0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 29.

Aki feltalálta a „keltetőgépet” – Az ausztrál talegallatyúk

Amikor az első telepesek megérkeztek Ausztráliába, az ott élő madaraknak nem feltétlenül adtak új nevet, hanem inkább az óhaza és a más, már ismert területek tollasai után nevezték el őket. Így lett a szarkához színezetében nagyon hasonló, ma fuvolázómadárként ismert tollasból egyszerűen csak szarka, míg egy másikból bozóti pulyka, noha ez utóbbinak sincs sok köze az Amerikában honos pulykához.

A bozóti pulykát nálunk ausztrál talegallatyúknak (Alectura lathami) hívják. A Nagy-Vízválasztó-hegység erdeit lakja, emiatt a közelmúlt tűzvésze nagy károkat okozott állományában. A talajon keresgél tápláléka után, amely rovarokból, lehullott gyümölcsökből stb. áll. A madár testhossza akár a hetven centimétert is elérheti. A hím feje és nyaka tollmentes és élénk színű, emellett lebernyegeket is visel, amelyek felfújva egy különleges, mély hang keltésében is segítik a madarat. A talegal­latyúk teste egyszínű szürkés. Lába igen erőteljes, ami kapirgáló táplálkozására és különleges fészeképítésére vezethető vissza.

Nem kotlik

A talegallatyúkok leginkább mégsem fizimiskájuk miatt különlegesek. Közelebbi atyafiságukhoz hasonlóan nem maguk költik ki tojásaikat, hanem külső hőforrásokra bízzák őket.

Az ausztrál talegalla a szerves anyag bomlásából származó hőt használja a fiókák kikeltetéséhez. Lényegében egy hatalmas erdei avarkupacot kaparnak össze, melyet összekevernek némi földdel.

Arra, hogy a kupac ki ne száradjon, a madár ügyel, mint ahogy arra is, hogy a szerves anyag bomlása révén keletkezett hő a tojásoknál megfelelő legyen. A talegalláknak rendelkezésére áll egy „beépített hőmérő” is, úgyhogy a tojásokat takaró réteg vastagságát állandóan változtatják, miáltal belül egy konstans hőmérséklet alakul ki.

Az ausztrál talegallatyúk poligám, a hímek ugyan védelmezik a költődombot más hímektől, ám a tyúkoknak nem tudnak ellenállni. De a tyúkok sem a hűség szimbólumai: voltaképpen az történik, hogy miután megtörténik a párzás, és tojást raknak, továbbállnak a következő hímhez.

A talegalla tojásai meglepően nagyok, 10-12 százalékát teszik ki a tyúk tömegének. A sárgájuk aránya is igen nagy. A tojásokat akár többnapos eltolódással rakják le, így a fiókák sem egyszerre kelnek ki. A kelési idő igen hosszú, 60-70 napig tart. A csibéknek nem elég kibújniuk a tojásból, azért is meg kell küzdeniük, hogy a kupac alól a felszínre érkezzenek. Attól függően, hogy a tojás milyen mélyen helyezkedik el, a felszínre érkezés órákig, sőt, napokig is eltarthat. A kicsik jól fejlett lábaikkal ásnak utat maguknak a szabadba. A fiókák nem találkoznak szüleikkel, így egyből megkezdik önálló életüket.

A kertekbe is beköltözik

A talegallatyúk hazájában kedvelt madár, előfordul, hogy a kisvárosok nagyobb kertjeibe is beköltözik, s ilyenkor némiképp meg is szelídül. Sokáig nagy ritkaság volt az európai állatkertekben. Budapesten a múlt század harmincas éveiben tartották. A madarak fészkeltek is, ám sajnos a csibék nem keltek ki.

Manapság azonban már nem akkora ritkaság ez a különleges madár, mint hajdan volt. Szívesen tartják állatkertekben, mivel különleges fészeképítése vonzza a látogatókat. Épp e tulajdonsága miatt jutott el a díszmadártenyésztőkhöz is, így külföldi börzéken már kis szerencsével beszerez­hető.

A talegallatyúk tartása nem ördöngösség. Az biztos, hogy nagy alapterületű, változatosan berendezett voliert kell biztosítani a pár számára. Fontos, hogy mindennap sokat kapirgálhasson, így a röpde talaja semmiképpen sem lehet beton, a legjobb az avarral behintett természetes föld.

A tágas volier mellé természetesen hideg elleni védőházikót is kell építeni. A röpdében igen nagy mennyiségű lombot kell elhelyezni ahhoz, hogy madaraink fészkelni tudjanak; hiszen egy 2-2,5 méter átmérőjű, mintegy 90 centiméter magas költődombot kell építeniük.

A talegallák táplálása egyszerű, bár nagy termetük miatt, költséges. Kapjanak lágyeledelt, főtt tojást, gyümölcsöket, zöldségeket. Érdekes, hogy előnyben részesítik a pirosat, így például kedvenc csemegéjük a földieper és a paradicsom. Élnek, halnak a gilisztákért, és nagy mennyiségben elfogyasztják a rovarokat is.

Forrás: Kistermelők Lapja