0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 29.

Mezőgazdaságunk és Trianon

A történeti Magyarország 100 évvel ezelőtti felbomlása túlmutat a közismert számadatokon. A Kárpát-medence évszázadok során folyamatosan fejlődő, egyre összetettebb és hatékonyabban működő gazdasági és társadalomszerkezete széthullott, ami nemcsak mennyiségi, de minőségi veszteségként is nagyon súlyos terhet rótt a trianoni Magyarországra.

Magyarország 1918 előtt kulcsfontosságú szerepet töltött be az Osztrák-Magyar Monarchia gazdaságában. Az ország területéről jelentős arányban szállítottak ki mezőgazdasági nyersanyagokat és termékeket, miközben az országba késztermékeket és iparcikkeket hoztak be. A Monarchia szerkezetében a magyar exportcikkek kedvező, a közös államalakulat belső vámrendszere által védett helyzetet élveztek. Ennek megszűnésével viszont hazánk gazdaságának a sokkal kedvezőtlenebb körülményeket diktáló világpiaccal kellett szembesülnie.

Ebben a helyzetben számos versenytársa mellett már az új határok közötti termelés magasabb költségei és a belső fogyasztópiac gyengeségei is nehézségek elé állították az országot.

A helyzetet tovább rontotta, hogy az ország iparcikkekből behozatalra szorult, és több, korábban az elcsatolt területek által biztosított mezőgazdasági nyersanyagot is pótolnia kellett.

Kedvezőtlen helyzetet teremtett a környező országokkal kölcsönösen ellenséges viszony is. A Monarchia utódállamai azonban idővel felismerték, hogy a korábbi gazdasági egységet nem érdemes teljesen felszámolni, így főképp Ausztriába és részben Csehszlovákiába, kisebb mértékben pedig Németországba irányuló mezőgazdasági kivitelünknek jelentős szerepe volt az ország lassú talpra állásában.

A trianoni ország, bár a mezőgazdaság számára domborzatilag elvben kedvező terület volt, azonban a közép-európainál szélsőségesebb időjárási viszonyai és a gyenge talajok nagy aránya komoly hátrányt jelentett. Magyarországnak ezt követően egészen új termőterületi arányokkal kellett számolnia, ami mélyreható változtatásokat követelt a gazdálkodás addigi struktúrájában.

A korábbinál nagyobb arányban termeltek búzát, rozst, árpát, cukorrépát, dohányt és kölest, emellett jelentős volt a takarmányterületek aránya. A kiváló talajjal rendelkező bácskai, bánáti és nyugat-felvidéki területek elvesztése, a megmaradt rosszabb minőségű termőterületeken való gazdálkodás a termelés önköltségét jelentősen megemelte. A trianoni döntéssel a nemesebb, hegyvidéki borokat termő szőlővidékeket nagyrészt elcsatolták. A bortermelés azonban így is túlnőtte az ország belső igényeit, így a termelés a külső piac irányába kellett hogy forduljon.

A gazdasági életet ért veszteségek közül az egyik legérzékenyebb a tűlevelű fák elvesztése volt, csupán 3 százalékuk maradt a trianoni Magyarországon.

A fenyőerdők redukálása katasztrofális hatással volt az ország fa- és papíriparára, de a tüzelést, az építkezéseket és a bányászatot is sújtotta.

Trianont követően az állattenyésztés terén is jelentős szerkezeti váltás zajlott le. Az állattenyésztés nagymértékben alapozott a szántóföldi takarmányter­mesztésre. Ennek magasabb költségei az állattenyésztés önköltségét is növelték, ami a kedvező piaci körülmények hiányában idővel egyes állományok – különösen a szarvasmarha-állomány – csökkentését okozták. Ennek és az amúgy is kisebb juhállomány együttes hatásaként a trágyatermelés további minőségi károkat szenvedett. Az abraktakarmány esetében a kukoricatermelés felé történő egyirányú elmozdulás növelte az állatok eltartásának kockázatait, amit jól példáz, hogy valamivel gyengébb kukoricatermő év esetén számottevő mennyiségű kukorica importálására szorult az ország. A többször szélsőséges időjárási viszonyok pedig nemcsak folyamatosan bizonytalanná tették az állatállomány eltartásának lehetőségét, de meggyengítették az állattenyésztés világpiaci versenyképességét is.

A trianoni Magyarország mezőgazdasága mélyre hatoló mennyiségi és különösen nagy minőségi veszteséget szenvedett el, amikkel a talpra álláshoz komoly áldozatok árán, de meg kellett küzdenie.

Koloh Gábor

muzeológus,

Magyar Mezőgazdasági Múzeum és Könyvtár

Forrás: Magyar Mezőgazdaság