A jó idő sokakat kicsal a természetbe, különösen a többhetes karantén után. Az erdőkbe tett kirándulás során még abban a szerencsében is részünk lehet, hogy újszülött szarvasborjat vagy őzgidát látunk.
Ezek az édes apró jószágok sokszor egyedül fekszenek az árnyat adó lombok alatt, megpróbálnak beleolvadni a környezetükbe, meglapulnak, amíg anyjuk élelem és víz után jár.
Noha elhagyatottnak tűnnek, nem árvák! Ne nyúljunk tehát hozzájuk, és végképp ne akarjuk őket megmenteni!
Örüljünk a szerencsénknek, hogy megpillantottuk és csodáljuk tisztes távolságból őket, különben az anyjuk nem mer visszamenni hozzájuk, vagy ha megérzi rajtuk az ember szagát, esetleg nem szoptatja tovább őket.
Ne sodorjuk veszélybe az apróságokat! Csendesen távozzunk, ezzel tesszük nekik a legjobbat!