük

A vadgazdálkodási ágazat szempontjából fontos fejlemény, hogy beléphetnek Magyarországra Ausztria területéről azok az osztrák és magyar állampolgárok, akik megfelelő teszteredménnyel igazolják, hogy nincs szervezetükben koronavírus.

Sebesült rókát mentett egy budapesti buszsofőr

A kacsamentés már a múlté, most egy rókának volt szüksége a BKK segítségére.

Járványok szorításában

Napjainkban egyszerre kell megbirkóznunk humán- és állatjárványokkal. Előbbiek közül minket most elsősorban a koronavírus fertőzése állít komoly próbatétel elé, az állategészségügyi szakembereknek azonban időről időre meg kell küzdeniük olyan betegségekkel, amelyek adott esetben emberre is veszélyesek lehetnek.

Az Alpokban eltűnhetnek a gleccserek

Romlott a természetes környezet állapota Németországban. A szövetségi kormány vizsgálata a többi között kimutatta, hogy teljesen eltűnhetnek a gleccserek és kihalhat a védett rovarfajok 70 százaléka.

Fókuszban a biológiai sokféleség

Május 22-e a Biológiai Sokféleség Világnapja, ebből az alkalomból világszerte hívják fel a figyelmet az élővilág sokszínűségének megóvására és a biodiverzitást veszélyeztető jelenségekre. Magyarországon több mint 100 ezer hektáron zajlott élőhely-rekonstrukció az elmúlt években, amely nagymértékben hozzájárult a biológiai sokféleség növeléséhez és megőrzéséhez.

A nemzeti összetartozás jegyében bővült a hungarikumok sora

25. alkalommal ültek össze a Hungarikum Bizottság (HB) tagjai: a többi közt négy, a magyarság karakterjegyeit magán viselő értéket emeltek a hungarikumok rangos sorába. A jubileum apropóján V. Német Zsolttal, az Agrárminisztérium kiemelkedő nemzeti értékek felügyeletéért felelős miniszteri biztosával, a Hungarikum Bizottság tagjával beszélgettünk.

A „segítség” az életükbe kerülhet

Tavasz beköszöntével egyre-másra látnak napvilágot az erdőlakó állatok utódai, melyek nevelése az év ezen szakaszában már javában zajlik. Éppen ezért fontos tudni: ha a bokrok között például őzgidát vagy éppen bagolyfiókát látunk lapulni, az távolról sem azt jelenti, hogy anyjuk magukra hagyta őket, sőt.

Országszerte számos program várja az érdeklődőket az Európai Nemzeti Parkok Napján

Orchidea túra a Sas-hegyen, madármegfigyelő túra Tiszaalpáron, Geotúra az ősember festészete nyomában. Ez csak néhány példa a nemzeti parkok hétvégi programjai közül, amelyekkel az Európai Nemzeti Parkok Napjára készülnek.

Tovább terjed az ASP? – Helyzetkörkép

Az idei év első negyedévében jelentősen emelkedett az afrikai sertéspestissel fertőzött esetek száma Kelet-Európában. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy továbbra is kevés a házisertés-állományban észlelt fertőzés, Magyarországon egyetlen sertéstelepen sem mutatták ki egyelőre a kórt.