Csak a kiváló minőségű méz versenyképes

Balogh Ferenccel beszélgettem arról, ő hogyan méhészkedik. A 44 éves főállású méhész (1. kép) és méhegészségügyi felelős Lukácsházán (Vas megye) él, állományának egy részét is itt látja el. A nagyjából 1100 lelket számláló település hosszan nyúlik el a Gyöngyös-patak mentén, Kőszegtől néhány kilométerre. Sok szempontból ideális hely ez a méhészkedéshez, amit az is bizonyít, hogy Ferenc jelenleg 180 méhcsaláddal már 15 éve sikeresen folytatja a mesterséget itt.

• Mesélj a kezdetekről! Mikor döntötted el, hogy méhész leszel?

- A szüleim állattartással foglalkoztak, emellett édesapám méhészkedett is. Gyakran kellett segítenem neki, azonban ezek az élmények ekkor még csak eltávolítottak attól, hogy én is folytassam a pályafutását. Amíg a többi gyerek együtt játszott, addig nekem a rajokat kellett figyelnem, vagy a pergetéseknél segítettem. A méhszúrások sem vittek közelebb hozzá, hogy beleszeressek a szakmába. Ezek olyan negatív élmények voltak, hogy megfogadtam, biztosan nem leszek méhész.

Édesapám eszközei még megvoltak, vásároltam 13 családot, és nekikezdtem. A jelenlegi állományomat ebből a 13 családból építettem fel (2. kép). A kezdeteknél édesapám sokat segített, illetve volt egy idős méhész, akihez gyakran fordultam tanácsért. 2012-ben elvégeztem Gödöllőn egy OKJ-s méhésztanfolyamot, mert az itt indított tanfolyamokról sok jót hallottam. Egy kicsit sem bántam meg, valóban használható tudást adott nekem is.

Hamarosan azonban rájöttem, hogy mivel egyedül dolgozom, számomra a rakodó lesz az ideális kaptártípus, mert ezt könnyebb egyedül kezelni. A fekvők után 35-40 családdal átálltam 1/2NB rakodóra, de be kellett látnom, hogy itt nálunk ez nem lesz jó. A Kőszegi-hegység közelsége miatt – a község egy hideg völgyben fekszik – a tél nagyon hideg, az alacsony kereten nem volt elég biztonságos a telelés, így végül a jelenleg is használt rendszer lett a befutó: NB fészek félkeretes méztérrel (3. kép). Szoknyás kialakítású fa rakodókaptárakat használok, higiénikus aljjal. Egy időben gondolkodtam a hungarocell kaptárak kipróbálásán, de végül elvetettem az ötletet, a fa kaptárakban is jól telelnek a családok és a tavaszi felfejlődéssel sem szokott gond lenni.

• Ha már a tavaszt említed: miből áll a méhcsaládok tavaszi fejlesztése?

- Tisztuló kirepülés idején egy gyors ellenőrzéssel felmérem, hogy elegendő élelmük van-e, illetve hogy megvannak-e az anyák. Ilyenkor még semmi egyebet nem teszek. Majd amikor már állandósul a kijárás, elkezdem felkarcolni a mézes kereteket és a fészek mellé teszem őket. Ezzel biztosítom a méhek számára, hogy mindig a rendelkezésükre áll a szükséges élelem, melyet jó idő esetén könnyebben be tudnak hordani a fészekbe, valamint az anya petézése is kellően lendületes marad így.

Ebben az időszakban nem szokott szükség lenni más serkentésre, a telelő­élelem felkarcolása mindig elég repcéig. Ezzel az eljárással a családok robbanásszerűen fejlődnek, amiben nagy szerepük van a nagy fészekkereteknek is, valamint annak, hogy folyamatos a virágpor-ellátottság. Repce mindig sok van a környékünkön, tehát ekkorra már népeseknek kell lenni a családoknak.

• Hogyan készíted fel családjaidat az akácméztermelésre?

- Sajnos a környékemen nincs jelentős akácos, így ahhoz, hogy akácmézet tudjak termelni, minimum 45 km-es távolságra vándorolnom kell (csak egy akácra szoktam menni). Errefelé invazív fajként tekintenek az akácra, ezért az erdőkből szinte teljesen kiirtották, helyére méhészeti szempontból elhanyagolható jelentőségű fajokat ültettek. Az akácméztermelésre a családok felkészítése már április 10-e körül elkezdődik. Ekkor egyenlítem a családokat (4. kép).

Akácvirágzásra átnézem és rendezem a fészket. Ha szükséges, lebölcsőzök. Az esetlegesen túlfejlődött családokat megcsapolom, de ezt csak nagyon ritkán teszem, a lehető legerősebb, legnépesebb családokkal szeretek nekifutni az akácnak. A fészekrendezés annyiból áll, hogy kiveszem a veselépeket, két szélre virágporos keret kerül, mellé nyitott fias, a harmadik pedig műlép lesz. A méztéri fiókba 4 műlép kerül.

Nagyon odafigyelek arra, hogy kiváló minőségű mézet termeljek, így mindig megvárom, míg a méhek a méz nagy részét lefedik. Ekkor belepörgetek, refraktométerrel megmérem a méz víztartalmát, és ha nem több 18%-nál, megkezdem a mézelvételt. Mivel sok a fedett mézem, rengeteg fedelezésviaszom keletkezik, amelyet műlépkészíttetésre használok fel. Ezen felül a megtermelt viaszból gyertyát is készítek.

• A tavaszi időszakban a rajzásgátlás szokott nagy feladatot jelenteni a méhészeknek. A te méhészetedben mi ennek az alapja?

- Fiatal anyákkal dolgozom, évente cserélem őket, így kisebb gondot okoz a rajzás. Tudatosan olyan anyákat használok tenyészanyának, amelyek nem rajzó hajlamúak. Ezen kívül sokat építtetek, nem ritka, hogy akácig egy fióknyi műlépet is kihúznak a családok. A rajzásgátlást segíti még az anyanevelés is: a pároztatók feltöltése, a dajkák erősítése.

Az utóbbi években azt figyeltem meg, hogy ha nyár végén megperzselődik az akáclevél, és ősszel, illetve télen nem kap elegendő csapadékot, akkor a következő évi nektártermelés jelentősen kisebb lesz. Ez sajnos kedvez a rajzási kedv kialakulásának is.

• Milyen méhlegelők találhatók nálad az akác után?

- Akác után nagyjából 2 héttel kezd virágozni a gesztenye, amire 100 családdal szoktam vándorolni. Időnként hársra is elviszek néhány családot. Nálam itt gyakorlatilag véget is ér a méhészeti év, erre nincs napraforgó. A nyár folyamán mezei virágok adnak némi nektárforrást, azonban ennél is fontosabb, hogy jó virágporforrásnak számítanak.

Ez az időszak már a következő év alapja, ekkor már minden arról szól, hogy a családokat a lehető legjobb állapotban teleljem be.

• Mit teszel ennek érdekében?

- Fontosnak tartom, hogy a családok népesen induljanak a télnek. A folyamatos nyári serkentést augusztus 10-től felváltja a telelőélelem feletetése, melyet egy literes adagokban adok be, így a serkentő hatás is megmarad.

Az atkairtást tartós hordozós készítményekkel végzem, majd zárókezelésnek oxálsavval szublimálok. Igyekszem minden családdal a 10 léputcás népességet elérni. Az erős családokon fent hagyok egy méztéri fiókot, tele mézzel, viszont a gyengébb, 7-8 léputcásoknál nem. Ősszel takarni nem szoktam, mert ezzel is segíteni szeretném az anyákat abban, hogy télre leálljanak a petézéssel. Azonban a higiénikus aljak tálcáját visszateszem a hideg idő beálltával, az a tapasztalatom, hogy így jobban telelnek.

A 7 léputcás, vagy annál kisebb családokat oldalról kartonlappal szűkítem, de nem szokott sok ilyen lenni, az elmúlt télen hét volt. Egérrácsot nem használok, a kijáró kialakítása miatt ez nem indokolt (5. kép).

• Mondtad, hogy évente cseréled az anyákat és magad neveled őket. Hogyan történik mindez?

- Az anyanevelés már repcén kezdődik és folyamatosan tart az egész szezonban. Anyaneveléshez félkeretes NB kaptárakat használok. Az álcákat svájci álcázótűvel helyezem át a bölcsőalapba, majd starter családdal kezdem a nevelést. A 24 óra alatt elfogadott bölcsők egy felerősített anyás dajkacsaládhoz kerülnek, ahol az anya az alsó fiókra van rekesztve. Ezen egy mézes fiók található, a legfelsőben pedig a tenyészléc, 20 bölcsővel. A dajkacsaládokat folyamatosan kis adagokban etetem. Ha a bölcsőt használom fel anyásításra, akkor végig az anyás dajkánál maradnak.

A kis pároztatókat első alkalommal szűz anyával anyásítom, ezt követően mindig bölcsővel.

Értelemszerűen az anyák cseréje is folyamatos egész szezonban. Legelőször azokban a családokban szoktam cserélni, ahol a tavaszi fejlődés elmarad a várttól. Anyásítani műanyag zárkával szoktam, a régi anya elvétele után kb. másfél órával, kirágósra állítva. Gond nélkül el szokták fogadni az új anyát, 98%-os az elfogadás. Azt is hozzá kell tennem, hogy ez csak az általam nevelt anyákra igaz, a vásároltakra nem.

• Hol értékesíted a megtermelt mézet?

- A mézem egy részét kistermelőként piacon adom el. Ez a megtermelt mennyiség kb. 20%-át jelenti. Rendkívül fontosnak tartom, hogy folyamatosan kiváló minőségű mézet állítsak elő, azt gondolom, csak minőségben tudjuk felvenni a versenyt a multikkal. Azonban problémának érzem, hogy a piacokra főként az idősebb korosztály jár vásárolni, félő, hogy hamarosan el fog múlni a piacozás ideje.

• Milyennek látod az ágazat helyzetét?

- Jelenleg a szakmánk nincs kellőképpen megbecsülve, 15 évvel ezelőtt sokkal jövedelmezőbb volt a méhészet. Egyre nehezebb gazdaságosan fenntartani az állományt. A két fő gond: az alacsony felvásárlási árak és a külföldről beáramló hamis méz. Pedig a méhésztársadalom a világ egyik legfontosabb emberi társadalma, mert a világ jólétét tartjuk a kezünkben, vagy legalábbis az ellenőrzésünk alatt, mert az összes gyümölcs és nagyon sok termés beporzásáért a méhek felelnek - és ezt a méhészek felügyelik.