A kutatás során a szakértők a városban, valamint a természetes környezetükben élő rókák koponyáinak alakját vizsgálták, amely során arra a megállapításra jutottak, hogy városi rókáknak szignifikánsan hosszabb és vékonyabb az orra, mint a vadon élő társaiknak – írja az IFL Science. Ez az eltérés feltehetőleg megkönnyíti a városi példányok számára, hogy élelem után kutassanak a szemétben, valamint hogy a kerti falak alá áshassanak.
A képalkotás, valamint a statisztikai elemzés módszereinek kombinálásával hasonlították össze a különböző környezetben élő állatokat. A keskenyedő orr mellett azt is megállapították, hogy a városi rókák koponyájának mérete csökkent, amely arra utal, hogy az agy is zsugorodhatott. A kutatók szerint ez a „domesztikáció szindrómának” az egyértelmű jele, olyan jellemvonások „gyűjteményéé”, amelyek a háziasítás során jelennek meg, úgy mint az agy zsugorodása, a koponya formájának és a bunda színének változása, illetve a fogméret csökkenése.
Mindez arra utal, hogy a vizsgált városi rókák egyre jobban domesztikálódtak, azaz hasonló folyamatokon mehettek keresztül, mint korábban a kutyák. Habár fontos megjegyezni, hogy mindezek ellenére igencsak különböznek a házi kedvenceinktől.
További érdekesség, hogy bár a rókák városi környezethez való alkalmazkodása meglepően gyors folyamatnak tűnhet, azonban, ahogyan azt a híres orosz róka-kísérlet is mutatta, a domesztikáció megjelenése akár évtizeden belül bekövetkezhet.