0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 29.

Virtuális búzabemutató Debrecenben

Amikor tavaly ősszel elvetették a kísérleti parcellákat Látóképen, arra nem gondolhattak, hogy a szokásos bemutató ezen a tavaszon elmarad. A koronavírus-járvány miatt nem ajánlatos akkora tömeget összehívni, ahányan a Debreceni Egyetem MÉK Karán meg szoktak jelenni az őszi kalászosok mustráján. Pepó Péter egyetemi tanárral és intézetigazgatóval kettesben jártuk végig a kísérleti telepet.

Amikor tavaly ősszel elvetették a kísérleti parcellákat Látóképen, arra nem gondolhattak, hogy a szokásos bemutató ezen a tavaszon elmarad. A koronavírus-járvány miatt nem ajánlatos akkora tömeget összehívni, ahányan a Debreceni Egyetem MÉK Karán meg szoktak jelenni az őszi kalászosok mustráján. Ez 300–350 embert jelent évről évre. Az ekkora gyülekezetek most hatóságilag tiltva vannak. Ám úgy gondoltuk, hogy zárt körben készíthetünk egy tudósítást, hogy hozzájáruljunk az idei szakmai tudnivalók megosztásához. Pepó Péter egyetemi tanárral és intézetigazgatóval kettesben jártuk végig a kísérleti telepet. Ezúttal is volt mit látni és volt miből okulni.

Az idei bemutató a 27.-nek számított volna sorrendben. Ezt a számot most illendő zárójelbe tenni, éppen annak okán, hogy a valóságban nem számított hivatalos eseménynek.

Az ötlet onnan származik, hogy azoknak a pápáknak a sorszámát, akiket nem Rómában választottak meg, tehát ellenpápának számítanak, ezért nem hivatalosnak, nos, az ellenpápa neve előtti sorszámot a történeti hagyományok alapján zárójelbe tesszük. Nálunk ebben az esetben azért van ennek jelentősége, mert később ez magyarázatot adhat arra, ami 2020. májusának végén Debrecenben és Látóképen történt.

A (27.) debreceni gabonatanácskozás immár szép hagyományokra tekint vissza. A búzabemutatók sorát évről évre ez az országos mustra kezdi. Ennek is megvan a maga oka. Pepó Péter professzor a találgatások helyett maga mondta el, hogy prózai dolgok döntöttek így annak idején: a debreceniek szerették volna elkerülni, hogy egy héten tartsák a szegediekkel az őszi kalászos gabonák bemutatóját, ezért az összes többinél egy héttel korábbi időpontra helyezték. Mivel ez a szakmai érdeklődők körében bevált, az elmúlt 27 évben következetesen május utolsó hetére tették szakmai tanácskozással egybekötött szántóföldi bemutatójukat. Eddig május 22. volt a legkorábbi időpontja, míg a legkéseibb bemutatójukat május 29-én tartották.

Ebben az évben május 27. és 28. lettek volna a választható időpontok. Ezt az időpontot mi is alkalmasnak tartottuk, hogy fényképes tudósításban számoljunk be mindarról, ami idén Látóképen látható, tapasztalható.

Pepó Péter professzor tájékoztatása szerint erre az évadra is széles spektrumú bemutatóval készültek.

Összesen 75 búzát teszteltek a fajtakísérletben, a táp­anyagellátási, a növényvédelmi és néhol öntözési vizsgálatokban.

A 75 őszi búza közül öt hibrid, ezeken kívül szerepel még a kísérletekben hat tritikálé, tíz őszi durumbúza és 12 őszi árpa. Ezek között egyaránt szerepelnek két- és hatsoros fajták. Bár a tavaly őszi időjárás nagyon ígéretesnek bizonyult, azért a biztonság okáért október 23-án kelesztő öntözést hajtottak végre a kísérleti parcellákon. Ennek hatása és eredménye ma is szemmel látható, még úgy is, hogy az április és a május rendkívül száraznak bizonyult a szokásoshoz képest. Ha néha-néha esett is egy kis eső, a rákövetkező szeles időjárás pillanatok alatt kiszárította a talajt és a növényzetet egyaránt.

A tenyészidőszakban lehullott csapadékot nézve megállapítható, hogy úgy általában nem volna okunk panaszra. Az elmúlt év októbere, novembere és decembere ilyen értelemben kedvező volt, mert októberben 23,3, novemberben 84,3, decemberben 53,6 millimétert kaptak, szemben a 30 éves átlaggal, ami 37,9 milliméter, 41,6 milliméter és 43,7 milliméter volt. Januárban a szokásos 29,7 milliméterrel szemben 24,2 milliméter hullott, februárban az átlagos 31 milliméter helyett 42,4 millimétert mérhettek, márciusban pedig 34,3 millimétert regisztráltak, a 30 éves átlag 30,2 milliméterével szemben. Ám az ezt követő két hónapban, áprilisban és májusban jött a nem várt pofon, a szokásosnál jóval kevesebb csapadék, a hidegebb időjárás és a mindent kiszárító, napokig eltartó szél. Látóképen áprilisban 52,8 milliméter a 30 éves átlag, ezzel szemben idén csupán 16,5 millimétert mértek. Májusban a megszokott átlagos csapadékmennyiség 64 milliméter, ezzel szemben idén csak 43,8 millimétert regisztrálhattak. Ha az elvetéstől számítva, tehát 2019. októberétől 2020. május végéig nézzük a lehullott csapadékot, akkor a 30 éves átlaghoz viszonyítva alig volt eltérés: az átlagos 330,9 milliméter helyett a mostani tenyészidőszakban eddig 322,4 millimétert mértek. A különbség tehát elhanyagolható lenne, de mégsem az, a szeszélyes eloszlás okán.

A mostani kalászosgabona-idény kísértetiesen hasonlít a tavalyihoz. Kisebb eltérések tapasztalhatók, de a végeredmény majdnem ugyanaz.

Amíg 2018–19-ben az ősz volt gyengébb, majd április 30-áig nem kaptak esőt, ezért a búza nem is bokrosodott, a mostani kísérletben szintén vízhiány mutatható ki a fontos fenofázisokban.

A bokrosodás a látóképi telepen megtörtént, viszont a kalászok az előző évinél rövidebbek. Ezért május legvégén az látszott valószínűnek, hogy az utóbbi 2 év eredménye szinte kilogrammra megegyezhet. A mostani eredmény viszont még csak ígéret, mert az elfogadható termésszinthez – ami itt 7–8–9 tonna – júniusban még jönnie kellene esőnek, hogy a szemek kellően kiteljesedjenek az aratásra. Mindenesetre árulkodó jel, hogy a mostani kísérletben nem találkoztunk megdőlt gabonával. Ez figyelmeztetés kell, hogy legyen mindannyiunk számára.

Különösen érdekes, hogy a különböző elővetemények után milyen képet mutatnak az egyes kísérletek. Pepó Péter professzor kimutatása szerint csemegekukorica után 64 milliméter, szemes kukorica elővetemény után 203,3 milliméter, napraforgó elővetemény után 90,9 milliméter nedvességhiányt mértek a felső 2 méteres talajszintben. Ez az adat megint csak óvatosságra inti a gazdákat. Igaz, hogy a debreceni kalászosgabona-kísérletek általában kedvezőbb képet mutatnak az országos átlaghoz képest, de a saját gyakorlatukhoz viszonyítva itt is érzékelhető a visszaesés. A korábbi években a kísérleti parcellákon, mondhatni, mindennapos és megszokott volt a 8,5–10,5 tonna közötti hektáronkénti átlagtermés. Ám az előrejelzésekben ritkán tévedő Pepó Péter ezúttal maximum 7 tonnát vár – és ilyen előzmények után ezzel az eredménnyel már elégedett lenne a 2020-as aratást követően.

Forrás: Magyar Mezőgazdaság