Rokonságban a drentével
Származási helye Hollandia, de szinte semmit nem tudunk pontos eredetéről. A fajta évszázadok óta megszokott látvány a fríz gazdaságokban, és ez idő alatt semmiféle idegen fajta nem gyakorolt rá döntő befolyást.
(A drente Hollandiában az egyik legrégebbi fajta.) A rokonság világosan látható, ha a fríz körvonalait összehasonlítjuk a drente tyúkéval, hiszen szinte teljesen megegyeznek. Ez az oka, hogy a fríz fajtát csak az úgynevezett rajzolatos és pár más színben ismerik el, míg a drente tyúkokat csak fogolyszínben találjuk meg. Azért született ez a döntés, hogy megakadályozzák a két fajta keveredését. A régmúltban léteztek farkatlan frízek, továbbá egy rövidlábú változat is. Ez a két változat mára eltűnt.
A fríz a parlagi tyúkok közé tartozik, méretét tekintve eléggé kistermetű. A madarak egyszerű tarajúak, füllebenyeik fehérek. Farkukat meglehetősen magasan, szétterjesztetten hordják. A frízek szemszíne élénk narancsvörös, a láb tollatlan és palakék színű, a mell kerekded és meglehetősen kidüllesztett. A fajtánál leggyakrabban előforduló színek az aranyrajzolatos, ezüstrajzolatos és fehérrajzolatos sárga. Emellett más színek is léteznek, beleértve a vörösrajzolatos, citromsárga-rajzolatos, egyszínű kék, vöröstarka, kendermagos, fekete, feketetarka és fehér színeket. 2001-ben új változat került fel a listára, az úgynevezett homokszínű, amely egy egyszínű világos sárgásbarna árnyalatot jelent. A frízeknél ismeretes a rajzolatos mintázatok egy változata, amikor a rajzolatos fríz tyúkoknál minden tollon 3-5 pár egymással össze nem érő folt van, amelynek alakja a búzaszemre emlékeztet. A rajzolatos fríz kakasoknál elvárás a fő sarlótollak szegélyezettsége is.
Vigyázat: jól repül!
A frízek tevékeny, élénk állatok, mint említettük, erősen hasonlítanak a drentére. Mindkét fajtára jellemző, hogy legjobban akkor érzik magukat, ha szabadon kapirgálhatnak az udvaron. Érdemes ugyanakkor észben tartani, hogy a frízek jól tudnak repülni, az állatok testfelépítése ugyanis hasonlít a vad ősökéhez. Ha lehetőségük van rá, akkor inkább a szabad ég alatt egy fára gallyaznak fel, és nem a tyúkólban töltik az éjszakát. A fríz tyúkot zárt kifutóban is kiválóan lehet tartani, feltéve, hogy elegendő térről és elfoglaltságról gondoskodunk számukra.
A fríz az óholland fajták kedvelői közt örvend népszerűségnek. A legtöbb bejegyzett tenyésztőt származási országában találjuk. Ezenkívül a fajta tartására nem gyakran akad példa. Európában egyedül Németországban jelentős még a tenyésztők száma, kontinensünkön kívül pedig még Dél-Afrikában ismert a fajta, de itt is csak kis létszámban foglalkoznak velük.
A törpe fríz tyúk – nem kotlik
Származási helye szintén Hollandia. Az állatokat állítólag fríz tyúkok és sebright törpetyúkok keresztezéséből tenyésztették ki, de később inkább a holland törpetyúkot használták fel nemesítéséhez. Meglehetősen kicsi madarak, súlyuk kb. 600 g, karcsú testfelépítésűek. Minden további küllemi és színváltozati jegyek megegyeznek a nagytestű változatáéval. Élénk természetűek, nem könnyű a szelídítésük. Könnyen és jól repülnek, egy kerítés vagy még magasabb akadály sem rettenti nagyon el őket, ezért egy minden oldalról zárt kifutóban érdemes ezeket a baromfikat tartani. Zárt tartásban el kell foglalni őket, ez lehet felakasztott zöldféleség vagy az alom közé szórt finomszemű gabona. A tojók fehér színű tojásokat raknak, kotlási hajlammal nem rendelkeznek.
Szénási Gábor
Újhartyán